A bolond köszörűs – a kerékpár megjelenése Kolozsváron
F. N. 2008. március 12. 14:56, utolsó frissítés: 14:19Az #b#első kolozsvári critical mass-t 1889-ben#/b# szervezték meg – akkoriban a kerékpárosok klubot működtettek, és több ezer kilométeres utakat tettek meg két keréken.
Killyéni András, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) tagja A magas géptől a roverig – a kerékpár megjelenésének története Kolozsváron címmel tartott előadást kedden, az EME székhelyén. Alább ennek összefoglalója olvasható.
Az 1800-as években járunk: Bolyai Farkas saját találmányú, biciklire hasonlító kerekes járművén közlekedik Marosvásárhely és a magyarországi Tolna megyei Bonyhád között. Budapesten 1880 körül terjednek el a rover nevű alacsony, hátulról hajtott biztonsági kerékpárok, a rendőrök pedig arra figyelmeztetik a lakosságot: a Váci utcában tilos velocsipázni.
A jellegzetes, óriási első kerekéről felismerhető magas kerékpár 1883-ban jelenik meg Kolozsváron, tulajdonosa Tutsek Sándor fiatal jogász. Két évvel később a Kolozsvári Atlétikai Klub részeként megalakul a Bicykle Klub, tizenegy taggal és komoly szabályzattal.
A klubtagok többek között kötelesek baleset esetén segítséget nyújtani egymásnak, illetve naplót vezetni kerékpáros kirándulásaikról. Büntetést kap, aki a naplóvezetést elmulasztja, és
kötelező a sapka és a klubjelvény viselése is.
A kerékpározni vágyók számára Albert Károly tornatanár tart tanfolyamot, és csak a sikeres záróvizsga után szabad két keréken közlekedniük az utcán.
A Bicykle Klub tagjai Stampa Keresztély cukrászdájában gyűlnek össze tapasztalatcserére – a cukrász maga is aktív kerékpáros. A cukrászda egyébként valószínűleg a főtéren, a konzulátus környékén működött. A kerékpárosok versenyeket is rendeznek, a rover-versenyek egy-két kilométeres, a magas kerékpáros versenyek öt kilométeres távon zajlanak.
Ezekben az években jár először Kolozsváron Vermes Lajos, a magyar sporttörténet legnagyobb agitátora. Vermes legnagyobb vágya, hogy híressé váljon, ennek érdekében valós sporteredményei mellé álrekordokat talál ki, hamis diplomákat fabrikál, amelyeken a mai napig teljesíthetetlen eredmények szerepelnek.
Vermes kerékpárral érkezik Erdélybe a szabadkai Palicskafürdőről (ahol kerékpárpályáját működteti). Egy korabeli anekdota szerint egy mezőn dolgozó atyafi így kommentálja a látványt:
“Szegény köszörűs megbolondult.”
Az 1890-es évektől Vermes Lajos egy évtizedig volt a kolozsvári egyetem vívómestere. Ő hozta az első futball-labdát Kolozsvárra, és ő alapította meg a második egyetemi atlétikai egyesületet Magyarországon. Az ő buzdítására indult be a városban a kerékpáros turizmus, amelynek rajongói Bukovináig, Bukarestig vagy a Délvidékig is elkerekeztek.
A leghíresebb kolozsvári kerékpárosok több ezer kilométert is megtesznek egy-egy évben. Istvánffy Gyula egyetemi tanárról például azt beszélik, a Fekete-tengerig is elkerekezik egy moszatért.
A versenyek szempontjából 1889 a korabeli, kolozsvári kerékpárosok legsikeresebb éve.
Május 26-án felvonulást szerveznek a városközpontban, amelyen 14 kerékpáros vesz részt – Stampa Keresztély és felesége egy tandemgépen (két személyes kerékpáron) járják végig az útvonalat. A felvonulás
célja ugyanaz, mint a mai critical mass-akcióké:
felhívni a figyelmet a kerékpárosokra, és a kerékpározás előnyeire.
Borbély György távgyalogló, atléta ebben az évben kerékpározik el Párizsig, hogy a világkiállítást megnézze. Visszaúton meg szeretné látogatni Kossuthot Torinóban, ám nem találja ott, így a svájci Alpokig kerekezik el utána. Útja a magyar sport óriási sikerének számít, 72 nap alatt 4271 kilométert tesz meg.
A kerékpáros klub időközben megszervezi az első országúti versenyt hét kilométeres távon, a Feleki-tetőre – három versenyző indul, a nyertes a budapesti Filipovics Emil. Az első hosszú távú országúti verseny célja Szamosújvár – a 60 kilométeres távot leggyorsabban Bartha Gergely teszi meg.
A Bicykle Klub 1890-ben függetlenedik az atlétikai klubtól. Az új szervezet neve Kolozsvári Kerékpáros Egylet, vezetője Istvánffy Gyula. Foglalkoznak tanítással, versenyek szervezésével, gyakorlópályát működtetnek. A klub tagjai csak amatőrök lehetnek, aki pénzért versenyez vagy oktat, netán biciklit árusít, nem lehet a szervezet tagja.
Az 1890-es években kerékpáros pályát építenek a Sétatéri parkban, a tó mellett. A kör alakú, 330 méter hosszú emelt pálya alapja márvány, erre kátrányt, majd homokot öntenek. A tribünnel, vetkezővel és ledörzsölővel ellátott
kerékpárpálya igencsak modernnek számít
(a vetkező és ledörzsölő egyébként öltözőt és tusolót jelent).
A versenyek szervezőit ezekben az években főként a velophob-nak nevezett, profi sváb kerékpárosok háborítják fel. A profi versenyzők a szabályzatot megsértve, amatőrként, budapesti színekben indulnak a versenyeken, és elviszik a főbb díjakat. Ennek kiküszöbölésére minden rendezvényen néhány versenyszámot kizárólag kolozsváriaknak tartanak fenn.
Az egylet 1897-ben a legnépszerűbb, 127 tagjával rögtön a budapesti kerékpárosok egylete után következik. Az aranykornak a kerékpáradó bevezetése vet véget két évvel később. A kezdetben évi öt koronás adó soknak számít, a kerékpárosok tüntetéseket is szerveznek ellene, ám sikertelenül. Az 1900-as évek elején Kolozsváron 12, míg Budapesten 10 korona a kerékpáradó.
A kerékpárosok száma drasztikusan csökken: 1898-ban ezer kerékpárost tartanak számon Kolozsváron, egy évvel később 408 adófizető szerepel a nyilvántartásban. Aki nem fizet adót, kemény bírságra számíthat, ezért inkább csak éjszaka kerekezik. Az adó kifizetését a kerékpárra szerelt pléh táblácska bizonyítja, amelyet Párizsban készítenek – de nemsokára Kolozsváron is kapható a hamisított változat, akár 20 krajcár ellenében is.
Nem olcsó mulatság a biciklivásárlás sem: míg Amerikában 15 dollárért, azaz 55 forintért lehet kerékpárt vásárolni, Budapesten 200-300 forintot is elkérnek egy – ráadásul gyengébb minőségű – járműért. A kerékpárosokat
sem a rendőrök, sem a járókelők vagy kocsisok nem szívlelik:
előbbiek a legapróbb hibáért is megbírságolják őket, utóbbiak nem térnek ki az útjukból, több halálos balesetet okozva.
Kolozsváron 1898-ban szervezik meg az első világháború előtti utolsó nyilvános kerékpárversenyt. A következő években a pályát lebontják, mert a városvezetőség véleménye szerint nem illik a parkba, a kerékpáros egylet pedig megszűnik – ezzel lezárul a kolozsvári kerékpározás első korszaka.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
