Roma építkezés: monumentalitás, a lakhatóság nem szempont
2008. július 22. 11:48, utolsó frissítés: 2008. július 21. 17:06Hogyha elvonatkoztatunk a jó ízlés általunk felállított szabályaitól, akár üzenetet is kiolvashatunk a roma palotákból.
A roma paloták jelensége csakis a romák világképét, történelmi, gazdasági, kulturális valóságát figyelembe véve értelmezhető – annál is inkább, mivel manapság könnyű rasszizmusba átcsúszni a jó ízlésről vagy esztétikáról szóló beszélgetések leple alatt.
Csak a társadalmunkban meghonosodott művészi princípiumoktól elvontakoztatva lehet megfelelő távolságtartással szemlélni ezt a világot. A cigány vagy roma építészetet jelen esetben
a kommunikáció egyik formájaként értelmezzük,
amely az etnikai hovátartozás egyik szimbolikus kifejezési formája. A végtermék, azaz a palota egyszerre a kommunikáció eszöze és végeredménye is.
A palotaépítés szokása az 1989-es rendszerváltás után jelent meg, a roma közösség öntudatra ébredésének következményeként. A romák számára sem a nyelv (hiszen közülük is csak kevesen beszélik a rromani nyelvet), sem a vallás, vagy saját terület nem szolgálhat az identitás kifejezőeszközéül.
Így az építkezés marad: a paloták felhúzásához szükséges anyagi befektetés nem csak a letelepedés, de a zárt roma közösségen kívül való megnyilvánulás első jele is. Megtörténhet, hogy ez az első lépés a társadalomba való teljes beilleszkedés felé.
A palota üzenetét ugyanakkor elsősorban a családnak és a közösségnek szánják, és csak másodsorban mindenki másnak. Így az előbbiek visszajelzése sokkal fontosabb az építtető számára. Az egyik lehetséges magyarázat szerint a romák palotái
a családok közötti versengés fontos eszközét
képezik. Provokatív üzenetük nem a kívülállók, hanem a többi roma felé irányul. Ugyanakkor a hivatalos építkezés formáinak utánzásából kiinduló stílus végül a polgármesteri hivatalok, törvényszékek, közintézmények épületelemeinek kigúnyolásáig jut el.
A tulajdonos számára viszont a ház az életöröm, szabadság, autonómia kifejeződése. Azt mondja: gazdája mentes minden társadalmi megkötéstől, ugyanakkor gazdag is. Egyben pedig megpróbál kitörni a mítoszból, amelyet az irodalom teremtett köréje, amelynek része a sátor, a tábortűz, a tánc, a tenyérjós és így tovább.
Amikor a roma építkező felírja nevét a házára, a gesztus távolról sem azonos a címerét közszemlére tevő középkori nemesével, vagy a hagyományteremtő gyártulajdonoséval.
A cigánypalotán tulajdonosának csúfneve szerepel. Cioabă nagyszebeni cigánykirály palotáján azt írja: Palatul imperial (Császári palota), a legismertebb tordai cigányházon pedig: Vila Iţi (Iţi villája).
A roma közösségben az anyakönyvi kivonatban szereplő név másodlagos jelentésű, csak hivatalos helyeken szolgál azonosítóul. Egymás között a közösség tagjai csúfnevükön szólítják egymást, amely gyermekkortól a felnőttkorig változhat is, és egy jellemző fizikai vagy pszichikai tulajdonságra utal.
Így a házakon megjelenő becenevek jobban kifejezik az építtető identitását, ugyanakkor egyféle rejtjelezett üzenetként is szolgálnak, amelyet csak a közösség többi tagja ért meg.
A roma közösségben a paloták építtetői képezik az elitet, aki teheti, megpróbálja őket túlszárnyalni. A közösségen kívüliekből viszont ezek a paloták végletes reakciókat váltanak ki.
Mivel ellenkeznek a modern építészet alapelveivel – minimalizmus és funkcionalizmus –, a kívülállók elutasítják az épületet, és egyúttal az általa hordozott üzenetet is.
A polgármesteri hivatalok ugyan nem azért bontatják le az épületeket, mert azok nem felelnek meg esztétikai elveiknek, hanem egyszerűen csak mert nem váltottak ki rájuk építkezési engedélyt. A többségből viszont ez a gesztus szenvedélyes megnyilvánulást csal elő.
Hogyha a roma paloták építészetének meghatározó elemét kell megkeresni, a leginkább jellemző
a kölcsönvett motívumok sokasága,
illetve azok újraértelmezése az építtető saját elvei szerint. A gyakran eklektikusként vagy akár posztmodernként meghatározott stílusban fellelhető a keleti, a barokk, a román (brâncovenesc) stílusjegyek. Ezeket a cigányok láthatták saját környezetükben, utazásaik során vagy akár a tévében.
Ezek felhasználása, összeillesztése viszont teljesen sajátos, akár az építőanyagok kiválasztása is. Az építkező használ márványt, betont, csempét, fát, alumíniumot, cserepet, ám gyakran nem abból az alapanyagból készít el egy-egy elemet, amelyből annak eredetije készült.
Az opus spicatum nevű, rézsút rakott téglapadlót például a cigánypalotákban gyakran a betonba húzott csíkok jelzik, ráadásul olyan helyen, ahol az építészeti hagyomány szerint nem kellene előfordulnia.
Egy cigánypalotáról sem hiányoznak az erkélyek, amelyeket oszlopocskákkal tagolnak – ezek ismétlődő mintája akár Brâncuşi végtelen oszlopára is hasonlíthat. Az ablakok kettesével vagy hármasával sorakoznak, az épületekre pedig általában
jellemző a tagoltság és a szimmetria.
Szimmetrikusan helyezkedik el az épület számtalan tornyocskája is, amelyek általában a főtornyot másolják. Ezek, valamint az oszlopocskák a díszítőn kívül semmiféle funkcióval nem bírnak – utóbbiak között vannak olyan vékonyak is, amelyek a legkisebb súlyt sem bírnák megtartani.
Az épület összes eleme a lehető legtöbb díszítést hordozza – ami készülhet bádogból, kőből, lehet festett vagy vésett, és az összes szabad helyet elfoglalja. Ám a cigánypalotáknak csak az utca felől látható oldalát díszítik, a házak hátsó fala gyakran csupaszon marad.
A cigánypaloták építészetének elveit nagyon nehéz meghatározni – amikor ugyanis jónak látja, az építtető bármelyiket felrúgja. Ha túl nagy a rendelkezésére álló tér, a szimmetria és az ismétlődés vesztére hozzáad egy díszítőelemet, azaz improvizál.
Az improvizáció szelleme teszi lehetővé, hogy az épületek bármikor folytathatók, bővíthetők legyenek. Ez a szabadság akár a nomád életmód folyton változó lakhatási körülményeinek maradványa is lehet. A paloták képviselte kommunikációs csatorna így folyamatosan változóban van.
Megtörténik ugyanakkor az is, hogy építkezés közben elfogy a megrendelő pénze – nagyon sok palota így abbamarad, sőt, egyesekre kikerül az Eladó tábla. Ám a felhasznált alapanyagok silánysága miatt évek alatt sem akad rájuk vevő. A megrendelők egyik nyilvánvaló célja
monumentális épületeket létrehozni.
Erre utal többek között az ortodox templomokról átvett kupolák használata is. Ezek az építmények tökéletesen hasznosítják a figyelem vezetésének elveit: a vizuális játék során a tekintet a kevésbé díszes földszintről fokozatosan halad a leginkább impozáns elem, a tető felé.
Ám a díszítések mögött olcsó alapanyagok rejlenek. A tartószerkezet betonból készül, és alig észrevehető – szembetűnőbbek a márványlépcsők vagy festett stukkók. Sok ház éppen emiatt nem nyújt biztonságot földrengés esetén.
A ház lakhatósága nem számít prioritásnak, itt újra a megrendelő nomád mentalitása lép előtérbe. Megtörténik például, hogy a leggyakrabban használt helyiségek egyike: a konyha a pincébe kerül, ablakok nélkül.
Míg az alső szintek téglából, betonból épülnek, feljebb már fából építkeznek, a tető pedig a legtöbb esetben bádogból készül. Ezen a gyakran bádogos cigány közösségből származó építkező megmutathatja mesterségbeli tudása legjavát.
Victor Velculescu (aki a roma építészettel foglalkozó Mariana Celac előadásához kötődő filmet készített) úgy fogalmazta meg: a cigánypaloták a Star Wars díszleteihez hasonlóan súlytalanok, a hollywoodi filmek grandiozitásához hasonlóan próbálnak meg lenyűgözni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
