2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A Cartoon Network a legerőszakosabb gyerekadó

F. N. 2009. február 05. 13:42, utolsó frissítés: 13:16

Az agresszió mennyiségét és arányát mérte fel a romániai gyerek- és felnőttcsatornákon a CNA. Még a Minimax is sáros.



Az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) nemrég közzétett felmérésében az erőszak mennyiségét, gyakoriságát és formáját kutatta a gyermekeknek szánt televízióadók (Cartoon Network, Jetix és Minimax), valamint a többi adó esetében. Általános következtetésként többek között azt vonták le: a gyermekcsatornák műsoraiban sokkal több esetben jelenik meg az erőszakos cselekedetek következménye, mint a többi adón.


Bár összességében a Cartoon Network bizonyult a legerőszakosabb csatornának, a Jetix az az adó, amelynek egyetlen műsorból sem hiányzik az agresszió valamilyen formája. A leggyakoribb a fizikai erőszak (54%), ezt követi a verbális agresszió. Míg az előbbi inkább a Cartoon Networkra és a Jetixre jellemző, a Minimaxon leginkább a verbális erőszak van jelen – ehhez azonban gyakran pszichológiai nyomás is társul.

A kutatás készítői ezt cseppet sem tartják megnyugtatónak: hangsúlyozzák, számos felmérés szerint a gyerekeket nem a leplezetlen fizikai erőszak, hanem



a pszichológiai agresszió ijeszti meg a legjobban.

Hozzáteszik azt is, hogy a szakértők szerint a kézi fegyvereket (pl. késeket) tartalmazó jelenetek sokkal károsabbak a gyerekekre nézve, mint a lőfegyveres összecsapások.

A gyermekadókon ugyanakkor leggyakrabban (29%) a verekedés jelenik meg, a kézi- és lőfegyverek aránya pedig szinte azonos. Az erőszak legritkább formája a kivételes, nem mindennapi esemény – például a túszejtés vagy a robbanás.


A verbális agresszió a legtöbb esetben kiabálás, emelt hang használata formájában nyilvánul meg, és bár az erőszaknak ezt a formáját a közönség hajlamos észre sem venni, a kutatás készítői szerint károsabb a gyerekekre nézve, mint ahogy azt gondolnánk. A felnőttekhez hasonlóan ugyanis a gyerekek is érzéketlenné válnak a verbális agresszióra, természetesnek és utánozandónak fogják tekinteni a kiabálást.

Az erőszakos szereplő az esetek nagy többségében jól körvonalazott figura. Míg a legtöbb emberi erőszakos szereplő a Jetixen, a legkevesebb a Minimaxon jelenik meg. Az utóbbi adón leggyakrabban az állatok válnak agresszívvé, ezáltal bizonyos mértékben


a mesék szimbólumrendszerét követve.

A agresszorok életkora gyakran nem egyértelmű, sok esetben pedig nem egyetlen szereplőről, hanem egy csoportról van szó.

A Cartoon Networkon azonban az erőszakos felnőttel szinte azonos arányban jelenik meg az erőszakos gyerekszereplő, az utóbbi eset pedig sokkal károsabban befolyásolja a gyerekeket, főleg abban az esetben, amikor a kicsik mindennapjainak részeként mutatja be az agresszivitást (pl. Ed, Edd és Eddy, A Cramp ikrek, Dexter laboratóriuma).



Bár a nemek szerinti megoszlásban a férfiak vezetnek (45,2%), nem ritkán nőnemű szereplők követnek el erőszakos tetteket (20,9%) – a legfeministább adó ilyen szempontból a Jetix, ahol A született kémek (Totally Spies), a Hannah Montana vagy a H2O című sorozatokat vetítik. Az agresszív szereplők egyharmada ugyanakkor meghatározhatatlan nemű (pl. szörnyeteg).

Amíg a Cartoon Networkon és a Jetixen az erőszakos szereplő pozitív vagy negatív volta tisztázott, a Minimax műsorainak 70 százalékában az agresszív figura kiléte vagy tisztázatlan, vagy semleges szerepet tölt be a történésben. Ezen az adón követik el emellett a legkevesebb szándékos erőszakos cselekedetet is. Az agresszív szereplő azonban csupán az esetek egyharmadában egyértelműen, első perctől negatív, ebből a szempontból kevés eltérés mutatkozik a három csatorna között. Az erőszak 89%-a (a három csatorna átlagát tekintve) szándékos, és


az esetek többségében természetes jelenségként jelenik meg.

Csupán az agresszió 21,3 %-át állítják be szociális problémaként, 24%-a viszont szenzációként jelenik meg.

A felmérés készítői pozitív jelenségnek tartják, hogy a gyermekadókon sugárzott műsorok 65%-ában bemutatják az erőszak következményeit is. Ezzel azt sugallják a gyerekeknek, hogy az agresszió nem múlik el nyomtalanul, sérülés (58%) vagy akár halál (7%) is lehet a következménye.



A legnagyobb veszélyt ugyanakkor az jelenti, hogy a gyerekműsorokból eltűnt a mesék egykori kontextusa, ahol az erőszak kivételes, a mindennapokra nem jellemző eseményekhez kötődött. Meglepő módon ezen a téren az eddig legbékésebbnek bizonyult Minimax jár az élen, ahol éppen azzal a szándékkal, hogy gyerekbarát műsorokat sugározzanak, elkerülik a jó és rossz harcát bemutató műsorokat.

Gondot jelent az is, hogy gyakran az erőszakos szereplők vonzó külsővel vagy környezetben jelennek meg, így hősies cselekedeteik mellett életmódjuk is irigylendő, követendő példává válik a gyerekek számára. A felmérés készítői szerint erre A született kémek a legjobb példa. A többi, elsősorban


felnőtteknek szánt adón

az erőszak kétféle formáját különböztették meg a felmérés készítői: a valós eseményekben (hírekben, showműsorokban) megjelenő agressziót, valamint a fikciót. Míg a valós erőszak gyakorisága 53,8%, a fikciós agresszióé 46,1% a felmérés szerint, az időtartamot tekintve a valós erőszak aránya több mint kétszerese a fikcióénak.



A CNA kutatása során kiderült, a verbális erőszak valamennyi formájának aránya megnőtt 2004 óta, ezt pedig a felmérés készítői aggasztónak tartják a gyerekekre nézve. A verbális agresszió ugyanis a szakértők szerint egyre elterjedtebb a fiatalok körében, ugyanakkor a társadalom is egyre elnézőbbé válik ezzel a fajta erőszakkal szemben.

A leginkább erőszakos csatornának a Pro TV bizonyult, amelyet szorosan követ a Prima, nem sokkal utánuk pedig az Acasa következik. A felmérés szerint a fizikai agresszió leginkább a Pro TV-re, míg


a verbális erőszak leginkább az Acasa-ra jellemző.

A gyerekműsorokkal ellentétben a felnőtteknek szánt adókon csupán az esetek 23,9 %-ában mutatják be az erőszak fizikai hatását az áldozatra nézve, és csupán az esetek 14,6%-ában vannak jelen a lelki következmények. Míg az amerikai filmek közel felében (44%) bemutatják az erőszak áldozatra gyakorolt hatását, a latin-amerikai produkciókból az esetek többségében hiányoznak a következmények. Ami az elkövetőt illeti, a valós erőszakot bemutató műsorokban gyakrabban jelennek meg tette következményei (18,5%), mint a fikciós alkotásokban (4,1%).

A felmérés készítői arra is kitértek: a romániai tévéadók szerkesztői nagy vonalakban az amerikai és nyugat-európai modellt követik, a műsorok pedig vagy importból származnak, vagy a nyugati formátumokat másolják. Ezekben az erőszak nem különleges, szokatlan, hanem mindennapi eseményként, az emberi viselkedés természetes részeként jelenik meg.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS