Zavargások a Transindex szerkben a Cosmote pillangós reklámja miatt
szerk. 2011. szeptember 29. 15:24, utolsó frissítés: 22:58Könnyekig megható vagy olcsón hatásvadász? De egyáltalán mikor láttunk utoljára olyan jó román reklámot, ami virálisban is terjed? Egy biztos: a „fluturele” hatott.
Szeptember első felétől játsszák a tévéadók a Cosmote új, pillangós, azaz „Fluturele” néven elhíresült reklámját. A szpot hamar átment virálisba, a Facebook közösségi oldalon is nagy karriert futott be viszonylag rövid idő alatt. A filmben egy idős bácsi és fia ülnek egy padon, látszólag nagy egyetértésben, de aztán valami történik: arra száll egy lepke...
A reklám ötlete nem eredeti: egy What is that? c. 2007-es, a MovieTeller Films által készített görög rövidfilm átdolgozása, amelynek rendezője Konstantin Pilavios. De szó sincs plágiumról, éppen őt kérte fel az egyébként görög tulajdonban levő Cosmote is, hogy a reklámfilmet megrendezze. Pilavios tehát saját filmjét rövidítette le, és veréb helyett pillangós verzióba ültette át a romániai mobilszolgáltató számára. A kampányt pedig a Papaya Advertising készítette, amely az Ogilvy Romaniával működik együtt a Cosmote kampányaiban.
Szerkesztőségünket nagyon megosztotta a reklám: meglepő módon inkább a férfi kollégák voltak pró, és a nők kontra: olvasóink találgathatnak, hogy vajon miért.
Kelemen Attila
A reklámok akkor hatnak, ha:
- sikeresek abban, hogy jobbá, érdemesebbé, igazabbá hitessenek el bennünket magunk előtt, mint amilyenek valójában vagyunk, vagy ha szórakoztatnak, vagy ha megerősítik előítéleteinket, vagy ha kellemesen szembesítenek frusztrációinkkal.
A reklámok nem műalkotások, nem a megismerés eszközei, nem az igazság csipkéit villantják fel, inkább elfednek, korrigálnak. Vannak nagyon szép és némi igazságigénnyel készített reklámok, amelyek nem működnek. Ezek rossz reklámok. Ebben itt ráéreztek valamire, ami kétséges, de működik és ez a lényeg. Az az érzésed, hogy megmutat valamit, de mégsem, mintha tanulnál belőle, pedig olcsó. De valszeg működik és ettől igazán jó egy reklám.
Sipos Zoltán
Bevallom, könnyekig meghatódtam, amikor megnéztem a reklámszpotot. Az egekig szándékoztam magasztalni, csak aztán megnéztem az eredeti rövidfilmet is, és megtört a lendület. Pontosabban fogalmazva: alaposan elgurult a pirulám. Miért?
Először is mindkét szereplővel azonosulni tudok: mintha magamat látnám, amint saját fontosságom mélyen átérezve ülök és „lazítok” a padon, vakon bízva saját erőimben, mindenben a célt, a logikát, az ésszerűséget keresve, értetlenül állva minden előtt, ami nem illeszthető be saját, haladónak és modernnek vélt életszemléletembe. És persze kicsit az apa is én vagyok: a mások segítségére utalt, meg nem értett, múltban élő, őszinte és fiát csendesen szerető öregúr.
A film csak kérdez, de nem válaszol; megállít egy pillanatra, a pillanatból pedig jó fél óra is lesz. Úgy tanít, hogy közben nem mondja meg a tutit. Nincsen tanulság, mégis nehezen felejthető. Ez az a filmecske, amit társadalmi célú hirdetésként minden reklámblokkba beillesztenék, ingyen.
És miért is vesztem fel? Azért, mert a film csalóka: végső soron csak egy reklám. Mert miközben látszólag megáll az idő és megnyitja szemeink, a végén mégiscsak ott a Cosmote-logo, sugallva: fogyassz!
Gyöngyi Annamária
Értem én, hogy olyan húrokat pendít meg, amelyek univerzálisan megpendíthetők: kinek ne lenne időnként lelkiismeret-furdalása azért, mert elhanyagolja (idős) szüleit? Mindenkinek bevillan néha, hogy mikor hívta fel őket utoljára, mikor kérdezte meg, hogy hogy vannak? Ez aztán érzelmi hatásvadászat a négyzeten: a Cosmote reklámja után biztosan sok nézőnek szorul össze a szíve, és esetleg gyorsan fel is hívja hálózaton belül a szüleit…
De én igazából magát a történetet nem értem: miért kérdezi meg háromszor a fiától, hogy mi az? Tényleg csak azért, hogy utána kioktassa? Vagyis nem is szenilis, csak úgy tesz, hogy utána feltörölje vele a padlót? Nem nevezném tipikus bölcs öregember magatartásnak – amilyen imidzset egyébként sugallni akarnak. Ezt játszmázásnak, vagy más néven érzelmi zsarolásnak hívják. Vagyis igazából nemcsak arról van szó, hogy a fiú türelmetlen a nem is olyan szenilis apjával szemben, hanem hogy az öreg bácsi játszmázik, hogy lelkiismeret-furdalást keltsen benne. Úgyhogy el kell gondolkodnom rajta, hogy ki is az igazi áldozat ebben a felállásban.
Vagy ne tételezzünk fel didaktikus szándékosságot, csak jóindulatot és némi szenilitást: ez esetben nem tiszta, hogy miért tartja a naplót eleve a kezében? Ha arra sem emlékszik, mit kérdezett néhány másodperccel ezelőtt, arra hogyan emlékszik, hogy hol keressen egy évekkel korábbi bejegyzést? Az eredeti verzióban ez a momentum némiképp hihetőbb, mert az apa a ráförmedést követően a házból hozza elő a naplót.
De az eredeti görög rövidfilmre, mint reklámötletre lecsapók mindenképp a román néplélek jó ismerői: tudják, hogy mi az a fajta érzelgősség, ami itt nálunk tutira hat. Szerintem például Magyarországon, ahol inkább a poénos, ötletes reklámok szoktak befutni, egy ilyen szpotnak nem lenne ekkora sikere. De nálunk, ahol olyan showk voltak elképesztően sikeresek, mint pl. a Surprize, surprize, ez az, ami tényleg bejön.
Bakk-Dávid Tímea
Az apjától elhidegült, majd magát emiatt elszégyellő fiú és türelmes, bölcs apjának története egyfajta tanmese jellegű sztori. A legjobb szó talán rá a „megkapó”. Első látásra rövidfilmként jobban megállja a helyét, mint reklámként. Az eredeti verzióban veréb, a reklámban lepke szerepel, arra kérdez rá újra meg újra az öregember: mi ez? A Cosmote-reklámot és az eredeti filmecskét is ugyanaz a görög rendező, Konstantin Pilavios rendezte. Az érzelmesség, az elidőzés a két szereplő mimikája és gesztusai fölött, a lassúság, az „aha” momentum elnyújtása mind olyan jellemzők, amelyek nem kedveznek egy reklámfilmnek – egy reklámtól megszoktuk, hogy legyen rövid, pörgős, ütős, esetleg sokkoló, de ez egy teljesen szokatlan hangulatú reklám, nem teljesen illik a képbe.
Talán ezért működik mégis egy szappanoperákon, romantikus filmeken szocializálódott nagyközönségnél. Nem is reklámként nézik sokan, számukra mellékes, hogy mit népszerűsít és kinek a megrendelésére, ezért kétlem, hogy ténylegesen nőtt volna a film miatt a Cosmote-előfizetők száma...
Balázsi-Pál Előd
Nem a képi megvalósítás, nem az üzenet, hanem a tempó. A Cosmote új szpotja úgy hat, mint az első levegővétel, miután másfél percet a víz alatt töltöttünk. Azarieljobbanmos-acolgatetőlfehérebbleszafogad-ettőlagéltőlelmúlnakazízületifájdalmaid. És akkor most pihenj másfél percet, rád fér. Nem az öreg és a fia, hanem a pad, a zöldövezet és a pillangó. A szpot egyetlen hibája, hogy nem elég erős a kapcsolat az üzenete és a brand között, de ezen hadd szomorkodjon a Cosmote. Én hálás vagyok a minden esti másfél percért.
Kertész Melinda
A Cosmote reklámja megerősített abban a tudatban, hogy divatba jöttek az érzelmek. A cégek rájöttek arra, hogy könnyebb eladni a terméket, ha érzelmi síkra terelik a reklám diskurzusát, semmint racionális érveléssel próbálják meggyőzni a potenciális vásárlókat. Például a kilencvenes évek végén a kozmetikai szerek reklámjai a tárgyilagos információközlés eszközével éltek, ideig-óráig be is vált, mert végül már mindenki úgy tett, mintha teljesen tisztában lenne azzal, hogy mi is az a q10-es koenzim és milyen szépészeti csodákra képes. Aztán ez a megközelítés kifulladt, kellett valami új. Elég a rációból, jöjjenek az érzelmek.
A reklám hatásos, mert szívhez szóló. A célcsoport tagjai nagy részének idősödő szülei és gyerekei vannak, tehát a reklám duplán hat: lelkifurdalást kelt bennük, mert a mindennapi elfoglaltságok miatt valószínűleg nem szentelnek annyi időt idős szüleikre, mint amennyit illene. Ugyanakkor átérezhetik, hogy mennyire szerető szülők, és elmélázhatnak a szülői sors nehézségein, ami megint csak szívszorítóan fájdalmas. Majd meglátják a Cosmote-boltot, és elkezdenek nyálazni, mint Pavlov kutyája.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
