2025. december 19. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A Globetrotters Vásárhelyen

Kassay Ny. Károly 2008. október 31. 16:04, utolsó frissítés: 15:28

A világ legnagyobb kosárlabda show-jaként reklámozott rendezvényt egyszer mindenképpen érdemes megnézni. Kétszer semmiképp nem.



Az ötven lejes jegyárat soknak tartottam, ezért a helyi kosárlabda-technikát alkalmazva, egy órával kezdés után közelítettem a sportcsarnok bejáratához. A parkolóban néhány autó, ember szinte egy sem, csak az épületből kiszűrődő fény jelzi, hogy bent zajlik az élet.

Egy beszélgetésfoszlányból hallom, hogy a terem nincs tele, pedig XY beengedett száz embert a hátsó bejáraton, úgyhogy eloszlik az aggodalmam. A kapunál álló csendőr előtt tisztelettudóan megállok, ő pedig bólint,


és inti, hogy mehetek be.


Boldogan, hogy végre láthatom a világhírű amerikaiakat, némileg elszomorodva konstatálom, hogy a folyosókon nyoma sincs a helyi kosárcsapat mérkőzésein megszokott nyüzsgésnek. Néhány lépcsőfok, és elém tárul a két félig telt lelátó. Végigjártatom a szemem a „tömegen”, a város kosártársadalmának ismerős arcai, de senki közeli így hirtelen, úgyhogy egyedül ballagok le a székek közt, hely az van bőven. No sebaj, lássuk az előadást.

Egyelőre épp szünet van terítéken, egy kissé kopott showman toboroz gyerekeket a pályára, hogy labdát nyerjenek emlékül. Aztán két felnőttet kér fel, hogy valamelyik napilap havi előfizetését kapják egy-egy hárompontos kosárért cserébe. Elég lapos dolog, inkább a közönséget nézem, de ott is


furcsa unalom tükröződik a szemekben.

Hoppá, felhangzik a számomra csak filmekből ismert híres „Ladies and gentlemen, the Washington Generals”, igazi amerikai mondja, igazi amerikai hangsúllyal, és bevonul a hagyományosan zöldben játszó, úgymond vesztes csapat.


Aztán a kommentátor, ha lehet még jobban elnyújtva: „And ladies and gentlemen, please stand up for the Harlem Globe Trotters”, a zene felerősödik és ugrálva, fülig érő szájjal érkezik a tizenkét sztár. Igazi cirkuszi hangulat. Kezdődik a második félidő, kezdődik az előadás. Szép játék, látszik, hogy ezek a fiúk


tudnak kosarazni is,

nem csak a bohóckodás a kenyerük: zsákolások egyre-másra, pihentebbnél pihentebb viccelődések hol a közönséggel, hol a bíróval, hol az ellenféllel. Aztán zsonglőrködés a labdával, labdákkal, látszik, nem először csinálják. Igazából tetszik az egész, miután megszoktam, hogy a szövegek felvételről mennek, mosolyognak, rohannak, ugrálnak, közben a vesztesek edzője próbál csalni: átállítja az eredménykijelzőt, üveglapot helyez a kosarukra, szóval tényleg olyan rajzfilmszerű az egész. Vizesvödrökkel kergetőznek, és persze mindig a bírót találják el vele, aztán felállítják az egész termet és eltapsoljuk közösen a YMCA-t, közben pedig mindenféle kis geggel nyomulnak.

A kommentátor többször figyelmeztet, hogy ha nyernek, akkor a csaló edző be fog öltözni bohócnak, persze az eredmény nagyon szoros, de aztán az utolsó pillanatban egy rutinos zsákolással mégis ők nyernek, az edző meglógna, de visszaráncigálják és beöltöztetik, a gyerekek nevetnek, a kommentátor pedig megköszöni a részvételt és figyelmeztet, hogy a játékosok autogramokat osztogatnak. Meg is rohanják őket a kisebbek, de a terem, ha lehet, még üresebben kong.

Még egy figyelmeztetés, hogy afterparty is lesz, ha valaki meg akar ismerkedni a játékosokkal, nem hallom, hogy melyik klubban, de valahogy nem is érdekel, úgy érzem elég volt ennyi az amerikai álomból. Mondjuk egy mezt elfogadnék tőlük, főleg „Special K” játékmesteré érdekelne, de aztán beugrik, hogy azt talán a standnál kéne kérjek. Igen, eltaláltam, és száz lej az ára. Igen, te is eltaláltad, nem tolongott érte senki.


Tanulságként levonhatják

a jövő szervezői, hogy Vásárhelyen az emberek szeretik ugyan a kosárlabdát, de ilyen árak mellett nehezen fogják megtölteni azt a 2500 helyes csarnokot. Nem töltötte meg sem a román válogatott, sem az All-Star-gála, sem a világhírű Harlem Globetrotters.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS