2026. október 18. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Miről marad emlékezetes az idei Kolozsvári Magyar Napok?

szerk. 2012. augusztus 22. 16:20, utolsó frissítés: 2012. augusztus 23. 08:22

Koncertek, bulik, kiállítások, vásár, ízek, illatok. Tíz szempontból értékeltük a magyar napokat, kilencből kapott átmenőt.




Poétikusság

Az irodalmi programok megfelelő mértékben és változatosságban voltak jelen a Magyar Napokon, a könyvbemutatók és könyvvásárok mellett olyan eseményeket is szerveztek, mint a Limerick csütörtök vagy a Slam poetry. Nem voltunk ott minden programponton, így a kivitelezést nem tudjuk értékelni, de ezen a téren bőven helye volt a változatosságnak. (9/10)

Alter-vonulat


A programból ezt hiányoltuk igazán, nem valami ellenében, hanem a meglévő rendezvények mellet. Mondjuk napi egy programpont street art témában, valamilyen underground zenekar fellépése (míg a főtéren a nagykoncert zajlik), egy-egy mozgásszínházi vagy kortárs előadás simán beleférhetne a programfüzetbe. El tudtunk volna képzelni valahova egy hangulatos lounge-sátrat is... (0/10)



Evés-ivás

Az árakat nagyjából úgy lehet meghatározni, hogy a bor nagyon olcsó volt (minőséghez mérten is), a sör fesztiválosan átlagos (üdvözöljük a főtéri sörcsapokat), az ennivaló pedig borzasztóan drága (megint csak minőséghez képest is). A lacikonyhák csak nem kifejezetten gyomorbarát étkeket kínáltak, ezen felül pedig csak a szokásos lángost és kürtőskalácsot lehetett kapni. A borokat viszont mindenki dicsérte, fröccsöt pedig 2-10 lejért mindenféle méretben, minőségben és fajtában ihattunk. (6/10)

Bulifaktor

Értékeljük, hogy a szervezők kifejezetten gondoltak a fiatalokra, és after partykat szerveztek a koncertek után. De azt nem szívleltük, hogy minden este szinte ugyan azt a playlistet kellett hallgatni. A Bulgakov Irodalmi Kávéháznak van három/négy bulizásra alkalmas tere, ezen kívül pedig a magyar napok nyolc napig tartottak, ez összesen 24/32 lehetőség. Jobban is lehetett volna variálni. Szívesen hallgattunk volna az örökzöld magyar slágerek helyett néha dubstepet is. Persze jogosan vetődhet fel a szervezők részéről a kérdés, hogy minek, ha úgyis szinte minden este rogyásig megteltek a termek. De azért jövőre esetleg más szórakozóhelyet is be lehetne vonni a szervezésbe, hogy mindneki találja meg a saját ízlésének valót. (6/10)



Népesség

A legegyértelműbb elismerése a Kolozsvári Magyar Napoknak, hogy szinte minden esemény iránt óriási volt az érdeklődés. Legyen szó akár városnéző sétáról, kiállításmegnyitóról, bábelőadásról, koncertről vagy éjszakai buliról. A pelenkás kislánytól a legidősebb bácsiig, minden korosztály képviseltette magát. Ez pedig nagy szó, jobb nem is lehetne. (10/10)

Ünnepélyesség

Az idei Kolozsvári Magyar Napok egyik legnagyszerűbb pillanata volt, amikor augusztus 20-án este a román és a magyar himnusz eléneklése után elkezdődött a tűzijáték. Óhatatlanul az jutott eszünkbe, hogy végre Kolozsváron is tűzijátékkal ünneplejük a magyar államalapítást. Pont, mint Budapesten.

És amennyire felemelő volt ott állni hétfő este, pont annyira volt élvezhetetlen a vasárnap délutáni pezsgőbontás. Látvány szempontjából teljesen esetleges volt a szervezés, ami csorbította az esemény ünnepélyességét is. Mintha csak az lett volna a lényeg, hogy pezsgőt igyon a közönség, mert az osztás viszont flottul ment. A színpadi pezsgőbontás inkább tűnt rögtönzöttnek, mint előre eltervezettnek, és egy nagyobb pezsgős fröcskölés is hiányzott... (7/10)



Vásárfia

A fesztiválutca (Farkas utca) a hét közepétől tele volt kézműves standokkal: a hímzett népi ruháktól elkezdve a tulipános ládáig minden megtalálható volt itt. Csakhogy amióta a Mátyás utca szinte egész évben tele van ugyanezekkel az árusokkal és termékeikkel, azóta egy kézműves vásár nem számít akkora nagy dobásnak. De azért találtunk kedvünkre való fülbevalókat és egyéb kis tárgyakat: kacsasípot, dióból és fából készült szélmalmot, nemez kitűzőket, csokis-mentás szappant stb. Az árak enyhén meghaladták a minőséget, persze minden bio és kézzel készült, de az alkudozások során derült ki számunkra, hogy jócskán rátesznek a termelői árra. (5/10)



Expo

Kiállításokban nem volt hiány: fotókat, festményeket, grafikákat, szobrokat, csuhébábokat és ruhákat is láttunk. Az egyik megnyitó alig ért véget, a másik máris kezdődött. Úgy tűnt, hogy a kolozsváriak igen fogékonyak a művészetekre, és érdekli őket szinte minden. Akármelyik megnyitóra mentünk, alig fértünk be a termekbe, Kürti Andi ruhabemutatóján a galéria felé vezető lépcső is tele volt, a Kolozsvár a képzőművészetben c. tárlaton nem fértünk oda a képekhez, Soó Zöld Margit kiállításának megnyitóját pedig az udvarban tartották a sok érdeklődő miatt. (9/10)



Zene

A zenei felhozatal színes volt, de nem eléggé: a szervezők odafigyeltek a gyerekekre, a középkorosztályra és az idősekre is, csak éppen a fiatalokat felejtették ki. Persze szeretjük mi is Pressert, meg a Neotont is ismerjük a rádióból, az Eddára is roptuk nyolcadik osztályban, Hobót is tiszteljük, de szívesen ugráltunk volna egy mai magyar zenekar koncertjén is. (7/10)

Gyerekváros

Gyerekprogramokban erős volt a Magyar Napok: reggel bevetődtünk a fesztiválutcába, és este későn is csak nagy nehezen lehetett a gyerekeket hazacipelni, mert mindig maradt még valami megnézni/kipróbálni való.

Bár időnként több helyen sorok is voltak (ez igazából senkit sem zavart), sok mindent ki lehetett próbálni az arcfestéstől az íjászaton át a falmászásig. A szülő bátran elengedhette őket a Romkertben vagy Református Kollégium tornakertjében, miközben egy fröccsel a kezében üldögél a bejárat közelében, és csak arra figyel, nehogy kiszökjenek. A bábelőadások a Kaja-tanya előtt (a kőleves-kóstolóval) és a Szalóki Ági koncert önmagában is megérte volna a 10 pontot, de bőven volt miből válogatni a fizikai kísérletektől a nemezelésig. (10/10)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS