Milyen jogai vannak a betegnek a román egészségügyben?
kérdezett:Gál László
2012. november 06. 17:11, utolsó frissítés: 2012. november 07. 18:02
Az állami rendszerben az átlagos 6-7 perces rendelés negyede, tehát maximum 2 perc jut beszélgetésre, pedig arra lenne a legnagyobb igénye a betegeknek. Mit tehetünk?
Az orvos-beteg kapcsolatok egyre személytelenebbek, a betegek pedig egyre felkészültebbek, tudatosabban gondolkodnak. Megtanulnak kommunikálni az orvosok vagy esetleg jönnek az orvosi műhiba-perek? Gáspárik Andrea Ildikó orvost, az orvos-beteg kapcsolatok kutatóját kérdeztük a témáról.
Hogyan jellemezné a jelenlegi orvos-beteg viszonyt? Mennyire tudatosak a betegek? Tisztában vannak a jogaikkal?
- Nagyon széles skálán mozognak, sokkal szórtabb a kép mint korábban, a magát eleve alárendelő, „zavarni” nem akaró betegtől, a jól tájékozott, tudatos páciensig. Ez utóbbi még alakulni fog, egyre tudatosabbak lesznek a betegek. Romániában is egyre több műhibaperekre szakosodott ügyvéd lesz, következésképpen ezek a perek is eredményesebbek lesznek.
Az a probléma, hogy miközben a kivizsgálási és a gyógyászati technikák fantasztikusan fejlődtek az elmúlt időben, teljesen elszemélytelenedett az orvos-beteg kapcsolat. Az orvos személyes varázsa, a beteggel való intim kapcsolata háttérbe szorult - a leletek, a kivizsgálási eszközök hátterébe, árnyékába. Mindeközben a beteg elégedetlenebb mint valaha. Komplex tényezők járultak ehhez hozzá.
A gyógyászati és a diagnosztikai eszközök ipara súlyosan jelen van, jelentős mértékben alakítja a medicinát, és természetszerűen a költségek rendkívüli megnövekedését vonja maga után. Ezzel együtt pedig már a betegbiztosító is bejön a képbe, amely véges összegből gazdálkodik, ezért nagyon sok szabályozó, ellenőrző procedúrával kénytelen féken tartani az elszabadult költségeket. Ez pedig bürokratív teendők özönét hozta az orvos nyakába.
Például vannak olyan orvosi feladatok a családorvosi rendelőben, amelyeket párhuzamosan öt nyilvántartásba kell bevezetni. Gyakorlatilag annyira le van terhelve az orvos ezekkel a szervezési munkákkal, valamint a megszaporodott kivizsgálási lehetőségekkel, hogy egyszerűen nem marad ideje rátenni a beteg vállára a kezét, és megkérdezni tőle: Hogy van Soós bácsi?
A szabályozás és a malpraxis-pereknek a megjelenése magával hozza az orvoslás defenzívvé válását. Tehát az orvosi döntések veszítenek a racionalitásukból, és nagyon sokszor defenzíven, bizonyos algoritmusok szerint döntenek. Ez sem viszi jó irányba az orvos és a beteg közötti kapcsolatot.
Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a kiégési szindrómáról sem, ami olyan szakmákban jelentkezik, ahol emberekkel kell dolgozni: papoknál, tanároknál vagy orvosoknál. Az energiatartalékaink végesek, és egy adott pillanatban már az orvos is elkezd védekezni a túl sok információ, a túl sok kapcsolat, az emberi panasz és bánat ellen.
Így jönnek a – valószínűleg tudatalatti - korlátozások: nyitott kérdések helyett zárt kérdéseket tesz fel a betegnek, s így hamar megfosztja a szabad mesélés lehetőségétől. Átlag öt másodperccel azután, hogy a beteg elkezdi a beszámolóját - saját felméréseink szerint - az orvos már félbe is szakítja, és átveszi a beszélgetés irányítását.
Az, hogy a beteg eleve sokat tudhat a saját betegségéről - hiszen manapság már számtalan lehetősége van utánanézni -, hogyan befolyásolja az orvossal való kapcsolatát?
- Saját megfigyeléseink szerint, ha nem irritáló a beteg és nem tudálékos, akkor ez feldobja a kettőjük beszélgetését. Az orvos is érdeklődőbb lesz, és másképp magyaráz, beszélget el azzal a beteggel, aki tájékozott és érdeklődő.
Érdekes, hogy a rendelőben eltöltött idő háromnegyed részét a beteg vizsgálata és az adminisztráció foglalja el, és csak a fennmaradó rész marad beszélgetésre. Állami rendelésekben az átlagos 6-7 perces rendelés negyede, tehát másfél, maximum két perc jut beszélgetésre, ami a kezdőbeszélgetést, a beteg meghallgatását, valamint a diagnózis és a teendők, a kezelés megbeszélését is magában foglalja.
Pedig – újabb kimutatás szerint - a beteg nem igényelne többet, ha hagynák, hogy szabadon végigmondja a problémáját, mint két percet. De általában korábban megszakítják, és sokkal több kérdéssel tisztázzák azt, amit ő két percben elmondott volna. Összességében tehát nem nyertünk időt, sőt, és elveszhetnek fontos információk. Felmérések szerint a diagnózis felállításához szükséges döntő információk, ami az anamnézisből kiderülhetne, az esetek felében nem hangzik el.
Nyugat-Európában, Amerikában vagy Japánban arányaiban sokkal rövidebb a vizsgálat és az adminisztráció ideje, és többet beszélgetnek a beteggel. A konzultációs idő fele beszélgetés. És a betegeknek valóban erre van a legnagyobb igényük.
Egy felmérésben megkértük a betegeket, hogy nevezzék meg a leggyakoribb akadályokat az orvossal való kapcsolatukban. A legtöbben az orvosok türelmetlenségét és az időhiányt nevezték meg, tehát az emberi és kommunikációs problémákat, és senki nem technikait vagy medikálisat.
Hippokratész több mint 2000 éve mondta, hogy az orvos sikere elsősorban a szavakon múlik, és csak utána a késen vagy a gyógyszereken, vagyis akkor még gyógynövényeken. Ez pedig a mai napig nem változott. A beteg számára továbbra is a szavak döntőek, annak ellenére, hogy fantasztikusat léptünk előre a diagnosztikai és gyógyeljárások terén.
Ez a személytelen kapcsolat lehet az oka annak, hogy egy betegben esetleg felmerül: megtagadja a segítséget? Egyáltalán megtagadhatja-e?
- Ha nem is tagadja meg, de nem lesz annyira együttműködő. Egyértelmű, hogy azokban a kapcsolatokban, ahol kellően kommunikál az orvos, ott sokkal jobban kooperál a beteg, és ez kihat a gyógyulási esélyeire is.
Egy betegnek joga van megtagadni bizonyos orvosi beavatkozásokat?
- Persze, erről szól a modern orvoslás, hogy partneri kapcsolat van a beteg és az orvos között. Régen autoriterebb volt a viszony, mert általában az orvos volt a bölcs és a beteg a tudatlanabb. Ma már a partneri viszony a „modell”, be kell vonni a beteget a kezelésre vonatkozó minden döntésbe. Információkkal kell segíteni őt, egy saját, neki megfelelő, helyes döntés meghozatalában.
A saját felelősségedre dönthetsz. Az orvos pedig fel kell világosítson a kezelés elmaradásának következményeiről. Hazamehetsz a kórházból, megtagadhatod a kezelést, ha ezt a döntésed aláírásoddal igazolod, onnan kezdve nem az orvos felel a következményekért.
Visszamehet a kórházba, ha rosszabbodik az állapota? Az orvosnak kötelessége őt kezelni?
- Igen, természetesen. Nincs harag vagy büntetés, köteles őt ellátni az intézmény.
Előfordul, hogy az orvos nem akarja megmondani a betegnek, hogy mi a problémája. Megtagadhatja az orvos a felvilágosítást?
- Ha a beteg igényli a részleteket, akkor az orvos köteles tájékoztatni. De az a tapasztalatom, hogy nálunk pl. a súlyos betegek nem ragaszkodnak hozzá, elkerülik a rossz híreket. Szívesen veszik, ha a hozzátartozóval beszéli meg az orvos.
Tapasztaltam már olyat, hogy az orvos vonakodott egyenesen válaszolni. Ha a beteg úgy érzi, nem kap választ a kérdésére, mit tehet? Ha nincs más alternatívája, el kell viselnie az orvos vonakodó, esetleg lekezelő viselkedését? Kihez fordulhat ilyen esetben segítségért?
- A törvény kellőképpen szavatolja a beteg erre vonatkozó jogait, lehetőségeit. A beteg jogaira vonatkozó törvény (Legea drepturilor pacientului) biztosítja a páciens tájékoztatásához való jogát, vonatkozzon ez a betegségére, prognózisára, a lehetséges gyógymódokra, beavatkozásokra és - ami a legfontosabb - annak alternatíváira, illetve rizikóira. Ami a lekezelést illeti, a betegnek a méltóságához való joga külön pontban van szavatolva.
Előfordulhat, hogy az orvos olyan szaknyelven válaszol, amiből a beteg egy szót sem ért, ez esetben mit tehet?
- Feltétlenül vissza kell kérdezzen. Nem szabad úgy kijönnünk egy rendelőből, hogy nem értjük, amit az orvos mond, ajánl. Az orvosok valóban ritkán kérdik meg, hogy van-e még kérdése, tisztázni valója a betegnek. Ezt neki kell az orvos tudomására hoznia.
Mi történik akkor, ha egy külföldi, a román nyelvet nem beszélő személy kerül sürgősségi esetben kórházba. Az ő tájékoztatásáról kinek kell gondoskodnia? Egyáltalán, igény esetén az anyanyelven történő tájékoztatásról gondoskodni kell-e?
- A kórházaknak szerződésük kell legyen egy fordítóirodával - a kórházak akkreditációnál ez követelmény lesz -, amely ilyen esetekben biztosítja a zavartalan kommunikációt. Gyakorlatilag ez kórházon belül szokott megoldódni.
A személytelen kapcsolatok oda is vezethetnek, hogy a beteg teljesen elveszettnek, kiszolgáltatottnak érezheti magát a kórházban. Kell-e például az intézménybe kerülő betegeket látható helyen tájékoztatni a jogaikról? Hát a kötelességeikről?
- Igen, ez jogilag és elméletileg meg van oldva. Más kérdés, hogy a beteg elolvassa-e amit kézbe kap, vagy hogy megérti-e azt.
Ha egy betegnek valamilyen problémája akad az orvossal, kinél tehet panaszt?
- Erre több lehetősége is van: mindenekelőtt a kórház vezetőségénél. De a megyei orvosi kollégiumnál vagy akár a törvényszéken is panaszt tehet. Úgyszintén a megyei közegészségügyi igazgatóságon (DSP) is jelezni, jelenteni lehet a panaszt, természetesen írásban, a körülmények pontos leírásával.
Van továbbá egy országos betegvédelmi civil szervezet, az Asociaţia Naţională pentru Protecţia Pacienţilor, akik tanácsot, tájékoztatást tudnak adni orvosi műhibák ügyében. Mindegyik említett intézménynek megvan a maga hatásköre, van amelyik csak fegyelmi szempontból dönthet, büntethet (az orvosi kollégium), van amelyik csak kimondja a malpraxis - törvényszéken is használható - tényét, de a felelősségre vonás nem a hatásköre (pl. a megyei közegészségügyi igazgatóság - itt kivizsgálási díjat is kell fizetnie a betegnek) és végül a törvényszék is ítélhet kártérítést a betegnek. Elsőfokú rokonok fordulhatnak jogorvoslatért elhunyt személyek vagy kiskorúak esetén.
És ne felejtsük el a szabad orvosválasztáshoz való jogunkat, jóllehet ez leginkább a családorvos-választás szintjén érvényesülhet, a kórházi és járóbeteg-rendelésnél a lehetőségek igencsak korlátozzák ezt a jogot.
Hallottam már olyan esetről, amikor bizonyos beavatkozásnál a szülőt vagy törvényes képviselőt kiküldték a gyermek mellől. Ez ellen tiltakozhat? És itt elsősorban kisgyerekekre gondolok, nem egy kamaszra, akinek már van bizonyos önrendelkezése...
- Hadd védjem meg az orvost, ez sokszor indokoltan teszi. Gyakran oszt meg a kiskorú bizonyos problémákat vagy információkat az orvossal, amit fél a szülőnek vagy a szülő előtt elmondani. A szülőnek értékelnie kéne, hogy az orvos nem elégszik meg a gyerek "hivatalos" beszámolójával, hanem a valósak után kutat.
Az orvos bármilyen okra hivatkozva megtagadhatja-e a beteg ellátást?
- Sürgősségi esetben nem tagadhatja meg egyetlen beteg ellátását sem. Például vallási okokra hivatkozva nem utasíthatja, halaszthatja el az abortuszt - amire volt már példa.
Nem sürgősségben azonban, ha úgy ítéli meg, hogy az eset meghaladja a kompetenciáját, vagy a betegnek ellenséges vagy "fegyelmezetlen" a magatartása, megteheti. Természetesen a betegnek továbbra is joga lesz az orvosi ellátáshoz, és erről az intézmény kell gondoskodjon.
Az orvostanhallgatókat felkészítik arra, hogy miként kell kommunikálni egy beteggel?
- Ez egy viszonylag mellőzött tantárgy, mellőzött fejezete. Megjelent ugyan az alaptantervben, de nekem úgy tűnik, nem veszik túlságosan komolyan.
Más országokban hogyan működik, komolyabban veszik az oktatását?
- Nagy cikkezési hullám, mozgalom indult meg jó harminc évvel ezelőtt az Egyesült Államokban, hogy az orvos-beteg kommunikációt külön tantárgyként tanítsák az egyetemeken. Ez a folyamat ott pozitívan zárult le, tanítják is. Magyarországon is kötelező, féléves tantárgy. Emellett a már végzett orvosoknál is sok továbbképző kurzust biztosítanak ebben a témában. Nálunk ez egy lassú folyamat, még éretlen fázisában leledzik.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
