London: a szórakozás centruma
Balázsi-Pál Előd
2008. március 20. 10:28, utolsó frissítés: 2008. március 19. 18:13
Ingyenes múzeumok, hatalmas partik, királyi paloták, mókusok és pelikánok a délutáni sétán: a brit fővárosban szinte minden olyan, mint a mesében. Útibeszámoló, második rész: #b#the fun part of it#/b#.
Londonban rengeteg dolgot lehet csinálni. Tulajdonképpen az unatkozáson kívül mindenfélét. Ha teljesen tanácstalan vagy, sétálj kicsit, és fogadd el, ha az utcán a kezdebe nyomnak egy ingyenes újságot. Jó tippeket kaphatsz belőle arra vonatkozóan, hogy hol töltsd az estét.
Első rész:
>> Az eklektika nagymestere: London >>
MÚZEUMOK
És ha már úgyis sétálsz, előbb-utóbb utadba fog akadni egy múzeum. London egyik legnagyobb pozitívuma, hogy a múzeumok többsége ingyenes. Ha London történetére vagy kíváncsi, a Museum of London a te helyed.
A pattintott kőkorszaktól a római koron és az 1666-os nagy tűzvészen át a múlt századig mindent megtudhatsz. Kedvencem a város terjeszkedését bemutató animáció volt, de aki szereti a történelmet, annak jó kis kincsesbánya a hely.
A Tate Modern művészeti múzeum már más kategória. A hatalmas épületben csak az időszakos kiállításokért kérnek pénzt – azóta is bánom, hogy nem adtam ki 14 fontot a Duchamp-Man Ray-Picabia tárlatért.
Doris Salcedo viszont ingyen volt, és jól meg is szívtuk, mert azt hittük, még nem rendezték be a tárlatát, közben meg a művén álltunk. A művész az épület legalsó szintjén varázsolt egy hatalmas repedést a padlóba, szemléltetve ezzel, hogy a művészet igenis hatással van a környezetére.
A felsőbb szinteken azonban közérthetőbb művek is bőven akadnak – meg persze még elvontabbak is, hiszen ezért modern művészet. Tudattágítóként azonban mindenképp kötelező Brâncuşi halától Warhol hamburgeréig.
Aki a klasszikus képzőművészetért rajong, az inkább a szintén ingyenes Nemzeti Galériát keresse fel. Hatalmas mennyiségű és értékű festmény vár itt rá, de vigyázat: az erőt érdemes a végére tartogatni.
Az első húsz-harminc teremben nem jó leragadni, mert a sok vallásos tematikájú, Jézusos, Máriás, angyalkás kép leamortizálhat, és elképzelhető, hogy nem marad erőnk és türelmünk az ezután következő, sokkal változatosabb felhozatalra: van Eyck, Michelangelo, daVinci, Goya, Rembrandt, Monet, Van Gogh – a teljesség igénye nélkül.
A British Museum a világ minden táját megmutatja nekünk. 13 millió tárgyat tartalmazó gyűjteménye értelemszerűen egyedülálló a világon, és mindez semmibe sem kerül, ráadásul csütörtökönként és péntekenként egészen éjfélig nyitva tart.
Az összes földrészt felölelő, egy-egy kultúrát néhány termen keresztül bemutató múzeum időszakos kiállításai is több mint figyelemre méltóak: ottjártunkkor kínai tematikájú kiállításukra délig már az összes jegyet eladták aznapra.
PALOTÁK, SÉTÁK, SZÍNHÁZ
London királyi város, így logikus, hogy a Buckingham Palace az egyik leglátogatottabb idegenforgalmi pont. Az őrségváltásra sportcsarnoknyi bámészkodó szokott összegyűlni.
A röviddel 11 óra után kezdődő, több mint egy órás akció eléggé unalmas, és a tömeg miatt nem is követhető rendesen, de olyan váratlan események is előfordulhatnak, mint hogy a királynő egyszercsak kihajt a palotából egy fekete luxusautóban. Ez azért már valami.
Ha már úgyis ott járunk a palotánál, mindenképpen sétáljunk végig a szomszédos Reagant parkon, amelynek flórája és faunája lenyűgöző. Pelikánok, mókusok, hattyúk és hollók élnek itt békésen és teljes mértékben fittyet hányva az emberekre.
Szintén közel van a Hyde park, amelyben jó kis vitákat nyomnak a vallási fanatikusok, de már maga a park is megéri a kitérőt.
Londonban dúl a musicalláz: míg egy ideig a popkultúra merített a musicalekből, most megfordult a helyzet, és a musicalek használják inspirációs forrásként a popot.
Ezt példázza az öt éve töretlen sikerrel futó Queen-musical, a We Will Rock You és a Monty Python Gyaloggaloppjából készült Spamalot.
PARTIK
Csak körül kell nézni az utcákon, és máris döntéshelyzet előtt állunk: a plakátok folyton tucatnyi eseményt hirdetnek, amin érdemes résztvenni. Az első, ami szembeötlik: Londonban tombol a rave. Igen, az a rave, ami a kilencvenes évek közepén volt divat, visszatért. Végülis nincs mit csodálkozni, a nyolcvanas évek szintipopja után logikus volt, hogy ez jön vissza, a gond csak az, hogy a retrózás mindjárt utolérte a jelent. Még a patinás Ministry of Sound is buta smileyface-es plakáttal hirdeti ravebuliját.
Az elsőszámú szórakozóhely, a Fabric azonban megmaradt annak, ami volt: itt még mindig a drum and bass a főszereplő. Péntek este Roni Size, Adam F és Andy C voltak a hívónevek. Mondanom sem kell, nem csak minket: bár nagyon is időben érkeztünk, 45 percig vártunk, mire végre bejutottunk az elektronikus zene fellegvárába.
A sorban sokan már söreiket kortyolgatták, sőt, volt aki füves cigire is rágyújtott. A klubba elméletileg csak 18 éven felüliek léphetnek be, de senki sem kért ID-t, és motozás sem volt.
A Fabric a város egyik legnagyobb szórakozóhelye, három teremben szól három különböző stílus: a mi esténken az egyesben Roots Manuva zenekarának live hip-hop setje volt a fő attrakció, a hármasban minimal techno ment, míg a kettesben a világ legnagyobb dnb-dj-i tekertek.
Nem kell meglepődni, ha a fabricos forgatagban valaki homlokra erősített bányászlámpával jelenik meg: az alkalmazottak így gyűjtik be a földön szétszórt poharakat. ID-t egyébként a bárnál sem kérnek, és az italok sem méregdrágák.
Az udvaron egy hatalmas teret rendeztek be a dohányzók számára, fűtőlámpákkal felszerelve. Ez állandóan tömve van, és sokan nem cigarettát, hanem füvet szívnak. Amúgy nem ez volt az egyetlen hely, ahol ilyesmit láttunk, a füvezés, ha nem is elfogadott, de megtűrt dolog az angol fővárosban.
A cigizősben egyszercsak felbukkant a Roni Sizenak bemelegítő japán dj, AKI is, aki talán még jobb szettet nyomott, mint a bristoli szupersztár – ennek ellenére senki rá sem hederített.
A parti egészen hajnali ötig tartott, és a végén legalább akkora sort kellett kiállni a kabátokért, mint a bejutásért. A kijövőket féltucatnyi szórólaposztogató várja, így a flyerek birtokában már egy hétre előre meg lehet tervezni, melyik klubba érdemes menni a következő héten.
Házigazdáink egy foglaltházban tartott illegális buliba is el akartak hívni, de aztán nem lett semmi belőle. De ha alkalmatok van, próbáljátok ki. Egyébként esélyetek sem lesz egy bulin rágyújtani.
A Hoxton a kisebb, kevésbé csili-vili klubok gyűjtőhelye, de itt is mindig történik valami izgalmas, mindenképpen megér egy estét. A Soho a pénzesek helye, ez túl posh volt nekünk.
De a szerda esti sétánk a negyedben arra volt jó, hogy jobban megértsük a bulvársajtó logikáját. Miután a Punk nevű klub előtt öltönyös bodyguardok ellenőrizték az estélyis és öltönyös arcok meghívóit, és egy tévéstáb is forgatott, a másnapi sajtóból megtudtuk: itt ünnepelte a szülinapját Bob Geldof lánya, és a partin Mark Ronson tette a zenét, akinek Lilly Allen is besegített. Ha egy kicist vártunk volna, talán láthattuk volna őket, egy karnyújtásnyira lettek volna – ez a közvetlen kapcsolat lehetősége, ami érdekeltté teszi az emebreket a sztárpletykák fogyasztásában.
Fotók: Trombitás István, Jurás Ádám, Balázsi-Pál Előd
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
