Bodies: élő anatómiaóra – műanyagozott hullákkal
Kassay Réka 2008. július 30. 22:17, utolsó frissítés: 17:23Kicsit nyúzottan jöttünk ki a Bodies/Testek kiállításról.
Ha megbetegszem, másnak tűnik az egész világ: bármilyen cselekvés, bármilyen terv másodlagos, mert a gyógyulás, a kezelés az első. Minden egyéb saját gyengeségem, behatároltságom szűrőjén keresztül jön át, olyankor el sem tudom képzelni, hogy lehet másképpen is gondolkodni. És eldöntöm, hogy sokkal egészségesebben fogok élni.
Aztán elmúlik a betegség, és háttérbe szorul, vagy elmarad a szakirodalom-olvasgatás, az egészséges táplálkozás, a fizikai igényekre való különösebb odafigyelés. A test láthatatlanná válik, mert már nem akadályoz a tervek megvalósításában. Időnként viszont egy-egy élmény elgondolkodtat azon, hogy amennyire érdekel a környező világ alakulása, fejlődése, annyira nem ismerem, nem látom azt, ami a tükörképemen túl van.
Ilyen élményt próbáltak szerezni a látogatóknak a Bodies (Testek) kiállítás szervezői, kissé hatásvadász módon, de mégiscsak eredménnyel. Az emberi "alapanyagból" készült preparátumokkal illusztrált biológiaóra Discovery Channeles oktatási stílusban viszonyítja az emberi test képességeit, működését a környezetben levő rendszerekhez, tárgyakhoz.
A hatás teljesen attól függ, ki hogyan értelmezi és éli meg a látottakat, mert belépve a látvány önmagában nem tűnik durvának: kis táblákon szöveges bevezetők az alapvető fogalmakba, egy képzőművész sejteket ábrázoló munkája kivetítve a falra, és... na igen: néhány kínai csigolyája, koponyája, hátgerince és különböző egyéb csontjai egy asztalon.
A szóbeszéd halántékban levő golyónyomokat, kínzás okozta sérüléseket emleget; a kiállítás honlapján levő közlemény szerint
Ez a tudat mindenképen teljesen átértelmezi az elém táruló következő képet (mert lehetne például színházi díszlet is): fogason, vállfaakasztón lóg egy csontváz, széttárt tenyérrel, erős fénnyel megvilágítva és hosszú, karakteres árnyékot vetve a padlóra. A felnőtteknek 206, a kisgyerekeknek 300 csontja van.
A következő "modell" egy lapáton könyököl, teátrális mozdulattal emeli magasba egyik kezét. Ő az izmok, inak, porcok elhelyezkedését illusztrálja, melyek minden lélegzetvételnél mozgásba kerülnek. Míg a csontoknál a kínaiak gondolata borzongatott, itt már a saját légzésem foglalkoztat és az, hányféle izom dolgozik azon, hogy továbblépjek. Kicsit ki is megy az erő a lábamból.
A "for dummies" stílusú kiemelt szövegecskéből megtudom: több, mint 600 izom hálózza be az emberi test minden négyzetcentiméterét, az összes izmunk ereje együtt 10 tonna elmozdítására lenne képes. Az ülőmunkát végző emberek lábizmaik erejének 10 százalékát használják.
>> Hogyan készülnek a kiállított testek? Lásd: Oly gyönyörű vagy: fényes a májad >>
A továbbiakban különböző, szaladás, kosarazás, vagy célbadobás közben ábrázolt preparátumokon tanulmányozhatom az izmok, inak kapcsolódását, a belek elhelyezkedését, az idegek hálóját. Egyikük félig skalpolt feje, különös, alsó megvilágításba helyezett szemgolyókkal magasodik fölém.
A pajzsmirigyről szóló magyarázat, illetve a golyva (jódhiány miatt megnagyobbodott pajzsmirigy) látható érdeklődést vált ki a látogatókból. Többen is az asztal fölé hajolva vitatják, mi a helyzet a kóros elhízással, vagy súlyvesztéssel. A jódhiány azonban nem fenyeget senkit, a jódozott só használata (mely általános a mai háztartásokban) kielégíti a minimális igényt erre a nyomelemre.
Tudom, hogy hol járok, mégis átfut rajtam a hideg egy pillanatra, amint felnézek egyik szöveg tanulmányozásából: a sötétben kétoldalt néhány emberalak jön-megy, középen pedig, hihetetlen fényárban és természetesen életnagyságban, csak sokkal sárgábban, egy gondolkodó, meztelen skalpolt férfialak néz fel ültéből
(...vagy még annál is meztelenebb, mert nem az öltözéke, hanem a teste hiányos néhol).
Az agy tevékenysége annyi elektromos energiát termel, hogy egy tízwattos villanykörtét tudna működtetni, az idegsejtek elektromos impulzusai pedig 430 km/h sebességűek. Minden agysejt 10000 másikkal kommunikál egy másodperc ezredrésze alatt. A reggeli étkezés fejleszti a memóriát. Az ásítás nem az agyban levő oxigénhiány miatt történik, valójában a tudósok sem tudják, hogy miért ásítunk.
Ezen információk birtokában folytatom az agy tanulmányozását, némi halvány fogalmam alakul ki arról, mitől van a vízfejűség, az agyvérzés, hol az érzelem, az élvezetek központja, mitől alakul ki függőség, illetve, hogy a depresszió oka a tudomány mostani állása szerint a leginkább az agyi kémiában keresendő, de közrejátszanak a gondolati minták és a megélt traumatikus élmények is.
A kiállítás következő alanya egyik legtraumatikusabb élményem a pár óra alatt: egy asztalon fekszik kiterítve az egykori lény, mely most egy agyból, két szemgolyóból és kiterített idegekből áll, a vastagabbaktól az egészen finom szálakig, akár egy
rongybaba, amiből csak a cérnát hagyták meg.
A következő terem csupa színes művészi alkotás, a corrosion casting technikával tartósított szervek közül ezúttal a vérerek hálózata látható. A vakbél, a csípőbél, a féregnyúlványbél erezete erős piros, az éhbél viszont lila legyezőre hasonlít. A tüdőé, akár egy kékes tengeri lény az akváriumban, a szív szemléletes piros-kék, mint a biológiakönyvben, és következik még sok más hasi szervé, kék-fehér moha, sárga piskóta, rózsaszín gyöngysor.
A véredényeket szemléltető test pedig vörös kócbaba, melyből itt-ott kilógnak a szálak, az arc, vállak, és lábak környékén viszont egészen tömény, foszladozó piros szivacs. Testünkben több, mint 160 ezer kilométernyi véredény van, és minden másodpercben több, mint kétmillió vörösvértest pusztul el, helyette pedig új képződik.
Egyre inkább puszta információként fogom fel a látottakat, olvasottakat és egyre jobban elvonatkoztatva fantáziálok, amikor megjelenik a felirat az egyik terem előtt: "most pedig vegyen egy mély lélegzetet". Jó csel, fel is készülök egy újabb mellbevágó élményre, de nem az jön: a tüdő és a légzés tanulmányozása következik. A legnagyobb sokk még odébb van.
Természetesen nem hiányzik a kollekcióból a rákos tüdő, mely mellett eltörpül az összes vese- és májkeresztmetszet, az átlyuggatott focizó alak és a "70 éves korig 600 milliószor veszünk lélegzetet" típusú, összes információs táblácska. A tüdő mellett cigisdobozokból és cigarettaszálakból összeállított kompozíció díszeleg.
A dolog csak azért ijesztő, mert a legtöbb dohányos számára ez is csak egy a boszorkányűző negatív kampányok közül, melynek a hatása egy ideig talán él, aztán elmúlik. Mint a betegségek és az azokkal járó test-tudatosabb gondolkodás.
Ettől kezdve az ámuldozást rémüldözés váltja fel, a sorban májzsugorodás, epeköves epehólyag, majd rákos vese és rákos mell is szerepel és egy kis ellenreakciót vált ki a szemléletes, nagyon ismeretterjesztő stílusú magyarázatokkal, mint az, hogy a gyomor a táplálékot krémszínű, vastag, pépes anyaggá őrli, meg az, hogy nyálkát termel a saját védelmére, nehogy megeméssze önmagát.
A legkellemetlenebb mégis az a terem, melyhez kerülő út is tartozik, a bejáratánál pedig tábla figyelmeztet: aki úgy gondolja, hogy nem tudja befogadni, az hagyja ki. A teremben különböző rendellenességek, vagy egyéb okok miatt, terhesség közben elpusztult embriók és magzatok vannak. Illetve azok szervei, egy-egy ujjnyi vagy tenyérnyi kis emberpalántának a csontváza, izomzata, keresztmetszete a fejlődés különböző szakaszaiban.
Az utolsó teremben részletesen megismerhetjük a polimeres testtartósítás folyamatát, és bárki megfogdoshatja az erre a célra fentartott agyat, májat és izomcsíkot. Ezt inkább kihagyom, már így is eléggé kihalt belőlem a test csodálatának érzése.
Átestem a ló másik oldalára.
Kifele menet persze még azon jár az eszem, hány sejt összehangolt munkája kell ahhoz, hogy talpon maradjak, járjak, hogy nézzek, olvassak és értsek, de ezek a gondolatok hamar elszállnak és átadják a helyüket valami egészen másnak. Szerencsére.
De még utoljára egy nyúzott bőr köszön vissza rám egy asztalról, szépen körbevágva, mint a medvebőr szőnyeg a nagymamáék kandallója előtt. Az arc maszkszerű, mert a bőr csak a szem és az orr helyén hiányzik, az ujjak piszkosak, lábnál pedig kitérdesedett, mint egy régi, rossz tréningnadrág.
Távozás előtt belepillantok a vendégkönyvbe. A legtöbb persze a gratuláció, a szenzációstól a lenyűgözőig mindenféle jelzőkkel illetik a kiállítást, néhányan a fordítás pontatlanságáról panaszkodnak. Van, aki azt írja, rosszul lett, van, aki ettől reméli a dohányzásról való leszokást és olyan is, aki a szervek fogdosását élvezte a legjobban.
A csúcs viszont az, hogy találomra felütve a könyvet, legalább három különböző helyen olvastam azt, hogy az embriók voltak a legaranyosabbak.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
