Így lakberendezünk mi
szerk. 2008. november 13. 11:33, utolsó frissítés: 2008. november 12. 19:51A romániai nappalik a tévé körül forognak. A Transindexnél a könyvespolc, számítógép, kandalló vetekednek az első helyért.
Ms Red:
Egyelőre albérletben lakom, ahol egyáltalán nincs televízió a szobámban. A díszhelyet egy számítógép foglalja el, ami viszont létszükséglet: legalább annyira szolgálja a munkát, mint a szórakozást. Tévét a majdani lakásomba sem álmodom - minek, hogyha a híreket a hírportálokról olvasom el, a filmeket DVD-ről nézem, sőt, ha akarom, akár online tévéadást is kereshetek?
Ha tovább álmodom, annyi biztos, hogy cuccos számítógépet szeretnék, széles képernyővel. Meg rengeteg könyvespolcot, és óriási ruhásszekrényt - evidens, olvasnivalóból és ruhából is sok van. Ezen kívül pedig rengeteg kisebb-nagyobb sufnit, fiókot, szekrényt, dobozt - azt hiszem, kissé frusztrált lettem már az örökös tárolóhely-hiánytól.
Amerikai konyhát viszont akkor sem kérek, ha fizetnek érte: a legjobb szagelszívó sem tudja megállítani például a sült hal szagát abban, hogy bejárja a lakás legapróbb zugát is. Az sem baj, ha így kevésbé lesz tágas a nappali - nem vagyok a túlzottan nagy terek híve.
Egy nagyobb lakást sokkal nehezebb belakni (és nem utolsó sorban takarítani), gyakran észreveszem tágasabb házakban, hogy a lakók önkéntelenül is a kisebb, otthonosabb sarkokat, helyiségeket (konyha, hálószoba) használják többet. Az ideális számomra egy nem túl nagy lakás volna, óriási kerttel, ahogy falun szokás. Hogy elférjen a kutya-macska is.
Mr Blue:
A nappalinkat már legalább ötször átrendeztük. Ami nem semmi ahhoz képest, hogy a lakást még át sem adták, bútorokat még nem vettünk, és így tovább. Tehát mindez csak gondolatban meg papíron történt meg.
Ugye az első kérdés a nappali, az étkező és adott esetben a konyha kapcsolata. Ami konyhánk kicsi lesz, ha nem lennénk ennyire nagyvonalúak, főzőfülkének is becézhetnénk. Így egyértelmű, hogy a központi tér szerepét a nappali veszi át, amely egyben értelemszerűen étkező is lesz. Nem akarunk nagy flancos ebédlőt, egy kinyitható asztal a sarokban, két székkel, ez minden.
A falat, amely mellett az asztal lesz, valami vidám színre festjük – jelenleg a piros a favorit – megkülönböztető jelzésként. Ja, a nappali egyébként fehér lesz. Szóval asztal, székek. Mellettük egy kényelmes kanapé. A térelválasztónak szánt, mindkét feléről nyitott könyvespolcról közben már lemondtunk, az asztallal együtt ez ugyanis túl sok helyet venne el, így már csak egy kétszemélyes kanapé férne el a falnál. Mert nekünk háromszemélyes kell, hogy ketten is kényelmesen heverészhessünk rajta az esti órákban olvasgatás vagy (gyakrabban) tévézés közben. A polcért egyébként kár, nagyon jól mutatott volna.
Na de sebaj, a szemben lévő falhoz kerül másodmagával, szembe a kanapéval. Apropó, amikor könyvespolcot mondok, véletlenül sem azokra a bútordarabokra gondolok, amit a romániai bútorgyártók bibliotecă néven próbálnak ránk sózni, és amelyeken húsz könyvnek van hely – feltéve, ha ezek egyike sem vastagabb egy fél Harry Potternél.
Na és akkor jön a tévé. Ezen sokan nem agyaltunk: a jelenlegi bérlakásunkban is a sarokban a helye, most is oda fog kerülni. Nem azért, mert a könyvkollekciónkat szeretnénk előtérbe helyezni, hanem mert így praktikus, így a szoba minden pontjáról látható és kezelhető. Mert a tévét nem csak nézi az ember, hanem kapcsolgatja is, a távirányító útjába pedig jobb, ha nem kerül semmi.
Mr Black:
A közelmúltban újítottunk fel egy tömbházlakást, a következő elvek alapján: az eredeti beosztáson egyáltalán nem módosítottunk, falakat nem vertünk ki, hiszen alaposabb szemrevételezés után rájöttünk, a legkisebb beugrónak is megvan a maga szerepe, akár szellőzésben, zajszigetelésben, akár a tömbház tartószerkezetében.
További szempont az egyszerűség volt: sem a tatarozás, sem a bútorozás során nem alkalmaztunk drága és bonyolult megoldásokat – padlócsempe helyett például linóleumot választottunk, hiszen ez utóbbi, amellett hogy melegebb, saját kezűleg is leragasztható, a padlócsempével ellentétben, amiért mestert kellett volna hívni. Ugyanígy belső ajtókat sem cseréltük hanem inkább csiszoltuk-festettük a régieket hetekig. A lakást egyébként a színek határozzák meg: az ajtók más-más színben pompáznak, a szobák falai ugyanígy. Filléres megoldás ez is (színezőanyag néhány baniba kerül), mégis feldobja, vidámmá teszi a lakást.
A nappali meghatározó eleme nem plazma, hanem egy, a fal teljes hosszában, padlótól plafonig nyúló könyvespolc, mely nyers, lakkozott deszkából készült, és mely kissé girbe-gurba: nem csoda, saját keszűleg készült. Megjegyzendő, a konyvespolc tervezésekor még televízióban gondolkoztunk, ezért ki van hagyva a helye, utólag azonban úgy döntöttünk, nem kell tévé: a szabad polcra a gyerek játékai kerültek.
Amúgy tényleg több időt töltünk a hálószobában, mint a nappaliban. Megjegyzendő, ez a szoba a legrendetlenebb és legszedett-vedettebb az egész lakásban – a skandinávok tudnak valamit, amikor a hálószobára fektetik a hangsúlyt lakberendezéskor. Mi itt komolyabb befektetést eszközöltünk, vásároltunk egy jobbacska ágykeretet (használtan), illetve egy jó minőségű, extrakemény matracot. A többi került innen-onnan.
Ms White
Van tévé a házban: a lépcső alatt, a fal felé fordítva árválkodik, mert valahogy kiszorult a nappaliból. Úgyis csak a RTV1-et lehet fogni rajta, és ha nem túl rossz az időjárás, akkor egy bolhás RTV2 is bejön. Kábeltévé pedig nem kell. Bár lett volna alkalmas hely a készülék számára a kicsinek nem mondható nappaliban, de végül a kandalló került oda, amiben a ropogó tűz kellemesebb látványt nyújt a tévécsatornák kínálatánál.
A nappali az a tér, ahol jól esik lazítani: erre szerintem nem a tévé a megoldás, inkább egy adag jó minőségű hangszóró, egy erősítő és wireless netszolgáltaltás mellett teszem le a garast. Alkalomadtán egy projektorral és egy fehér vászonnal akár mozit is lehet varázsolni a nappaliba. Apropó vászon: igazán légies hatást kölcsönöz bármelyik szobának a hagyományos függöny, emellett a fényt is átengedi.
A mostanában kapható vesszőből készült zsalukról ezt nem tudnám elmondani. A házban elengedhetetlen egy okosan felszerelt konyha, ami nem gátol a tevés-vevésben, és amiben a vendég is gond nélkül megtalálja a sót.
A növényeknél pedig szebb díszítést nem is tudok elképzelni: a különböző formájú és díszítésű gyertyákban és a mindennek, csak természetes kivonatnak nem mondható illóolajakban mintha a modern kor nippjeit vélném felfedezni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
