2026. október 18. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Déjà vu: ki szórakozik velünk?

Gy. A. Gy. A. 2010. január 26. 12:59, utolsó frissítés: 16:23

A felnőttek kétharmada élt már át valami hasonlót. A jelenségre több mint 40 féle magyarázat létezik, a reinkarnációtól a mátrix hibáján át a memóriazavarig.




Déjà vu: az élmény, mintha korábban már átéltük volna pontosan ugyanezt a pillanatot. Létezéséről nagyon rég tudunk, de hosszú ideig olyan misztikus, „telepatikus” jelenségnek tartották, amely a tudomány számára túl furcsának és megfoghatatlannak tűnt. Még a ’90-es években végzett amerikai szociológiai felmérésekben is egy kalap alá vették pl. a szellemidézéssel. Nemrég mégis bekerült a pszichológusok látókörébe, és a jelenség vizsgálatát bevitték a szigorú laboratóriumokba.


Fiataloknál gyakoribb, mint időseknél

Amerikai felmérések szerint a felnőttek kétharmadának volt élete folyamán legalább egy déjà vu élménye, és sokkal inkább jellemző az élénk fantáziával rendelkezőkre. 1973 és 1988 között azoknak a száma, akik déjà vu élményekről számoltak be, 59-ről 68 százalékra emelkedett: ezt sokan mindössze azzal magyarázták, hogy megnövekedett a jelenség általános ismertsége.



Gyakrabban jelentkezik a rendszeres utazóknál, mint az otthon ülőknél, és ugyancsak gyakoribb a magasabb iskolai végzettségűeknél. (Ennek magyarázatául talán az szolgálhat, hogy az ilyen személyek irodalmi vagy filmes élményei gazdagabbak, és ez valószínűsíti a déjà vu megjelenését).


A kutatások szerint először 8-9 éves korban jelentkezhet, ami azt mutatja, hogy bizonyos fokú kognitív érettséget is feltételez. Paradox módon gyakrabban jelenik meg fiataloknál, a kor előrehaladtával valószínűsége fokozatosan csökken – annak ellenére, hogy éppen a fordítottját várnánk. Az is bizonyos, hogy gyakrabban jelenik meg akkor, amikor az ember fáradt vagy stresszes – tényezők, amelyek megzavarhatják a rövid és hosszú távú memória működését.


Epilepsziás roham is okozhatja

A pszichiátria a déjà vu-t az emlékezeti illúziók közzé sorolja, hibás felismerésként határozza meg, amikor a „betegnek” az az érzése támad, hogy olyan dolgokat ismer fel, amelyeket valójában még soha nem látott (déjà vu), nem élt át (déjà vecu) vagy nem ismert (déjà connu). Az emlékezeti illúziók megjelenhetnek demenciákban, konfúz állapotok esetén, a temporális lebenyt érintő epilepsziás krízisekben, illetve pszichotikus zavaroknál (mint a skizofrénia, parafrénia vagy paranoia). Egy pszichiáter magyarázata szerint tehát ilyen élmény átélésekor előfordulhat, hogy talán éppen egy kisebb epilepsziás rohamunk volt.

Bár léteznek olyan személyek, akik agyi rendellenességek miatt a folyamatos déjà vu érzésében élnek (annak a bizarr élménye, mintha mindig ugyanazok a madarak énekelnének ugyanazon a fán, ugyanaz a műsor menne a tévében és ugyanazt írnák az újságok), mégsem kell aggódnunk, ha mi magunk is észleltük már. Ezt a kétségtelenül furcsa élményt a teljesen egészséges emberi agy is képes produkálni. Viszont aki átéli, azonnal felismeri: rendszerint heves érzelmek és az a hátborzongató érzet kíséri, mintha a történelem ismételné önmagát.


Vakok is átélhetik

A déjà vu-t szakkifejezésként Émile Boirac vezette be az 1876-os L'Avenir des sciences psychiques (A pszichikus tudományok jövője) c. könyvében. A korai tudományos elképzelések szerint az okozhatja, hogy az egyik szemünkből az inger néhány ezredmásodperccel előbb érkezik az agyba, mint a másikból. Ilyenkor pedig az agy úgy érzi, mintha már feldolgozta volna ugyanazt az információt. Viszont nem vagyunk képesek felidézni a korábbinak hitt emlék semmilyen más részletét, az agy pedig nem tudja időben pontosan elhelyezni az első észlelést, olyan élményt keltve, mintha ezt egyszer már láttuk volna.

Ennek az elméletnek többek között az is ellentmond, hogy azoknál a hasított agyú személyeknél, akiknél a súlyos epilepsziás rohamok megszüntetése érdekében műtétileg szétválasztották a két agyféltekét – vagyis a két szemből eleve külön érkezik az információ –, nem élnek mégsem folyamatos déjà vu-ben.


A leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja a Brain and Cognition című folyóiratban néhány éve megjelenő tanulmányában szintén cáfolja ezt az elképzelést. Egyrészt hipnózissal, mesterségesen is sikeresen előidézték a jelenséget, másrészt ugyanez a Chris Moulin vezette kutatócsoport beszámolt egy vak emberről is, aki szintén átélte a déjà vu-t a halláson, szagláson és tapintáson keresztül.


Ismerős helyzet kell, hogy tudjuk, hogy kell viselkedni

Még frissebb kutatások a memória normális működésének felfokozásával magyarázzák a jelenséget. A Psychonomic Bulletin and Review-ben tavaly publikált kutatás, amelynek szerzői Anne Cleary, Anthony Ryals és Jason Nomi pszichológusok voltak, egy hétköznapibb magyarázatot próbált meg rá adni.

A kísérletsorozatban különböző helyszínek fotóit mutatták meg a résztvevőknek. Valamivel később újabbakat mutattak, és a feladat az volt, hogy a korábban már látottakat ismerjék fel. Ezekből a helyszínekből néhány hasonló elrendezésű volt a korábbiakhoz, de minden egyes tárgy különbözött rajtuk. Például a kísérlet első részében mutatott képeken egy kerítés és egy épület közötti utcácskát láthattak, később pedig egy állomás és a vonat közötti hasonló szélességű folyosót. Ebben az esetben a résztvevők gyakran érezték úgy, hogy az új helyszín ismerős, és sokan erős ismerősség érzésről számoltak be.

A kutatók magyarázata szerint nagyon jól emlékezünk az egyes tárgyakra: ha látunk egy ismerős tárgyat egy ismeretlen környezetben, akkor azonnal felismerjük. Viszont nem vagyunk jók abban, hogy a tárgyak elrendezésére emlékezzünk. Ha egy olyan helyen járunk, ahol a tárgyak ugyan ismeretlenek, de az elrendezésük hasonlít egy korábban megélthez, akkor az „ismerősség” érzését fogjuk tapasztalni - anélkül, hogy valamilyen konkrét emlékünk legyen a helyről.

Ez a „családiasság” érzés pedig nagyon hasznos számunkra: ha bemegyünk egy étterembe, amely a korábban látott éttermekhez hasonlóan van berendezve, akkor jóleső érzést nyújt, hogy „otthonosan” érzed magad ebben a helyzetben. Ez pedig segíthet abban, hogy hogyan, milyen sémák alapján viselkedj.

Ha az elrendezés szinte megegyezik egy korábbi élményeddel, akkor az ismerősség érzése rendkívül erős lesz: jön a déjà vu. Ami ezek szerint nem más, mint a memóriarendszer időnként túl extrém reakciója azért, hogy közölje veled: ismerős helyzetben vagy. Több hasonló kísérletet is elvégeztek. Egy másikban például sikerült erős ismerősség érzetét kelteni hírességekkel vagy helyszínekkel szemben, pusztán azzal, hogy korábban elolvasott listában szerepelt a nevük.



Kirakós játék hipnózisban

Bár ezt az elméletet sokan jó magyarázatnak tartják, más kutatók szkeptikusak vele szemben. Chris Moulin brit pszichológus pl. epilepsziás személyekkel végzett megfigyelések alapján próbálta meg ellenőrizni a felvetést. Ha a déjà vu magyarázata valóban az ismerősség érzése lenne, akkor meg lehetne szüntetni azáltal, hogy elvonjuk az illető személy figyelmét arról, amit éppen megfigyel. Ez viszont epilepsziásoknál nem működik.

Már önmagában az a tény, hogy az epilepszia déjà vu érzés kiváltására képes, arra utal, hogy ennek magyarázata inkább az agy egy részének hibás működése lehet. Moulin elmélete szerint a déjà vu az ismerősség és az emlékezés közötti hasadás eredménye. Munkatársával, Akira O'Connorral hipnózis segítségével sikerült az ismerősség érzését kelteni a kísérletben résztvevőknél, ami déjà vu szerű élményt okozott.

A kísérlet során az egyik csoport megoldott egy kirakós játékot, ezt követőén hipnózis alatt azt mondták nekik, hogy újra kézbe veszik majd a játékot, de nem emlékeznek majd rá. A másik csoport nem rakta ki a kirakóst, de nekik azt mondták, hogy később megkapják, és az az érzésük lesz, hogy már látták valahol. Mindkét esetben sikerült a hátborzongatóan ismerős érzetét kelteni a részvevőkben, amit az emberek deja vu érzésként írtak le. Véleményük szerint ezek a kísérletek azt igazolják, hogy az emlékezés és az ismerősség érzése szétválasztható, és anélkül is ismerősnek tűnhet egy tárgy, hogy előtte bármilyen tapasztalati élményünk lenne róla.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS