Hol a magyarországi szakma? Példás történet. Caligula. Csirkefej.
összeállította:Bodó A. Ottó 2002. június 27. 14:52, utolsó frissítés: 14:52A kisvárdai éjszakákban az a gyönyörű, hogy néha, amikor kibírhatatlannak tűnő hidegre fordul az idő, #b#egyszer csak jön egy színész és/vagy rendező#/b#, és Isten tudja hogyan, de pár órára megváltoztatja az éjszakák állagát, aminek következtében úgy lehet végigülni a hideg estéket, hogy az ember fogai elfelejtenek vacogni.
HATODIK NAP
Példás történet
Noha a Daniel Defoe-féle Moll Flanders történet bővelkedik az epikus és drámai elemekben, Barabás Olga rendező a tőle már megszokott módon mindezen történések belső, az emberi lélekben nyomot hagyó, illetve azon át lepárolt esszenciáinak nyomába ered. A Példás történetben egy nő (és micsoda nő!) sorsából, lelki vívódásaiból kapunk egy, a közönséget lényének őszinte kitárása által megragadó, szívben-lélekben megérintő élettörténetet.
Ezt a kalandos történetek mögötti élet-vallomást a különböző művészeti nyelvek (festészet, zene, irodalom, tánc) finom összehangolása teszi teljessé, finoman elemeltté. Az egyszerű, vulgaritástól sem mentes történetnek festett díszlet -- egy szürreális tájkép -- nyújt (hát)teret, amelyre alkalomadtán egy kovácsoltvas kapu árnyéka vetül rá, az eredetinek átminősítése által mintegy új festményt hozva létre.
Ha egyetlen szóban össze lehetne foglalni úgy Molly figurájának, mint az őt alakító színésznő játékának legfőbb jellemzőjét, úgy a szenvedély lenne az. Minden színésznő ilyen, a poklok megjárásától a mennybemenetelig tartó skálájú szerepről, a színpadon való elégésről álmodik, és B. Fülöp Erzsébet tudatában van ennek: intenzív és hiteles játékkal hálálja meg e lehetőséget; egyes, az előadás kereteit soha túl nem lépő jelenetei briliáns magánszámok a szó lehető legpozitívabb értelmében. Ez a teljesítmény azonban csak a kollégák szintén igényes munkája által jöhet létre. A kiforrott összjátékot és az emlékezetes estét az életre szóló szerelmi partner szerepét játszó Katona László, a néma Sors-ot alakító Újhelyi Kinga, valamint az összes többi férfi és női szerepet alakító Puskás Győző és Berekméri Katalin lelkiismeretes alakításai biztosítják.
Scapin furfangjai
A szatmárnémeti színház Scapin előadásában a címszereplő (Rappert Gábor) egy betegágyban jelenik meg a színpadon, majd súlyosnak tűnő véres sebének eredetét magyarázva kijelenti: összeakadt a Törvénnyel. Gyors, hatásos konfliktusfelvázolás, vérbeli szituáció, ráadásul főhősünk mondhatni hátrányos helyzetből indul, mi kellhet több egy izgalmas előadáshoz?
Hát a folytatás.
Előbb-utóbb a közönség ugyanis kénytelen rádöbbenni arra, hogy a játéknak tétje, Scapin-nek pedig ellenfele nincsen. Kedve szerint bolondít mindenkit, ő az egyetlen határozott figura, aki képes bárki másnak megtörni a lendületét. Figurájának ilyen fokú kiemelése a darab világából csíráiban öl meg minden potenciális konfliktushelyzetet.
A darab világához képest a rendezés semmi többletet nem teremt, mi több, sajnos a Moliere-i komikum is csak hiányosan működik, egy-két kivétellel a poénok erőtlenek, a helyzetkomikumot felhasználó jelenetek pedig unalomig ismétlődnek, erőtlenek.
Az előadásban kiemelt szerepet kap az idő problémája, ez azonban nem biztos, hogy a rendező szándékaival megegyezően jut el a közönséghez. Valahányszor a szereplők mesélnek egymásnak valamit, két, fekete négyzet alakú panó "halad át" ellentétes irányban a színpadon (a megoldást a rendező már alkalmazta az ugyancsak Szatmáron színre vitt Makrancos hölgyben), eltűntetve, vagy elővarázsolva a mesélő szavait humorosan illusztráló figurákat. A sikergyanús ötletet azonban hamarosan megöli a végrehajtás pontatlansága, illúzióromboló ugyanis rajtakapni a színészeket, amint túl korán mozdulnak ki, illetve elkésve surrannak be a panók mögé, az épp mozdulatlanságuk miatt hatásos élőképekbe. Ebben az "eltolt" időben a szereplőket két figura manipulálja: a háttérben elhelyezett, méretes fogaskerekekkel tűzdelt, stilizált díszlet-órából egy-egy fehér vászonfal elfordításával harangjáték-figurákként előbukkanó és mozgó férfi- és nő-alak húzza a panókat és szereplőket "manipuláló" zsinegeket. Vak vezetne világtalant? Az előadás lassú, "leülő" tempóját figyelembe véve ez azonban rendezői öngól. A közönség gyér tapsából pedig gyanítani lehet, hogy kik számára állt meg az idő az előadásban...
Függöny
HETEDIK NAP
A visszatérő téma: hol marad a magyarországi szakma?
A határon túliak sem sokan vannak jelen, hiszen az együttesek jönnek, fellépnek és elutaznak, Budapestről négy óra az út Várdáig, a júniusi időpont nagyon késői, ekkor a legtöbb színész és rendező már vagy nyaral, vagy forgat s egyéb nyári munkákat vállal... Mindebben persze van igazság, de a lényeg: sem a magyarországi, sem a határon túli szakma nem kíváncsi. Ha helybe hozzák számára a produkciókat, akkor talán megnézi őket, de ha egy-egy előadásnak, a kollégák teljesítményének megismeréséért erőfeszítéseket kell tennie, akkor már legyint egy nagyot.
Mégis: a hazai és a határon túli színházi szakma közötti alkotó párbeszéd nagyon nehezen alakul. S nemcsak Kisvárdán, hanem Pécsett is. Bár az idén már a program része lett két határon túli előadás (a komáromi Tartuffe és a sepsiszentgyörgyi Ilja próféta), de e döntés korántsem szakmai konszenzus alapján született.
Az alkotók szabad vándorlása pedig alighanem még sokáig álom marad.
Magyarországi rendezők és alkotótársaik ugyan szép számmal vállalnak munkát határon túl, de hogy mikor, hol és ki dolgozik, abban az esetek egy részében határozott kontraszelekció tapasztalható. Másfelől, számos határon túli színész igyekszik az anyaországba, de a vándorlás végzetesen egyirányú, azaz sokszor nincs visszaút. Hiszen a magyarországi jövedelmek általában biztosabb létalapot biztosítanak, mint az otthoniak, az elmenőket pedig anyaszínházuk gyakran kimondva-kimondatlanul árulóknak titulálja.
Caligula
Hatalmas, több méter magas tükörrel nézhetett farkasszemet az, aki a Kassai Thália Színház Caligula előadását kívánta megnézni. Még el se kezdődött az előadás, máris történt valami a színpadon, ott volt a tükör, belenézhettünk (bele kell nézni, ha már ott van), mint ahogy Caligula is szívesen figyelte magát ebben a tükörben. Az alacsony termetű Caligulának (Fabó Tibor) gyakran szembe kell néznie a többi szereplővel, akik közül néhány jóval magasabb, néhány pedig jóval alacsonyabb nála, ez a tükör azonban túllépi az emberi arányokat. Van benne valami megmagyarázhatatlan, pont úgy, ahogy az istenek cselekedetei se értelmezhetőek egyértelműen (és biztonságosan!) emberi szemszögből nézve.
A totális szabadság utáni vágy Caligulát színészkedésre kényszeríti, folyamatos váltásokra, hirtelen és következetlen döntésekre, amelyek csak akkor maradhatnak meg az emberi szféráján kívül, ha hiányzik belőlük minden emberi következetességgel járó gondolati és cselekvésbeli korlát. Ehhez pedig iróniára, kételkedésre és színészkedésre van szükség.
Caligula fizikailag eltörpül a nagytermetű Chaerea (Pólos Árpád) mellett, de gondolkodásmódja az alacsony emberek közül a kis istenek világába emeli. Fabó Tibor jól érzékelteti Caligula eme kettősségét, gyorsan, de mégis finoman vált át kisemberből kisistenbe, attól függően, milyen szituációba kerül. Miatta nincs biztonságban senki, de ő is felvállalja azt a bizonytalanságot, hogy bármelyik pillanatban megölhetik. Ahogy Caligula, úgy Fabó Tibor is felvállalja ezt, játékában ott rejtőzik a kockázat tudata, és akad is egy-két jelenet, amikor színészileg elveszti a játszmát
Csirkefej
Egy unatkozó kölyök, aki a "csak már történjen valami" jegyében a macska-akasztástól az emberölésig jut. Egy magányos Nő, aki hisztisen ingadozik egy társ, az emberi kapcsolatok hiánya és a mindenkivel szembeni paranoiás bizalmatlanság között. Egy durva, műveletlen munkásember és alkoholista felesége, akik minden emberi közeledést személyük elleni támadásként fognak fel és viszonoznak agresszivitással. Egy visszahúzódó könyvmoly Tanár, teljes érzéktelenséggel mások problémái iránt. Egy, javítóintézetből frissen szökött Srác, aki kénytelen volt megtanulni, hogyan legyen "farkas", hogyan gyötörje a gyengébbeket, és hogyan hódoljon be a hatalmasabbak előtt. És végül, de nem utolsósorban, egy Vénasszony, aki az egyetlen általa szeretett lény (egy macska), elvesztése után nem kapja helyét e világban.
Spiró György ez utóbbi szerepet Gobbi Hilda számára írta. Balázs Évától (és senkitől, ki e szerepet eljátssza) természetesen senki nem várja el, hogy neves elődjének szintjére emelkedjen, az azonban már problémás, hogy a(z egyik) kulcsszerepet játszó színésznő alakítása legyen a legkevésbé hiteles. Alakításának erőtlensége miatt jelentősen felerősödik a cselekmény egy másik szála, a javítóintézetből hazaszökő Srác története.
Az előadásból elsősorban a komikum marad meg, a közönségnek is leginkább a humorra kihegyezett jelenetek "jönnek be". Így külön élménnyé válik a két rendőr -- a rezignált aranyköpéseket ontó Törzs (Kárp György) és a mindent szó szerint értelmező, lelkesen naív Közeg (Zayzon Zsolt) -- összes jelenete, amelyeken még a várkapu mellett álló, valós "kollégáik" is önfeledten szórakoztak.
A tragikomédia drámai oldalát a Szélyes -- Katona páros menti meg, kettejük között születik meg az a szép játék, és figuráik között pedig az az árnyalt, bonyolult viszony, amelynek mélysége és hitelessége hiányzik az előadás többi részéből. Mindezek eredményeként viszont egy, a Spiró-darabtól lényegesen különböző előadás születik meg -- az Apa és a Srác története, amelynek groteszkül szép befejezése kárpótolja a nézőt az elveszett Csirkefej-történet miatt: az eleinte fiának intézetből való kimentését csak anyagi érdekekből számolgató, kegyetlenül érzéktelen Apa a Srác távozása után a saját meséjébe fog ("mert a mesék szépek"): hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg... (De ez már egy másik mese.)
De mi lett a nővel?
Kiss Csaba De mi lett a nővel? című drámája a Férfimese alcímet viseli. A három férfit két férfi és egy nő alakítja. Ez még nem is lenne akkor dramaturgiai szemtelenség, sőt, hiszem, hogy ez a szereposztás titokzatosabbá teszi az eredeti mesét (meséket), amely a cherchez la femme alapmotívumára épül. Azaz Irina Bikulina, minden férfi vágyainak netovábbja, sorsa körül forog a hol sebes, hol lassúdad, hol végképp megakadó történet, melyet a szerző Csehov novelláiból rakott össze. De az előadásban a nőt Jurának szólítják (ez oroszul olyan, mintha "Dezső" nevet viselne), és "drága uram"-mal fordulnak hozzá. Némi zavart okoz ez. Ki is ez a nő? Férfi-e vagy nő? Vagy valami traveszti? Néhány jelenetben vagy inkább csak jelenettöredékben nővé válik, a többiek is akként viszonyulnak hozzá. A legzavarbaejtőbb az, amikor a nőideállal való viszonyáról mesél. Éspedig arról, hogy mindkét férfi nagy irigységére ő a hátán cipelte a meztelen Irinát. Mellesleg egy bőgőtokban, de ez mindegy. Itt már lassan egy homoerotikus viszony kezd bontakozni; így tudom csak értelmezni a rendező (Venczel Valentin) szándékát. Mielőtt még végképp legyintenék, hogy amúgy sem fejtem meg ezt a szereposztást, az utolsó jelenetben a nő Nővé válik. A gyönyörű, meztelen, bőgőbe bújt Irina Bikulinává.
Ha ezen az értelmezési zavaron sikerül túllépni, akkor előttünk áll három színész egy színészcentrikus előadásban. Ez a színház pontosan az ellentéte annak a fajta színházcsinálásnak, amelyet a szatmáriak másik előadása, a Scapin furfangjai képviselt a fesztiválon. Itt szinte csak a színész van, látvány, "rendezés" alig. A három színész különböző játékstílusban dolgozik; a rendezőnek nem szándéka összefésülni vagy kiegyenlíteni ezt. Ő egy gyakran sekélyes, illusztratív játékkal oldja meg a darabot, melyet hagyományos vígjátéki humorral told meg.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
