Táncmaraton: mintha lekéstük volna, de aztán mégsem
2010. május 08. 16:23, utolsó frissítés: 16:47
Kipirult arcú, izzadt fiúk és lányok guggolnak az Irish Music Pub bejárata előtt cigizve és telefonálva. Beljebb söröző és nevetgélő diákok. Zene nem halszik, úgyhogy már-már olyan érzés fogja el riporterünket, mintha lekésett volna egy sajtótájékoztatót. Persze nem, leghátul azért táncolnak vagy ötvenen.
Nem úgy mint a lőtt medve, elég bulis a hangulat: egy-két kókadozva bicegő résztvevőt leszámítva elég becsületesen ropja mindenki, mondjuk a viszonylagos frissességhez az is hozzájárul, hogy a maraton nem tart 12 órán át, mint azt eredetileg meghirdették a szervezők, illetve hogy a fiúknak és a lányoknak óránként 10-10 perc szünet jár. Ilyenkor a nemek különválnak, és ki-ki lazít egyet saját nemével.
Kérdésünkre, hogy vajon miért nem koedukáltak a szünetek, nem kaptunk választ. Az igazsághoz hozzátartozik hogy kérdést fel sem tettük a szervezőknek, mert hirtelen nem láttunk egy szervezőt sem, azután pedig a kérdést felejtettük el. Az asztaloknál azt beszélik, a táncmaraton egyébként a tervezettnél 1 órával hamarabb, 17 óra tájt véget ér – ezt szintén nem erősítették meg a szervezők.
Alább néhány, a táncolókkal készült villáminterjú olvasható:
Szia, szeretnék egy rövid interjút készíteni veled.
Zotya: – Oké, majd szünetben!
Nem, most, miközben táncolsz.
Zotya: – Ja, jó.
Mi fáj a legjobban?
Zotya (széles vigyorral): – Semmi. Csak akkor fáj, ha megállok. De nincs megállás. A tavaly is voltam, de az idei diáknapok... (Itt mond még valamit, de dübörög a basszus)
Sziasztok, lenne egy kérdésem.
Barni: – ????
Liszi: – ????
Állítsatok össze egy fájdalom-toplistát.
Liszi: – A talpam meg a vállam.
Barni: – A hátam meg a hasam. Meg a bicepszem meg a combom.
Nem unjátok már?
Zsolti (távolabb ugrál, valószínűleg nem hall semmit): – Nem értem miért nem tesznek hiphopot ezen a táncmaraton néven meghirdetett próbán.
Aha. Unalmas?
Zsolti: – Igen.
Eszter: – Többféle zenére számítottunk. Például afrikai törzstáncra.
Meddig lehet ezt bírni?
Tamás (közben energikusan nyomja): – Figyelj, egyszer egy álló hétig táncoltunk.
Jézusom...
Judit (győzedelmesen mosolyog): – ...
Megállás nélkül?
Judit: – Hát majdnem.
Na jó, nem kérdeztem semmit.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
