2026. október 23. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Országos egészség-felmérési program: miért nem lett belőle semmi?

2011. november 22. 10:11, utolsó frissítés: 10:42

Hargita megye a második helyen áll az országban a rákos megbetegedésekre való hajlamot tekintve, ugyanakkor nagyon gyakoriak a szív-érrendszeri betegségek és a csontritkulás.


2007. július elsején kezdődött, és féléves meghosszabbítást követően 2009. január 31-én ért véget az első romániai lakossági egészség-felmérési program adatgyűjtési szakasza, amely nemcsak a felnőttekre, hanem a gyermekekre is kiterjedt. A program célkitűzései: a lakosság egészségi állapotát leginkább veszélyeztető betegségek kiváltó okainak felderítése, ezen betegségek korai kórismézése és követése,


elsősorban a korai halálozás elkerülése érdekében.





Az igen hiányos adatfeldolgozás alapján megállapítható, hogy az országos lakossági részvétel 65% feletti, a Székelyföldön 71%-os volt. Országos szinten Hargita megyében volt a legmagasabb az érdeklődés. A megye a második helyen áll az országban a rákos megbetegedésekre való hajlamot tekintve, ugyanakkor nagyon magas az előfordulása a szív-érrendszeri betegségeknek, valamint a csontritkulásnak. A TBC-s megbetegedések viszont a legkevésbé gyakoriak az ország többi megyéjéhez viszonyítva.

A kérdőívet, egyszeri ingyenes klinikai vizsgálatot és meghatározott laboratóriumi vizsgálatcsomagot magába foglaló program a teljes lakosságot felölelte, beleértve az egészségbiztosítással nem rendelkezőket is. Mivel az egészségfelmérés óriási anyagi ráfordítással indult, és máris módszertani problémák zömét hozta felszínre, a romániai döntéshozók két éve vitatják a program folytatásának szükségességét, költséghatékonyságát.

A várt adatfeldolgozás nem történt meg, az egészségügyi tárca 2010-ben kiadott hivatalos álláspontja szerint az adatok feldolgozására nem is kerül sor, mert az értékelés


magas hibalehetőséget hordoz magában „a mintavétel reprezentativitási problémái miatt”.

Szakmai vitára ebben a kérdésben nem került sor, a minisztérium néhány éppen illetékes szakembere készített egy elemzést, amelyben leszögezték, hogy a programot kidolgozók részrehajlóan a családorvosok anyagi érdekeinek kedveztek a módszertannal.



Egyébként Magyarországon az egészségügyi stratégiák kialakításának alapját meghatározó programokat egy évtizeddel korábban megkezdték, és rendszeresítették: OLEF 2000, OLEF 2003, MIKROLEF 2007. A módszer költséghatékonyabb és gyorsabb; a reprezentatív mintán végzett kérdőíves felmérésben a válaszadók a teljes magyar felnőtt lakosságot képviselik. A MIKROLEF 2007 nyolc kisebb térségben zajlott, a minta reprezentativitását kistérségenként biztosították, és szociális, gazdasági, környezeti, életmódi adatokkal is összefüggéseket számoltak az adott populációra vonatkozóan.

Mindkét ismertetett módszerrel elérhető a cél, és a lakosság egészségéről mind a döntéshozók, mind a szakértők számára hiteles kép nyújtható. Miközben Magyarországon az ismertetett programok sikeresen és eredményesen lezajlottak, és hivatkozási alapul szolgálnak a lakosság egészségi állapotának a vizsgálatakor, Romániában a jövőben megválaszolandó nyitott kérdés maradt, hogy a romániai „fényűzően” akkurátus módszernek sikerül-e a ráfordításokkal arányos többletismerethez juttatni a szakembereket az adatok részletes kiértékelésének eljövendő, több éves kutatási folyamata során.




Sajnos a válasz egyre inkább körvonalazódik: mivel az adatfeldolgozás nem folytatódott, és a program eredményeit kielemző kutatás nem zajlott, ezért nem beszélhetünk az országos egészség-felmérési program eredményességéről.


Azért a lakossági egészségügyi programnak nyertesei is vannak.

Közéjük tartoznak a külön megfizetett (amúgy alulfinanszírozott) és számítógépes felszereltséggel ellátott családorvosok, vagy éppenséggel azok a rejtett morbiditású betegségben szenvedők, például cukorbetegek tízezrei, akik a vizsgálatokig nem tudtak betegségükről, viszont a korai diagnózis a jobb kórlefolyás lehetőségét biztosította számukra. Bár vitatott a program költség-haszon aránya, az országos lakossági egészségfelmérés mégiscsak hozzájárult a lakosság egészségi állapotának javításához, a megelőzés tudatosításához, a jobb életminőség eléréséhez.




Végül arról számolhatunk be, hogy Hargita megyében 150 családorvosnak küldtünk ki kérdőívet, hogy megvizsgáljuk, mi a családorvosok véleménye a lezajlott lakossági egészségfelmérésről, hasznát veszik-e az összegyűlt adatoknak legalább egyéni módon, elvárják-e az adatok feldolgozását és kiértékelését.

Az eredmények azt mutatják, hogy a Hargita megyei családorvosok átlagéletkora ötven év feletti, pácienseik száma átlagosan 2054. Szerintük pácienseik 82%-a idejében értesült az ingyenes egészségfelmérésről, és 75%-ra becsülik azok számát, akik éltek a lehetőséggel (a Hargita megyei hivatalos részvételi arány 71% feletti volt).




Az orvosok 68%-a még most is előveszi az akkor elvégzett laboratóriumi vizsgálatok eredményét, 82 százalékban jelentős egészségnevelő hatást tulajdonítanak a felmérésnek, 99 százalékuk úgy ítéli meg, hogy a korai diagnosztizálást szolgálta a páciensek körében. 84% szeretné, ha az adatokat feldolgoznák, és kíváncsi lenne az eredményekre. Ugyanilyen arányban vallják, hogy szakmai és anyagi haszonnal járt számukra a felmérés, amelyet egyetlen válaszadó sem tart kudarcnak! 91%-uk a lakosság egészségi állapotának vizsgálatára legalkalmasabb módszernek ítéli a teljes körű, általános, kötelező lakossági egészségfelmérést.

A felmérés alátámasztja azon véleményünket, hogy fel kellene dolgozni az országos egészségfelmérés adatait, még akkor is, ha torzíthatnak. Ugyanakkor felkészültség, szakember és jó döntés kérdése, hogy megvalósulhasson a hosszú távú, tudományosan megalapozott országos egészségterv, mely céltudatos forráselőirányzást és szakmailag helytálló döntéselőkészítést tesz lehetővé.


Ábrám Zoltán, Tar Gyöngyi, Finta Hajnal
a szerzők orvosok

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS