Irány Görögország iskolabusszal!
Kassay Réka 2008. június 19. 16:23, utolsó frissítés: 15:41Elsősegély, fénymásolt számlák, illemhely 150 gyereknek: mire érdemes figyelni a városlátogatós iskolakiránduláson? #b#[interjú]#/b#
Az utóbbi évek trendje a külföldi, buszos iskolakirándulás. Az urbán sztorik ottfelejtett gyerekről, kifizetetlen számláról, felszívódott utazási irodáról szólnak, egy azonban biztos: minél több közvetítője van a szervezésnek, annál több dologra kell odafigyelni.
>> Hol nyaral a gyerek? - Elérhető nyaralás a tömegeknek >>
>> Mondd el a véleményed az iskolás nyári táborokról! >>
Farkas Ilona idegenvezetővel beszélgettünk arról, hogy milyen szerepe van ebben utazási irodának, idegenvezetőnek, tanárnak, hogy melyek a leggyakoribb problémák.
Általában az utazási iroda keresi meg ajánlatával az iskolákat, vagy fordítva?
F. I.: – Én leginkább magyarországi diákcsoportokat vezettem, akik Erdélybe jöttek kirándulni, itteni utazási irodán keresztül. Ők általában konkrét elképzeléssel, úticéllal, sőt a programra vonatkozó konkrét tervekkel jöttek, inkább az olyan intézkedéseket bízták az irodára, mint pl. a szállásfoglalás, amit ők onnan nem tudtak elintézni.
De arra is van már példa, hogy az iroda keresi fel az iskolát egy ajánlattal, amiben általában benne van, hogy néhány tanár útja ingyenes, ha megszervezik a kirándulást a diákoknak. Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy sok szülő úgy gondolja, ez a tanároknak ingyen üdülés, de tapasztalatból mondom, hogy óriási felelősség és munka 50 gyerekkel elindulni egy idegen országba, állandóan fegyelmezni a kisebbeket, mindenkire figyelni és vigyázni. Úgyhogy annak a tanárnak, aki ezt vállalja, jár az ingyen út szerintem.
Nálunk még az utazási irodáknak is kevés a tapasztalata ezen a téren, a külföldi iskola-kirándulások csak az utóbbi időben lettek ennyire népszerűek. Magyarországról ugyanis régebben járnak át, mint romániai diákok "egzotikusabb" külfoldi utakra.
Ezért keringenek olyan sztorik, hogy az ügynökség becsapta a csoportot, nem fizette ki a sofőrt, a szállást, vagy hogy az idegenvezető "csúszópénzt" gyűjtött, hogy legyen a vámnál, aztán nem adta vissza. Ez nem is a korrupt vámos időszakban történt, hanem két éve talán... Sajnos az ilyen esetek a többi utazási iroda hírnevének sem tesznek jót.
Mit tehet a tanár, hogy ilyesmi ne forduljon elő?
F. I.: – Mindenképpen szerződést kell kötni és figyelni a részletekre. A szerződésel együtt a számlák másolata az idegenvezetőnél szokott lenni, de akár egy tanár is elkérhet egy fénymásolt példányt az iroda vezetőjétől.
Amiatt is sok panaszt hallottam, hogy olyan idegenvezetőt küldenek egy-egy csoporttal, aki maga sem ismeri rendesen az adott országot. Ritkább az (legalábbis az iskolai kirándulások esetében), amikor helybéli idegenvezetőt fogadnak. Általában a tanárok is próbálnak mindenféle infókat összeszedni, de az a tapasztalatom, hogy még licis korban sem igazán érdeklik a diákokat a múzeumok meg egyéb kulturális látványosságok. Inkább az a fontos, hogy együtt legyenek.
Nem okoz gondot, hogy csak azok vehetnek részt, akik megengedhetik maguknak anyagilag?
F. I.: – Az igaz, hogy ezek nem kimondottan osztalykirándulások, hanem egy egész iskolából gyűlnek össze azok, akik megtehetik, illetve, hogy a költségek minimálisak legyenek, a fennmaradó helyeket ismerősökkel, családtagokkal töltik meg. De a tanárok részéről azt látom, hogy megpróbálnak mindenkit elvinni, alapítványi támogatást szereznek, vagy a gyerekek eredményeitől függően próbálják támogatni az útjukat.
A legutóbbi csoportom kirándulásán a belépőket a különböző múzeumokba meg kulturális eseményekre pályázati pénzből fizették. Nagyon sok múlik az iskola igazgatóságán is, hallottam például egy nyíregyházi iskoláról, amelyben évek óta minden év végén, egy erre elkülönített pályázati alapból elviszik a 8-os végzősöket egy erdélyi körútra, a 12-eseket pedig egy londoni kirándulásra úgy, hogy minden költséget fizetnek.
Mennyire laza a program egy ilyen kiránduláson?
F. I.: – Van úgy, hogy megpróbálják telezsúfolni mindenféle kulturális tevékenységgel, de akikkel legutoljára voltam figyeltek arra, hogy maradjon idő pihenésre, túrázásra és ne legyen több két-három látnivalónál naponta. Azoknak is egy része természeti látványosság volt. Erdélyben a székelyföldi túrák a legnépszerűbbek: a Gyilkos-tó, Békás-szoros, Szent Anna-tó környéke. A diákok legnagyobb része először járt Erdélyben, így mindig a legáltalánosabb dolgokat kell elmondani, megmutatni (bár a kevésbé ismert dolgok néha érdekesebbek).
Idegenvezetési szempontból a legnagyobb gond mindig akkor van, mikor a gyerekek elindulnak vásárolni, aztán eltekeregnek valamerre, elfeledkeznek az időről. Ha több napig vagyunk egy helyen, néha fénymásolt térképet adok a diákoknak, vásárláskor pedig mindig meg van adva a konkrét időpont amikor a busznal kell lenni mindenkinek. Részben az én felelősségem, hogy számon tartsam a csoport tagjait, viszont a tanáré is, aki hivatalosan felelősséget vállal a gyerekért, amikor kiviszi az országból.
Mostanában Romániában is hatalmas feneket kerítenek annak, hogy 18 éves kor alatt mindkét szülő beleegyezése szükséges ahhoz, hogy a gyerek kiléphessen az országból. Ezzel különben egyetértek, mert így próbálják megakadályozni a gyerekcsempészetet, viszont az iskolai kirándulások esetében bonyolíthatja azok helyzetét, akik az egyik szülővel élnek.
Mi történik, ha például egy gyerek elveszti az útlevelét?
F. I.: – Bécsben voltam karácsonyi vásáron egy gyerekcsoporttal és az egyik kislánnyal ez történt. Ilyenkor az a normális, hogy a tanár, aki közjegyző előtt vállalt felelősséget a gyerekért, ott marad vele, hogy elintézzék a hivatalos papírokat, előbb rendőrségen, majd nagykövetségen. A szerződésben benne van, hogy ha valaki saját hibájából várakoztatja a csoportot, akkor azt otthagyják. A határátkelőnél egy órát várnak maximum, az ilyen iskolás kirándulásokon viszont ez lehet 2-3 óra is.
Ebből lett egy csúnya konfliktus, mert a pedagógus elvárta volna, hogy az egész csoport átszervezze a kirándulást, amikor a programunk már be volt táblázva. Ráadásul éppen hétvége volt és meg kellett várni a hétfőt, hogy elmehessenek a rendőrségre. Az utazási iroda kifizette a tanárnő és a gyerek szállását és visszaútját, de azon túl hiába maradtam volna ott én, mint idegenvezető, mert jogilag nem engem terhelt a felelősség a gyerekért.
Mire kell még figyelni a szerződés részletein és a számlákon túl?
F. I.: – Ami fontos még: nálam mindig van elsősegély-doboz, de jó, ha a tanárok is gondolnak erre. Nem ritka, hogy a gyerekek elrontják a gyomrukat, a múltkor például belökték az egyik gyereket a Medve-tóba és csúnyán összehorzsolta magát.
Egy másik állandó problémája a buszos kirándulásoknak a vécézés. Nálunk legalábbis a közvécék hiánya megoldatlan probléma a turizmusban, mindenki tudja, aki utazott már nagy társasággal. Sok külföldi országban ez másképp van, az autópálya mellett kiépített vendéglátóipari egységeknél és benzinkutaknál meg lehet állni. Itthon a benzinkutaknál nem igazán nézik jó szemmel, ha 50 gyerek egyszerre elárasztja a mosdóikat, máshol viszont úgy fogják fel, hogy bármelyik turista potenciális kliensük.
Gyergyóban jártunk úgy, hogy 50 gyerekkel kerestünk illemhelyet, és a végén nem tudtunk mást kitalálni, bekérezkedtünk egy iskolába. Az ottani igazgató mondta, hogy ez az ő kirándulásaikon is mindig probléma, egyszer 3 busszal (kb. 150 gyerekkel) kerültek ebbe a helyzetbe, de már úgymond íratlan szabály, hogy az iskolák befogadják egymást ilyen esetben. Azóta mindig iskolákhoz kérezkedünk be, ha városban vagyunk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
