Enni életveszélyes - legalábbis egy új népbetegség, az ortorexia áldozatai szerint

szerk. 2008. március 26. 11:13, utolsó frissítés: 10:26

"Igazi bió család vagyunk. Ha nem is bió, legalább olyan, ahol a családtagok zöme tudatosan, a mérgező anyagok határértékeit betéve fújva dönti romba az egészségét."

Újabb táplálkozási zavart mutattak ki az egészségügyi szakemberek, melynek neve: ortorexia nervosa. A betegségben azok szenvednek, akik mániákusan ügyelnek arra, hogy egészségesen táplálkozzanak, és ez már pszichés tüneteket eredményez.

Az ortorexiában szenvedő mindig pontosan megtervezi, hogy mit fog enni, képes felkutatni az összes bioboltot, hogy megvegye a keresett joghurtot, és a normálisnál sokkal nagyobb mértékben lefoglalja a gondolatait az, hogy mit egyen. Mindig tudnia kell minden táplálékról, hogy pontosan mit tartalmaz, hogyan volt elkészítve, és csak olyan élelmiszert hajlandó megenni, amiről úgy gondolja, hogy egészséges.

Kérdés, hogy milyen forrásból származnak az információi, a kutatók ugyanis időről időre felfedezik, hogy amit korábban egészségesnek gondoltak, az nem az, és fordítva. Ugyanakkor a kizárólag biokajának kikiáltott élelmiszerekkel való táplálkozás következtében egy csomó fontos tápanyag nem kerül be a szervezetbe, így emésztőszervi megbetegedés, ásványi anyag- és vitaminhiány is kialakulhat.

Ms. Red

Licis koromban bekerültem egy hegymászó társaságba, és lelkesen edzeni kezdtem. A sziklafalon természetesen minden felesleges gramm akadályozott, ezért mániákusan kezdtem figyelni arra, hogy mit eszem. Reggelire gabonapelyhek, kenyérből csak barna, sok zöldség meg főzelék, stb.

Akkor ez a csoportba való beilleszkedést jelentette, nem az elszigetelődést: lépést akartam tartani a nálam sokkal erősebb fiúkkal, akik viszont erősítésként nyugodt lelkiismerettel tömték magukba a vajas szalonnát. Az ő szervezetük óriási erőfeszítéshez van szokva, így azt vallják: minden egészséges, ami az embernek jólesik.

Mivel a bulizgatásokból és a közös nagy evészetekből sem akartam kimaradni, kialakult egy félig tudatos kényszerhelyzet: a hétköznap, a suli ideje a salátáké volt, a hétvégi túrák, bulik pedig a sült húsé, az édességé, azzal a tudattal, hogy majd hét közben úgyis lekoplalom.

Azóta kiderült, hogy nem érdemes olyanokhoz mérni a teljesítményemet, akik alapból más “súlycsoportba” tartoznak. Néha még ma is megnézem egy-egy terméken, hogy mit tartalmaz (főleg amikor túl drága és meg akarom nyugtatni magam, hogy úgysem egészséges) de a kedvenc ételeimről nem fogok lemondani.

Extrém esetben az ortorexiában szenvedők a környezetüktől is elszigetelődnek, mert lenéznek, vagy sajnálnak másokat, akik jó étvággyal “mérgezik” magukat a különböző egészségtelennek kikiáltott ételekkel, ugyanakkor vendéglőbe, evéssel egybekötött társasági összejövetelekre nem járnak.

Az ortorexiát, mint betegséget Dr. Steven Bratman, amerikai pszichológus határozta meg először 2001-ben, miután már hosszú évek óta foglalkozott anorexiában, illetve bulémiában szenvedő betegekkel. A betegségek fizikai tünetei is nagyon hasonlóak, ám a másik kettőtől eltérően az ortorexia esetében nem az étel mennyisége, hanem a minősége a fontosabb.

A betegség első áldozata 2003-ban egy fiatal lány volt, akit az orvosok évekig kezeltek anorexiával – bár bizonygatta, hogy „csak” azért eszik keveset, mert arra figyel, hogy amit eszik, egészséges legyen. Szervezete annyira leromlott, hogy szívelégtelenség miatt meghalt.

A szakemberek szerint az ortorexia áldozatai leggyakrabban a diétázók, az egészséges életmód hívei közül kerülhetnek ki, általában a túlképzettek, a magas jövedelműek, illetve a fiatal nők csoportjából.

Mr. Green

Ha szélesebb körű családi ebéd, akkor egészséges táplálkozás a fő téma: nem mondok neveket, mert kitagadnak, elég az hozzá, hogy három fogás alatt a családtagok koleszterinszintjétől az ideális bélműködésig nagyjából minden témát érintünk.

Meghányjuk-vetjük, hogy például melyik olajfajta rossz és melyik nem, nem szabad főzni, hanem csak párolni, közben pedig bőségesen belakunk. Utána jól csúszik a cigi meg a bor (ha módjával, akkor nem árt, sőt használ alapon). Mivel ilyenkor nagy a bűntudat, egyesek megfogadják, hogy hétfőtől kezdve fogyókúráznak.

Tehát igazi bió család vagyunk. Ha nem is bió, legalább olyan, ahol a családtagok zöme tudatosan, a mérgező anyagok határértékeit betéve fújva dönti romba az egészségét.

Mióta pár hónapja újabb kis családtaggal bővült a családunk, mi sem természetesebb, hogy a lehető legegészségesebb, „legbióbb” ételeket szeretnénk adni neki. Az anyatejjel rendben is volt a lelkiismeretünk, annál természetesebb nincs. Aztán jött a tejpor, és bár fogalmam sincs, hogy mit tartalmaz a sárgás por, a felforralt vízbe keverve elég ártalmatlanul nézett ki, és a fiamnak sem nőtt ki a szakálla tőle.

Aztán eljött a különféle gyümölcspapik ideje, és itt kezdődtek a problémák: a legjobb saját kezűleg lereszelni a saját gyümölcsfáról származó gyümölcsöt, dehát városi család vagyunk, nincs gyümölcsösünk. Tehát venni kell a bió gyümölcsöt: ez rendszerint úgy néz ki, hogy munka után elrohanok a piacra (fedett csarnok, légkondi, plazmatévé, irgalmatlanul drága standok) bevásárolni.

Ott addig sasolok, míg ki nem szűröm azt a pár öreg nénit, aki vélhetőleg nem viszonteladó, hanem a saját kis almáját kótyavetyéli, merhogy az elvileg bió kell legyen. Tehát oda a nénihez és (kötelezően magyarul) megkérdem: mondja, bió ez az alma?

- Persze, kedvesem, bió.
- Vagyis nem permetezte semmivel?
- Jaj dehogy, kedvesem, csak egy kicsit befújtam, ne lepjék el a kukacok. Vegyed bátran!

Ilyen ez. Egyesek mesélik, most már a Kolozsvár környéki termelők is rácuppantak a bió bizniszre, aminek a lényege, hogy a nyeszlett gyümölcsöt drágábban adják. A múltkor a feleségem úgy döntött, nem adja oda az általam figyelmesen válogatott murkot a fiamnak. Miért? Mert túl szép, biztosan van valami turpisság a dologban. Azután csak a roggyant murkot vásároltam. Az biztos nagyon bió, pont babának való.

Elmondaná végre nekem is valaki, hogy mitől bió a bió, ki állapítja meg és milyen alapon, hogy egy zöldség vagy gyümölcs bió-e vagy sem, és miért olyan rossz a lelkiismeretünk mostanában, ha szép almát vásárolunk?

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

Enni életveszélyes - legalábbis egy új népbetegség, az ortorexia áldozatai szerint

"Igazi bió család vagyunk. Ha nem is bió, legalább olyan, ahol a családtagok zöme tudatosan, a mérgező anyagok határértékeit betéve fújva dönti romba az egészségét."

ÉletmódRSS

Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik

Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt

Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.

Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében

Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását

A krónikus betegek szervezetének ajánlása: aki veszélyeztetett, az első tüneteknél forduljon orvoshoz!

"Igazi bió család vagyunk. Ha nem is bió, legalább olyan, ahol a családtagok zöme tudatosan, a mérgező anyagok határértékeit betéve fújva dönti romba az egészségét."

Kapcsolódó

ÉletmódRSS