Amszterdamig, két keréken – a gyermekekért
kérdezett:Kertész Melinda
2009. július 08. 19:44, utolsó frissítés: 2009. július 09. 09:32
Kereki László-Levente Kolozsvárról biciklivel, egymagában vág neki a 3000 kilométeres távnak. Bukósisak, két pár kesztyű és kitartás – ezek a legfontosabbak, vallja.
Kereki László-Levente 25 éves, kolozsvári, másodéves építőmérnök hallgató kolozsvári Műszaki Egyetemen. Régi tervét idén nyáron szeretné részben megvalósítani – Amszterdamig biciklizik, elvegyülni a többi bringás között. Azt tervezi, nyári munkát keres a holland fővárosban, majd szeptemberben érkezik vissza Kolozsvárra, de a visszautat valamilyen konvencionális utazási eszközön teszi meg. A nagy útról kérdeztük.
Kereki László-Levente: – Úgy kezdődött, hogy jó lenne egyet biciklizni, egy nagyobb, európai túrát összehozni. A kezdeti útvonal egy Duna-parti bringázás lett volna, tehát Kolozsvár-Budapest-Duna-part, egészen a Duna forrásáig. Ezt Duna-parti sétának neveztem, 1600 kilométer körüli távról lett volna szó és 11 napot vett volna igénybe.
Aztán arra gondoltam, hogy érdemes lenne kibővíteni a túrát és nyugatabbra kikukkantani, a nyugati városok életébe belekóstolni. Így hát Amszterdamot tűztem ki célomul. Holnap reggel 8 órakor indulok, a kolozsvári Monostor negyed végéről Nagyvárad irányába, majd Budapesten keresztül a Duna forrásáig. Tovább Svájcon keresztül megyek, bár egy picit délebbre esik a Duna-forrástól, de nem túl nagy a kitérő, és érdemes benézni Zürichbe és Bázelbe. Bázeltől ismét észak felé indulok, útba ejtem Strasbourgot, Luxemburgot, Brüsszelt, Antwerpent, Rotterdamot, így jutok a végcélhoz, Amszterdamba. Ez a szakasz nagyjából 1100 kilométer és kilenc napot vesz igénybe. Az össztáv 2700 kilométer, de lehet, hogy felkerekedik 3000 kilométerre is. 20-21 napot, tehát három hetet vesz majd igénybe ez a túra.
Nem félsz attól, hogy esetleg kifulladsz?
– Nem, mert az egy napi „adagom” kb. 150 kilométer, és négy óra alatt simán meg lehet tenni 100-at. 150 km kürülbelül 6 órát vesz igénybe. Hat-hét órát bringázok, a többi időt pihenésre fordíthatom, tehát nem igényel ez a túra túl nagy erőfeszítést részemről.
Mi a célja túrának?
– Eléggé száraz lett volna ezt az akciót önmagáért, a kirándulás kedvéért lefolytatni. Arra gondoltam, hogy nem ártana a kellemeset összekötni a hasznossal. Ezért döntöttem úgy, hogy egy nemes célért fogok bringázni. Az egyik ügy a környezetbarát közlekedés, a biciklizés népszerűsítése lenne, azonban ez a fő célom hátterébe szorul: úgy döntöttem, hogy az árva, vagy a hátrányos helyzetű családokból származó gyerekekre is fel szeretném hívni a figyelmet. Egyértelmű volt számomra, hogy a dévai Szent Ferenc Alapítvány a legalkalmasabb szervezet, amellyel fel tudom venni a kapcsolatot. Böjte Csaba atya tevékenységét nagyjából mindenki ismeri, így megkerestem Karda Róbertet, az alapítvány ügyvezető igazgatóját.
Ő kért meg arra, hogy Szent László napján menjek le Tusnádfürdőre, az ottani Szent László Gyermekotthon felszentelésére. Ott volt Böjte atya is és Karda Robival hármasban tárgyaltunk a dolgok kimeneteléről, a forgatókönyvről, a túráról való elképzelésemről.
Megegyeztünk az alapítvánnyal, hogy támogatni fognak, nevüket adják az akciómhoz. Én pedig népszerűsíteni fogom az alapítványt, tevékenységét. A népszerűsítés abban merül ki, hogy az útvonal során bekopogok az egyházakhoz, városvezetőségekhez, és eljuttatom a Szent Ferenc Alapítvány szórólapját, bemutatkozó cd-jét. Az én akciómat is népszerűsítem, ugyancsak szórólapok segítségével.
A Szent László Gyermekotthonban megismerkedhettem a ház aprajával-nagyjával, többek között a kedvenccel, a három és fél éves Krisztinával is, akinek története meghatott: pici korában, talán fél évesen került a nevelőotthonba, miután az anyjuk cserben hagyta őt és négy testvérét, akik közül kettőt jelenleg a nagymamája és a nagynénje nevel, ugyancsak Tusnádfürdőn. Apukájuk nincs olyan állapotban, hogy vállalhatná a nevelésüket, az anyuka pedig nem is tartózkodik az országban. Krisztina és két nagyobb testvére, bátyja és nővére is immár három éve nevelkedik az otthonban.
Úgy gondoltam, hogy Krisztina valahogy része kell legyen az akciónak: neki osztom ki az idei túra „múzsájának” a szerepét. Azért mondom, hogy idei, mert a Kolozsvár-Amszterdam túra egy akciósorozat része, amelyet minden nyáron meg szeretnék ismételni. A sorozat Két keréken a gyerekekért nevet kapta, az idei túra pedig a Fedőnév: Krisztina néven fut.
Jövőre a Santiago de Compostella felé tartó, El Camino nevű zarándok-útvonalon szeretnék végigbringázni. Ez egy nagyobb túra lesz, szponzorokra és komolyabb felszerelésre lesz szükség, mivel visszafelé is bringával szeretnék jönni. Úgy tervezem, hogy megkerülöm az Ibériai-félszigetet, továbbá a Földközi-tenger északi partján bringázok végig: Monacón, Olaszország északi részén, Velencén és a horvát tengerparton, Budapesten keresztül jönnék haza, Kolozsvárra.
Miért választottad az idei túra célpontjául éppen Hollandiát?
– Részben azért, mert az egész állam biciklicentrikus, a kultúra, a nép teljesen más, mint a többi európai... és számomra nagyon szimpatikusak.
Felszerelés: mit viszel magaddal?
– Eléggé sok mindent viszek, kell vízálló ruha, vastag ruha, kell vékonyabb, nyári ruha is. Ezenkívül viszek magammal cserealkatrészeket a bringához – például gumibelsőt. Mindezt egy körte alakú, egykerekes utánfutóba pakolom be, amelynek az összeszerelésén nagybátyámmal tegnap dolgoztunk. Bukósisak, két pár kesztyű és kitartás – ezek a legfontosabbak. A sátor és a hálózsák nem hiányozhat, ezek amúgy is a túrának a szerves részei a bringa mellett. Amikor nem a sátorban alszom, akkor az alapítvány által beszervezett, egyház által fenntartott helyeken szállok meg.
Mikor tanultál meg biciklizni?
– Kisgyerek korom óta biciklizem, előbb háromkerekűvel tekertem, majd átültem a négykerekűre, ami nem más, mint a két kisebb méretű, borulásgátló kerékkel felszerelt bicikli.
Fruzsinának hívod a mostani biciklidet. Hány kilométer kellett, míg eljutottál hozzá?
– Öt-hat éve kezdtem el komolyabban, hosszabb távokon bringázni. Addig csupán városon belül vagy rövidebb kirándulásokra mentem biciklivel. Torda mellett nevelkedtem, majd felkerültem Kolozsvárra, az egyetemre. Ekkor kezdődtek az „ugorjunk haza” minitúrák, 30-35 kilométer hosszúak. Eléggé jó kis edzés, mert bár nem hosszú a táv, de ott van a Feleki-tető és azért az emelkedő jól megdolgozza az embert.
A Mali-vázas biciklimmel voltam először Budapesten, biciklis critical massre. A Malit cseréltem le Fruzsinára: őt egy bicikliturkálóban szúrtam ki, potom áron vettem meg, csekély 500 lejt kértek érte, viszont a felszerelés szempontjából is legalább háromszor annyit ért.
A legjobban egyedül szeretek túrázni, amolyan magányos farkas módjára. Nagyon bejön nekem az, hogy akkor állok meg, amikor én akarok, és nem függök mástól. Persze, megvan ennek a hátrányai is, mert néha picit unalmas, de a természetet szemlélve sokszor észre sem veszem, hogy a kilométerek csak úgy pörögnek.
Hogy Fuzsina miért kapta ezt a nevet, jó kérdés, mert legfennebb a tehenemet, de a lányomat biztos nem keresztelném Fruzsinának. Egy Fruzsina nevű tehénnel találkozhattam, vagy láthattam a tévében. Így ragadhatott rá a név, ami egy bringának egész jópofa.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
