Ilyen volt az ős-Transindex
kérdezett:Sipos Zoltán 2008. április 04. 01:28, utolsó frissítés: 2008. április 03. 19:44Éjszaka frissítettek, kézileg kódoltak a szerkesztők. Dátumot sem írtak: akkor még a jelennek éltek.
Miért nincsen évszám az első híreknél?
Gyöngyi Annamária: – Mert akkor még szépek voltunk és fiatalok, és tudtuk, mit jelent csak a jelennek élni.
Kelemen Attila: – Mert akkor még nem fertőzött meg bennünket a rommagyar historizmus.
Sipos Géza: – Egyszerűen senki sem gondolt arra, rohadt fontos az archívumra figyelni, hogy visszakereshetők legyenek a hírek. Mert léteznek olyan elvetemült olvasók, akiknek a tegnapelőtti szövegek is fontosak lehetnek.
Miért nem kezdődik 1-gyel a belpol-rovat?
K. A.: – A teszthírek miatt. Amúgy mielőtt meglett volna a mostani meghajtónk, előtte is tettünk fel híreket, HTML-ben szerkesztettük és összelinkeltük a címoldali hírcímet a belső tartalommal, manuálisan. De volt, hogy elfelejtettük összekapcsolni a külső hírcímet a belső hírtesttel.
S. G.: – Mert a szerkesztőségi rendszer abszolút számozást használ, ha kitörölsz valamit, akkor törés következik be a számozásban. És logikus módon a Felmászott a macska a fára, mert megijedt Vadim Tudortól típusú teszthíreket ki kellett törölni.
Milyen volt a frissítés, amikor még nem volt szerkrendszer?
Gy. A.: – Elég kemény. Éjszakánként összegyűlt a csapat, és minden egyes oldalt külön-külön legyártottunk Page Maker programban (és ez már nagy fejlődés volt a legősibb, Word-os, Save as HTML-ekhez képest, amikor egy 18 kilobájtos oldalt sikerült 600 k-ásra csinálni), legvégül pedig a címoldalt is, amibe belinkeltük az anyagokat.
Hajnali háromkor viszonylag könnyű volt hibás linkeket gyártani, azok aztán egy hétig, vagy az örökkévalóságig úgy is maradtak. Éjszakánként a legnagyobb kihívás az volt, hogy mivel tartsuk magunkat ébren. Emlékszem még egy ötletre, hogy táncoljunk, de amiből aztán nem lett semmi.
K. A.: – Vicces. Ekkor született az első szlogenünk: Jobb puttolni, mint gettelni.
S. G.: – Buli volt. Akkoriban úgy teltek a hetek, hogy ha kedd este, akkor filmklub, ha szerda, akkor a Campus melléklet a Szabadságban, ha péntek este, akkor transindexezés. Amúgy volt valami a levegőben: én az egyik első, "csinálni kéne egy szájtot" fázisú megbeszélésre 1999 április elején Félixfürdőről estem be, ahol az induló Krónika tartott háromnapos kiképzést a leendő szerkesztőségnek.
Milyen gyakorisággal frissült a Transindex az első alkalmakkor?
K. A.: – Hetente kettő-négy szöveg ment fel.
Milyen internet-kapcsolatotok volt?
K. A.: – Akkoriban a 0,5%-os volt a penetráció. Egy 8k-s sáv jónak számított. Nagyon más volt.
S. G.: – Igen, a csak netezésre bérelt telefonvonal kisebbfajta luxusnak számított.
Hol frissítettetek? Az Erdélyi Magyar Műszaki Társaságnál talán... Hogy is volt a sütis-sós kekszes történet?
Gy. A.: – Az EMT-nél mi voltunk az éjszakai műszak: nappal dolgoztak a „rendes” munkatársak, mi meg hetente egyszer, péntek késő délutántól birtokba vettük az irodát. És igen, mindent megettünk, ami nem mozgott. És igen, voltak köztünk olyanok, akik nem átallották két tejjel, vagy akár négy-öt púpozott kanálnyi cukorral inni a kávét, úgyhogy nem volt kérdés, mennünk kellett.
K. A.: – Az EMT és a csíkszeredai központú internetszolgáltató, a Nextra voltak a kiadóink és volt egy csapat, akik ingyen dolgoztak, kalandvágyból. Nem hittük, hogy sokáig fogjuk csinálni. Azt gyanítjuk, azért kellett elmennünk az EMT-től, mert éjszakánként, amikor bent voltunk náluk, felzabáltuk a konferenciákról megmarad kekszeket. Jó kis kekszek voltak, megértjük.
S. G.: – 2000 március végén-április elején volt a szakítás, távoztunk az EMT-irodából. Amúgy persze azért használtunk HTML-szerkesztő szoftvereket, mert a korábbi cikk formázó kódjai közé könnyű volt bekopizni a szövegeket. A csapat nem infós része csak írni tudott, programozni nem. Viszont a jó étvágy az mindenkire jellemző volt.
Első nézettségek?
Gy. A.: – Az első hetekben kétjegyű szám, azok is mi voltunk. A 666 rögzült nálam, viccesnek találtuk ezt a rekordot, pedig ez csak az oldalletöltések számát jelentette, vagyis körülbelül 200 látogatót.
K. A.: – Amire emlékszem, mert megünnepeltük, az 666 oldalletöltés volt egy nap alatt.
S. G.: – Az első és igazi álomhatár a négyszámjegyű kategóriába átkerülés volt.
Hogy is volt az amikor elvittétek a szervert Csíkszeredába?
Gy. A.: – Ebből csak annyira emlékszem, hogy egy régi típusú, nagy barna bőrönd volt, amibe beletettük a szervert. Ezt Géza kölcsönözte.
S. G.: – Piros volt, és valóban a lehető legnagyobb, mert csak abba fért bele a gép. Ez volt az a bőrönd, amit a szüleim sohasem használtak, mert túl ormótlan volt. Úgy néztünk ki vele Egyedi Attilával, aki az adatbázis alapú szerkesztőségi rendszert ától zéig leprogramozta (zseniálisan!), mint egy francia komédia a hetvenes évekből.
Csíkszeredába a Coronával érkeztünk egy szombat reggelen, 2001 július közepe volt, rövidgatyóban persze, és novemberi hideg eső fogadott.
Volt nálam egy jókora lista, hogy milyen hibákat kell még kipofozni a szerveren. A Nextránál ezzel telt el a következő 30-34 óra – Gergely Imre (Cemc) volt ott a rendszergazdánk. Mármint ők dolgoztak, én a hibalista tartóállványaként funkcionáltam. Végül a cég igazgatójának, Elekes Sándornak az irodájában aludtunk, mert én a tusnádi szabadegyetemre indultam, és volt nálam hálózsák meg alvószivacsok. Aztán irtó kellemes érzés volt a tusnádi tudósításokat ott helyből felrakni.
Egyedi Attila, a Transindex-rendszer és adatbázis programozója: – A Csíkszeredába menés jó buli volt. Ha jól emlékszem, a bentlakásban egy év körüli időt dolgoztam a szerkesztőségi és a "portál" rendszeren. Egy pillanatig úgy éreztem, hogy akkor mostmár minden ok, a gépemen működött minden. Azt mondtam menjünk el Csíkba, vigyünk gépeket, és egy hétvége alatt talpraállítjuk az új rendszert. Szerintem pénteken este vagy szombat reggel mentünk.
Amennyire emlékszem, Kelemen Zoltán volt ott a mi részünkről és Varga Andi, Gergely Imre a Nextrától biztosította a szerverekhez való hozzáférést, meg az adatbázist és a DNS dolgokat. Ott volt Sipos Géza talán, meg Kelemen Attila biztosan.
A Nextra a tetőterében ültem legtöbbet egyhuzamban gép előtt, harmincakárhány órát alvás és nagyjából felállás nélkül. Aztán egyszercsak elmentünk pizzázni. A többire nem emlékszem, csak arra, hogy rájöttem: ez nem lesz meg a hétvégén.
Szerintem elég szomorúak voltunk, főleg Attila, elég ciki volt úgy kezdeni a hetet, hogy hétfő reggelre kitettünk egy oldalt, Bocs, de a Transindex fejlesztés alatt áll. Azt hiszem semmi nem volt elérhető egy hétig. Aztán Kolozsváron a monostori székhelyen fejeztük be a dolgokat, talán egy hét alatt. Addig nem volt Transindex.
Amikor összeállt az egész, addigi életemben erre voltam a legbüszkébb. Azóta se sok minden vetekszik ezzel az érzéssel.
>> A címoldal itt elérhető >>
Az első szerkesztőség nálatok (Attiláéknál) otthon volt, nem? Aztán lett a Monostor, és végül a Tranzit Ház.
Gy. A.: – Az EMT után következett kétszobás lakásunk nappalija, amiben először egy, aztán kettő, végül pedig öt számítógép volt. Meg egy kutya és egy macska. Ekkor már naponta frissült az oldal, nem kellett hozzá messzire menni. És egyre többen voltunk. A hírszerkesztő kulcsot kapott, azzal hajnali 8 órakor megkezdte a munkát, míg mi a hálószobában próbáltunk tovább aludni.
De a macskánk, aki koránkelő volt, és olyankor nagyon unta a pofánkat, legalább tényleg örült a társaságnak.
K. A.: – Az első doktori ösztöndíjamból vettünk egy 486-ost és azután már két gépünk volt. A Monostor volt a nagy kiugrás, saját szerk, rendbetett hálózat, a szemközti tömbházból a netklubból az utca felett belógott az ablakon egy kábel, az volt a hozzáférés. Akikor Kovács Kálmán infóminiszter eljött hozzánk, ez volt a képlet: Monostor vége, kint pedig a kemény arcú csávók nem értik, miért áll meg a tömbház előtt négy-öt fekete BMW.
Kovács nagyon laza volt, egy kartondobozból improvizált asztal mellett fagyiztunk. A küldöttség alig tudta betuszakolni magát a lepattant lakásba. Kaptunk a minisztertől egy fekete Compaq-et, még ma is megvan.
S. G.: – Igen, az vicces volt, hogy mindenki más a munkahelyére megy elfele a negyedből, én meg szintén a munkahelyemre, ami történetesen egy lakás. Ebben nem kell semmi heroikusat látni, ha nincs tőkéd, akkor csak a garázscég modell marad. Az Erdélyi Szépmíves Céh is egy írógéppel indult, a nyomdájuktól kaptak egy íróasztalt, és ennyi, nem mondhatja senki, hogy nincs itt hagyományőrzés. De persze ez már mítoszépítés.
Olyan töredékekre emlékszem, hogy beszippantott az első meg a második Harry Potter, az utcán is azt olvastam, és mentem neki az embereknek meg a villanyoszlopoknak Attiláék fele. A Monostorra, a Mehedinţi utcába felbiciklizni meg felért egy fogyókúrával.
Hogyan lett a logó a nap, illetve a szlogen a napos oldal?
K. A.: – A nap egyféle agylövésem volt. Az apollóni erő, ami miatt kontrasztban lehetnek a dolgok. A szlogen egy olyan regénynek a címe, amit mindannyian szerettünk. Azt is mondhatnám, hogy tiszteltünk, de ezt a szót kerülöm, mert szerintem a tiszteletnek nem kellene trindexes alapérzésnek lennie.
S. G.: – A nap, a logó alapja egy reneszánsz fametszet, valamelyik olasz lakberendezési magazinból.
>> A címoldal itt elérhető >>
Indexes kapcsolat? Hogyan született a Transindex, mint név?
Gy. A.: – A nevet közös ötletelésen találtuk ki. A vicces az, hogy elsőre nem nagyon jött be senkinek, aztán megszoktuk.
K. A.: – Nyírő András hozta létre a Transindexet. Ő vezette az Internettót, az első magyar nyelvű internetes portált. 1999 tavaszán a szerkesztőség lelécelt az Internetto kiadójától és elindította az Indexet.
A történetnek több morálja is van. A legfontosabb talán az, hogy egy magyarországi ember kell ahhoz, hogy összekapcsolja a szálakat, hogy a helybeli erők késztetést érezzenek a együttműködésre. Ha nincs András, valszeg csak jóval később vagy soha nem lettem volna on-line-os. Köszönöm, András!
S. G.: – Állítom, a név szinte mindegy. Minél inkább akarsz valamit nagyon-nagyon üzenni vele, annál több esély van rá, hogy elszúrod.
Első hivatkozások?
K. A.: – Az offline sajtóban. Szabadság, Krónika. Aztán Index, Origo.
Első beszélgetés Markóval?
K. A.: – Fontos ez? Nem is tudom, inkább mesélnék az első lányról, akinek őszintén érdekelt a neve. De nem akarok kitérni a kérdés elől.
Markó sokat segített abban, hogy a Transindex felkerült a térképre, mégpedig azzal, hogy türelmesen válaszolt azokra a kérdésekre, amiket a netezők és a Szabadság olvasói küldtek be. Az első beszélgetésem Tőkéssel középiskolás koromban volt, amikor 60 márkát kaptam tőle, hogy postázni tudjuk a szórványba az Ady Endre líceumban (Nagyvárad) összegyűjtött könyveket.
Milyenek voltak az első médiás reakciók? (Úgy emlékszem, volt ilyen, hogy milyen hülye ez a Kelemen, miért nem csinál rendes nyomtatott újságot, ki nézi majd interneten?)
K. A.: – Ajjajjaj. Szuperek voltak. Az egyik csávó a Korunkban elmagyarázta, hogy az on-line soha nem lesz média, mert a ceruza az igazi média. A másik írt a Transindexről és a fejlécben szereplő internet időt összetévesztette a nézettségi adatainkkal. De ne higyjük, hogy a Transindex már mindent megtett e-vangelizációs téren. S ami a klasszikus print médiát illeti, azt hiba lenne temetni, mert amíg van on-line, addig mindig lesz inspirációs forrása.
Persze már a legelején is voltak szurkolóink és az elején személyesen ismertük őket. Ilyen volt pl. az anyukám, aki ugyan nem netezett, de tudta, hogy jó vagyok.
S. G.: – Akkor kezdett látszani, hogy van tétje a dolognak, mikor már nem kellett elmagyarázni az interjúalanynak, hogy interneten is van újságírás.
>> A címoldal itt elérhető >>
Internet idő. Mi is ez, és miért szerepel a legelső címoldal-dizájnban?
K. A.: – Ez egy kedves ősnetes butaság. A lényege, hogy globálisan mindenhol ugyanannyi az internet idő. A japcsi csaj és az albán srác megbeszélik hogy találkozunk 84-kor a cseten. A hasonló trükkök azért voltak fontosak, hogy felmutassuk, van egy saját univerzumunk, ami innovatív, kozmopolita és amit be tudunk rendezni saját problémákkal és saját megoldásokkal.
S. G.: – A csel benne az volt, hogy a napot 1000 egységre osztották. Persze nem tudott elterjedni, bonyolult volt átszámolni helyi időre. A Nagy Francia Forradalom is próbálkozott a tizedes szorzóval kialakított naptárral, éshát őket is utolérte a nagy dotcom bukta 1799-ben.
Meséljetek az arcokról! Ez az a folyton változó képsor, ami régebbi dizájnokon a bal felső, most jobb alsó sarokban szerepel.
K. A.: – A Mindenki valaki egy kis nyúmédiás installáció. Jönnek az arcok, véletlenszerűen cserélődnek és mindegyikhez van egy idézetünk. Inkább egy érzés volt, mint kiáltvány. Sok érdekes arc és sok idézet, ami között talán lesz valami feszültség. Erről az új Trindexben lemondunk, igaz, nagyon szeretjük. Most a funkcionalitás a fontos, talán tíz-húsz év és hopp, már megint fontos lesz számunkra a kicsi lelkünk is.
S. G.: – Az volt a jó benne, hogy a szerkesztők kiélhették az idézetgyűjtögetős mániájukat.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
