2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Baricz Gergő: egyedül Ákos közelíti meg a sztárság fogalmát

kérdezett: R. T. 2013. július 30. 12:42, utolsó frissítés: 16:54

Az énekes Kányádi Sándorral párbajozott az elődöntőbe jutásért, de neki szurkolt, mert "valami rossz a világban", ha ő több lájkot szerez a költőnél.


A legjobb nyolc közé juttatták rajongói Baricz Gergőt a Box Populiban, akinek Kányádival kellett megmérkőznie az elődöntőbe jutásért. A borzonti srácot a 2011-es X-Faktor óta emlegetik, mint aki úgy tudott megfelelni a showbiz elvárásainak, hogy közben vállalható maradt. Gergő 286 lájkot gyűjtött a Box Populi selejtezőjében, majd 413 lájkot az első, és 431-et a második fordulóban. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

Honnan hallottál először a Box Populiról?

Baricz Gergő:
Azon vettem észre magam, hogy ott vagyok, és a rajongóim nagyban kampányolnak az oldalamon, hogy jussak előre benne.

Te kinek szurkolsz?


- Kányádi Sándornak!

Szavaztál is rá?

- Korábban szavaztam a Szomszédnénire, és most Kányádinak drukkolok. Olyan ember, akire fel kell nézni. Amikor vele kerültem össze a párbajban, úgy éreztem, hogy jézus mária, nem szeretném azt látni, hogy több lájkot kapok, mint ő, mert akkor valami rossz van a világban.

Szerinted mennyire beszélhetünk erdélyi magyar sztárokról?

- A sztárság eléggé képlékeny fogalom, és szerintem Magyarországon alig lehet sztárokról beszélni. Aki talán megközelíti a sztár fogalmát, az Ákos. Viselkedésben, modorban, a figyelem szempontjából, hogy lassan már bármit csinálhat, van egy nagy réteg, aki mellette áll. Szerintem ő kifejezetten hozza ezt a formát. Ő talán megközelíti a sztár az eredeti jelentését. A közismertség az más. Vannak közismert emberek, meg celebek Magyarországon is, és ugyanígy vannak híresebb emberek Erdélyben. De nem tudom, hogy szabad-e dobálózni ezzel a fogalommal, enyhe túlzásnak érzem.

Azért rád is elég sokan tekintenek sztárként, és maradjunk abban, hogy az vagy. Mi volt eddig a sztárságod legjobb és legkínosabb pillanata?

- Hadd gondolkozzam... Tényleg olyan sok jó pillanat volt; amikor összejöttek olyan koncertek, amelyeket szerettem volna, az nagyon jó volt. Mert mindig is arra vágytam, hogy a saját dalaimat énekelje előttem egy nagy tömeg, és ez összejött, valóra vált az álmom. Mellette ott van az is, hogy ha magamat nem is tartom sztárnak, de mások annak tartanak. Ennek az a nagy előnye, hogy mondjuk sétálok az utcán, és jön keseregve, szomorkodva egy öreg néni, felismer, én meg rábólintok, köszönök neki, látom, hogy egy ilyen enyhe erőfeszítéssel is szebbé tudom tenni a napját.

De ugyanúgy megvan a másik oldala is, mivel tehetségkutatós voltam, és az is trendi, hogy fikázzuk őket. Nap mint nap találkozom olyan emberekkel, akik beszólnak. Például elmegyek mellettük, és benyomják, hogy „ez ki a faszom?” Az a durva, hogy akkor ezek szerint jól tudja, hogy ki vagyok, de csakazértis beszól. Különben lassan már nem érdekel, néha tudok ezen röhögni. Egyszer például sétáltam, és elmentem két punk mellett, az egyik rám nézett, láttam, hogy felismert, és utánam szólt, hogy "miért adod el magad?" Visszafordultam, láttam hogy nevet és kacsint egyet, én is nevettem. Igazából kedves volt az egész, nagyon jólesett, olyan bajtársi volt. Vannak pillanatok, amelyek első ránézésre rosszak lennének, de mégis másképp jön ki. Összetett érzelmek keringenek bennem, amikor ez bukkan elő, hogy ismertebb vagyok a kelleténél.

Lett-e annak valami visszhangja, hogy annak idején Leonard Cohen is megosztotta az egyik feldolgozásodat?

- Ez igazából nem az a vonal, amit mindenképpen tartani szeretnék, és nem is volt célja ennek a próbálkozásnak. Elindult ez a projekt világszerte, és akkor úgy gondoltuk, hogy mi is beszállunk. Az, hogy ennyire megtisztelt minket az oldal adminisztrátora, vagy éppen maga Cohen - bár nekem nem tűnik valószínűnek, hogy ő maga a Facebook előtt ülne – jólesett, de nem fogjuk folytatni.



Most abban a szakaszban vagyok, hogy lejárt a tehetségkutató, ilyenkor csökken az ember népszerűsége, de olyan szempontból jó, hogy esélyt ad arra, hogy újjászülethessek kicsit a saját művészi mivoltomban. Saját stílusomban fejlődhetek, és lekaparhatom magamról az "X-faktoros" jelzőt - semmi baj nincs az X-Faktorral, sok jót tanultam, és persze voltak velejáró rossz tapasztalatok is, de ettől megválnék. Szeretném, hogy egymagamban legyek Baricz Gergő, és ha nem is millióknak énekelni, de vannak emberek, akiknek tudok adni azzal, amit működök a világban.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS