Hogy viszonyul a protokoll a ragasztószalaghoz?
ErdélyFm 2008. október 24. 13:44, utolsó frissítés: 2008. október 23. 22:30Fáradt jelölt nem hord nyakkendőt, figyelmetlen házigazda jobban járna az ültetőkártyával – betartott és elfelejtett protokollszabályok az EP választási kampányban.
A közéleti személyiségek mozdulatait mindenki figyeli, mindenki másra fekteti a hangsúlyt, így nehéz a szabályoknak megfelelően viselkedni. Interjúalanyunk Bíró Tünde, aki protokoll témakörben írta szakdolgozatát, és személyesen is részt vett az Európa Parlamenti választások kampányában, hogy az étkezési protokollal kapcsolatos szabályokat és szabálytalanságokat megfigyelje.
Konkrétan mit figyeltél?
Elsősorban a jelölteket figyeltem meg a kampány protokoll vacsoráin, mind az öltözködés, a viselkedés, mind a más emberekkel való kapcsolatok szempontjából. Ezen kívül a terítést, az ételt, a felszolgálást, tehát mindent, ami a protokoll szempontjából szóba jöhet egy ilyen vacsoránál.
Beszélj egy kicsit arról, hogy általánosságban mi a jellemző a brüsszeli és a hazai étkezési protokollra.
Tudni kell, hogy a belgák kétféle nemzetiségből tevődnek össze: a franciákból és a hollandokból, tehát a vallon és a flamand népekből. Ennek megfelelően a belga konyhára hatott a francia, így nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a magas étkezési kultúrára. Nagyon figyelnek az asztalok milyenségére, a teríték tisztaságára, a felszolgálás minőségére. A bort tisztán isszák, tehát ha én például elmegyek egy belga étterembe, és fröccsöt szeretnék inni, akkor külön kell kérnem a vizet a bor mellé.
Megemlítenék itt két ételspecialitást, amit nagy előszeretettel fogyasztanak: az egyik a rákkal töltött paradicsom, a másik a kemény tojással és spárgával kevert vaj – ezt a kettőt én is megkóstoltam. A belgák nagy ínyencek, rengeteg csokoládéfélét megtalálhatunk nálunk, és ami még nagyon jellegzetes, az a sör: 33 sörfajtájuk van.
Ezzel szemben mi az, ami a hazai étkezésre vonatkozik, és különbözik ettől?
Romániában ugyancsak megfigyelhető az, hogy többféle nemzetiség van. A román konyhára inkább az jellemző, hogy olajjal főznek és más fűszereket használnak, mint a magyar konyhán. Savanykás ízeket érnek el, előszeretettel használják a hal-, a disznó-, a marhahúsokat, a báránysülteket és egy nagyon jellegzetes ételük a puliszka. Ezenkívül még juhsajtot és juhtúrót fogyasztanak sokat.
Ami az italokat illeti, jellegzetes a ţuica, vagyis a szilvapálinka, amit Szatmáron és a Székelyföldön készítenek a legfinomabbra. Isznak különféle konyakokat is, fűszeresen, vaníliásan például. A borok közül a dobrogeaiak a legfinomabbak.
Melyek azok a protokollszabályok, amiket ezeknél az étkezéseknél mindenképp be kell tartani?
A legfontosabb – ami itthon is, de nemcsak egy vendéglőben, hanem az otthoni vendégvárásnál is az első –, hogy nagyon oda kell figyelni az asztalterítésre. Arra, hogy használjunk abroszt, hogy milyen terítéket, szalvétát használunk, hogy a kést jobb oldalra tesszük, a villát bal oldalra tesszük, használunk-e desszertvillát, kést, kanalat, ültetőtányért.
A másik, ami fontos, az a hely kiválasztása. Az sem mindegy, hogy milyen alakú asztalt használunk. Használhatunk kör, patkó, téglalap alakút... ennek is mind-mind jelentősége van. A kampányban inkább téglalap vagy patkó alakú asztalokat használtak protokoll vacsoráknál, ahol a jelöltek, vagyis a főbb vendégek középen ültek, aztán tőlük jobbra és balra helyezkedett el a stáb többi tagjai és a vendéglátók.
Hogyan öltözködnek ilyenkor a jelöltek?
Mindenképpen konzervatívan. Ami jellemző más hivatali öltözetre is, az a sötét öltöny, nadrág, nadrágszíj és a hozzá találó cipő. Ami nem volt nagyon jellemző, az a nyakkendő használata.
Ez személytől függ, vagy pedig...
...gondolom, hogy igen, de azt tapasztaltam, hogy ha nagyon hosszú volt a kampány lefolyása, egy megerőltető nap után, amikor a karavánnal négy-öt települést, sőt akár többet is meglátogattunk, akkor a nap végére már nem igazán volt kedvük a jelölteknek nyakkendőt viselni.
Milyen szabályokat ír elő a protokoll, és melyek azok, amelyeket nem tartottak be?
Sok helyzetben a jelölt menti meg a helyzetet. Szatmárhegyen például volt egy vacsora, ahol hát... otthoni, bennsőséges hangulattal fogadtak. Amikor megérkeztünk, elől mentek a jelöltek, és mintha senki sem lépett volna be az ajtón, a házigazdák ugyanúgy ültek ott, beszélgettek, jól elvoltak. Aztán az egyik jelölt feltalálta magát: odament az egyik házigazdához, elkezdett vele beszélgetni, aztán ki ahol helyet kapott, ott ült le. Oda kell figyelni arra is, hogy ilyen helyzetben például használjunk ültetőkártyát.
Ezzel szemben Brüsszelben hogy volt?
Brüsszelben az első vacsora kisebb, négyzet alakú asztaloknál zajlott, és ott sem volt ültetőkártya, de úgy próbálták megoldani az ültetést, hogy az emberek ismerjék egymást, hogy senki ne érezze rosszul magát. A jelölt ment, mutatta, hogy ide le lehet ülni, aztán a kisebb klikkek a stábból helyet foglaltak amoda. A második vacsoránál már könnyebb volt, mert az már a kampány lezajlása után történt, és nem volt már annyira hivatalos formája. A hosszú, téglalap alakú asztalnál már mindenki odaült, ahová éppen jólesett neki.
Egy politikusnak, egy jelöltnek hogy kell viselkednie, amikor felszólal? Gondolom, hogy ő nyitja meg a vacsorát.
Aki legeslegelőször beszél, az mindenképp a házigazda. Üdvözli a jelölteket, a vendégeket, elmondja, hogy kik vannak ott, üdvözli a stábot is, és akkor átadja a szót a jelöltnek. A jelölt elsősorban a kampányszövegre fekteti a hangsúlyt, de ez függ attól is, hogy milyen az adott vacsora hangulata. Mert például Szatmárhegyen egy sokkal közvetlenebb, sokkal barátságosabb beszélgetés jött létre a házigazdák és a jelöltek között, mint például Kisbácson, ahol teljesen hivatalos formája volt.
Volt valami, ami meglepett a protokollszabályok közül?
A szatmárhegyi ragasztószalagos cujka. A szilvapálinkát kicsi, fél decis üvegekbe töltötték, és úgy rakták ki az asztalra, hogy a “Pălinca de Bihor” feliratú, nyomtatott címkéket ragasztószalaggal rögzítették az üvegre. És ennek az ellentétje: a brüsszeli asztalon már várt a lehűtött olasz bor, és ott volt mellette mindenkinek a pohár.
Most fordítsuk meg, mi az, amit Brüsszelben láttál, és nem felelt meg a protokoll szabályainak, illetve mi volt az, amin itt elcsodálkoztál, hogy hoppá, erre figyeltek?
Talán az, hogy a brüsszeli nem volt annyira hivatalos. A vacsoránál nem voltak fellelhetők az adott arculati elemek, amit – kampányról lévén szó – meg kellett volna találnunk. De ez, gondolom, annak volt köszönhető, hogy már a kampány végén volt.
A kisbácsi vacsoránál pedig egy olyan helyiséget választottak, ami tökéletesen megfelelt ennek az eseménynek. Az RMDSZ egy székházáról van szó, ahol úgy volt berendezve az egyik fogadóterem, hogy fellelhetőek voltak az arculati elemek: a piros-fehér-zöld szalvéták, a fehér abrosz és hasonlók. A kisbácsi vagy a szatmárhegyi vacsorák még a kampány kellős közepén voltak, ami azért megkövetelte, hogy minél inkább hivatalos formát öltsenek, és minél jobban ragaszkodjanak azokhoz a szabályokhoz, amit, hogy ha nem alkalmaznak, akkor még az is észreveszi, aki esetleg nem figyelne rá.
Az interjú az Erdély FM Szabadsággakorlatok című műsorában hangzott el.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
