2025. december 21. vasárnap
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Az eklektika nagymestere: London

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2008. március 18. 10:25, utolsó frissítés: 10:01

Négy nap édeskevés ahhoz, hogy összeálljon a brit főváros mentális térképe a fejünkben. De legalább megpróbáltuk, és jól éreztük magunkat. Mi szükséges a #b#nagyvárosi túlélés#/b#hez?




UTAZÁS

Londonról a legfontosabb tudnivaló, hogy iszonyúan, rohadtul, hatalmasan nagy. A lakossága nem hivatalos adatok szerint több mint tízmillió (hivatalosan 7,3 millió lakosa van a városnak), ráadásul négy nemzetközi repülőtérről (Heathrow, Gatwick, Stansted, Luton) özönlenek a turisták a városba.


Mi a lutoni reptérre érkeztünk (a Kolozsvárról induló fapados járatnak velük van szerződése), ahonnan egy ingyenes busszal lehet eljutni a Luton parkway vonatállomásra. Itt oda-vissza jegyet érdemes váltani, mert így jóval kevesebbet fizetünk, mintha külön vennénk meg a jegyeket – persze a 22 fontot így sem lehet olcsónak nevezni.




A tömegközlekedés sajnos nagyon drága a városban, egy buszjegy 2 font, egy metrójegy viszont 4, ha két zónát érint (a központ az egyes zóna, és hagymahéjszerűen öleli körbe a többi öt).


Két gazdaságos megoldás van, az egyik a minden buszvonalra szóló napijegy (3,5), a másik az Oyster Card. Ez praktikusabb, mivel ezzel a metró is használható. Az elektronikus kártyáért 3 font letétet kell fizetni, és további minimum 10-zel kell feltölteni. A kártyával 90 pennybe kerül egy buszozás és 1,50-be a metró. További előnye, hogy egy napon belül csak az első három buszozásért vesz le pénzt, a továbbiak ingyenesek (vigyázat, ez nem vonatkozik a metrózásra!).


A város központjában egyébként a buszokon (többségük doubledecker, azaz emeletes) és a régivágású, kereklámpás taxikon kívül alig látni autót, mivel a behajtásért 8 fontot kell lepengetni. És ha már autó, akkor az Jaguar, Ferrari vagy Porsche – és persze senki sem fordul meg utánuk.


A doubledeckerek sűrűn járnak, általában nem kell tíz percnél többet várni egy járatra, viszont nem könnyű kideríteni, melyik hova tart. Ha nincs állandó netkapcsolatod, hogy kikeresd https://www.tfl.gov.uk , melyik járatra kell felszállnod, és hol kell váltanod, hogy oda juss el, ahová szeretnél, inkább használd a metrót, jóval átláthatóbb a rendszerük, és a 12 metróvonal egyike biztosan közel visz úticélodhoz.


A buszok másik nagy hátránya, hogy hirtelen gyorsítanak és fékeznek, így jó esély van rá, hogy legurulj az emeletre vezető lépcsőről. Ha a buszod a megállóhoz közeleg, jelezned kell utazási szándékod, máskülönben nem áll meg.


Blattolni amúgy nem érdemes, ha kifogyott az Osyterünk, inkább vegyünk jegyet a buszon, mint hogy kifizessük a 20 fontos büntetést. A vonaton ennél is jóval kevésbé éri meg kockáztatni, itt már 1000 (nemlétező) fontunk bánhatja a kihágást.


Persze még mindig ott van a legkézenfekvőbb megoldás, a gyaloglás, de egy ekkora városban ez nem mindig jó ötlet. A központi rész persze gyalog is bejárható, de a térképen arasznyi távokra úgy készüljünk, mintha mondjuk gyalog akarnánk kimenni Csíkból Hargitafürdőre.


Tájékozódni egyébként nagyon jól lehet, minden sarkon ki vannak téve az utcanévtáblák, és gyakoriak a nagyobb nevezetességek felé mutató nyilak is.


A sétálást nagyban nehezíti a rengeteg villanyrendőr – igaz, ez csak a tursitákra évényes. Az angolok nyugodtan átsétálnak a piroson, ha épp nem jön semmi, míg a buta külföldiek hosszú ideig várnak minden utca sarkán miután megnyomták az átkelési szándékot jelző gombot.



SZÁLLÁS, KAJA

Ha nincs ismerős, akinél meghúzhatjuk magunkat, mindenképpen érdemes a neten jóelőre bogarászni. Ha Couchsurfingen próbálunk szállást találni, számítsunk arra, hogy nem lesz könnyű. A londoni lakások többsége eleve kicsi, így hármas-négyes csoportokat nagyon kevesen tudnak befogadni, másrészt nagyon sokan próbálkoznak így szálláshoz jutni, hetente négy-öt kérést is kap egy-egy aktívabb szörfingelő. Minket egy ismerősünk nagyon kedves nővérének a közvetítésével egy bolgár pár fogadott be, és mindent megtettek kényelmünk érdekében.


A kis hostelek iránt is nagy a kereslet, de legalább sok van belőlük: a King's Cross (St. Pancras) környékén egész utcányi vár a látogatókra, ráadásul tűrhető (15-20 font/éjszaka) árakkal, amiben a kiadós english breakfast (tükörtojás, kolbász, paradicsomos bab, bacon, szalmakrumpli, pirítós) is benne foglaltatik. Ez a kaja a kis vendéglőkben kávéval vagy teával együtt általában 2,50-5 font körüli árban mozog, de a kolbászt hagyjuk ki, ha lehet, érthetetlen módon egyértelműen marihuána íze van.


Az irodaházak körzetében már valamivel drágább az étkezés, de még mindig jobban megéri mondjuk egy fish and chipset bevágni 7,50-ért, mint egy gyorskajálda-franchise standard menüjét enni ugyanennyiért. Persze ha már ott vagyunk az világ egyik legszínesebb kultúrájú városában, néhány különleges távoli kultúra konyháját is érdemes kipróbálni.



ITAL

A londoni kocsmák, úgy tűnik, mindenhol egyformán jók. Próbáltunk külvárosi old men's pubot a délutáni órákban és központi fekvésű, patinás helyet este, meg még egy csomó mást is, és mindenhol ugyanazt éreztük. Egyrészt a sörök nagyon ott vannak (a John Smith smooth ale és a Strongbow voltak a kedvenceink), másrészt mindenhol jó a hangulat – ez az, amit nem lehet lemásolni.


Estére többnyire zsúfolásig megtelnek ezek a helyek, hétköznapokon is, és ott a legjobb a hangulat, ahol a legtöbben állnak a kocsma előtt. Ugyanis bent nem lehet cigizni, így a sörözést megszakítja a levegőzéssel kombinált füstölés, de a csevegés itt is folytatódik. Ja, az árak: a csapolt sörök 2,50 körül mozognak, az otthoni ivászathoz azonban ennél sokkal olcsóbban is beszerezhető az ital a bevándorlók külvárosi boltjaiból (8 üveg sör 6-8 font).



IDŐJÁRÁS

Vihar, eső, szél, napsütés, beborult ég, napsütés, eső – a londoni időjárásról elég annyit mondani, hogy gyorsan és kiszámíthatatlanul változó. Az egyik napilap utcai árusai ajándék esernyőt adtak az aznapi lapszámhoz, ami 50 pennybe került. Minden londoni lakásban van 3-4 ernyő, ez már csak ilyen. Mi inkább szeles, mint esős időt kaptunk, és a híres londoni köd is csak egyszer ereszkedett le, de akkor is csak a felhőkarcolók tetejéig.



ÉPÜLETEK

Londont úgy kell elképzelni, mint egy többszáz éves fa törzsében az évgyűrűket: minden történelmi kor markáns nyomot hagyott rajta, és a végeredmény egy olyan eklektikus kép, amely semmi máshoz sem fogható.


Az üzleti élet követelményeinek való megfelelési kényszer szükségessé tette hatalmas irodaházak építését a történelmi belvárosban, és fene tudja – ezek szerintem csöppet sem rontanak az összképen, csak színesebbé teszik azt. Többségük üvegből vagy más tükröződő anyagból készült, így inkább növelik a teret, minthogy ellopnának belőle, és még jobban kihangsúlyozzák a régi épületek szépségét. A felhőkarcolók ugyanakkor látószögünk vertikális kiszélesítésére kényszerítenek: megéri felfelé nézni.


A folytatásban: múzeumok, bulik, látnivalók






























Fotók: Trombitás István, Jurás Ádám, Balázsi-Pál Előd

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS