A Lászlóffy-ügyet kiegészítő blogkommentek
szerk. 2008. január 14. 14:42, utolsó frissítés: 14:39Balázs Csaba azt állítja, Lászlóffyék telefonja le volt hallgatva. Tamás Gáspár Miklós arra emlékezik vissza, hogy a költő közbenjárt érte az állambiztonsági szerveknél.
Balázs Csaba
Kíváncsi vagyok a Lászlóffy-dossziéra, arra, hogy kiket jelentett. Miért? Azért, mert szüleimmel jó családi, barátsági viszonyban voltak és vannak a mai napig. Többször jártunk az Aladár bátyám kolozsvári lakásán, apummal állandóan politizáltak, szidták a rezsimet, de nálunk emiatt nem kopogtatott a szeku. Nem részletezem ezeket a beszélgetéseket. Annyi bizonyos, hogy a Lászlóffyék házi vezetékes telefonja le volt hallgatva. Ezt ő egy telefonos rendes magyar embertől tudta meg és ismerőseit is figyelmeztette ezzel kapcsolatosan.
Úgyhogy erről ennyit kedves Csilla! És nehogy azzal a tévhittel éljen, hogy csak az önök családját hurcolta meg a szeku. 1989 novemberében én is 2 napot töltöttem a szeku székelyudvarhelyi irodáiban. 1981-ben édesapámat, 3 testvérét, anyum testvérét és több unokatestvéremet hallgatta ki és folyamatosan figyelte a szeku. Szerintem jobb ha a blogjában Erdély szépségeit reklámozná. A szekus/besúgó vadászat számomra már antikvitás. De ha önt továbbra is ez izgatja…
>> Könczei Csilla blogbejegyzése az összes kommenttel együtt itt olvasható >>
>> “Tamas” fedőnéven jelentett Lászlóffy Aladár >>
csongi
Borzasztó, borzasztó. Nem lehet elég sokszor elmondani: az életműből nem vesz el, és nem tesz hozzá. Se Szilágyinál. Se Lászlóffynál. Se másnál, akiről még ki fog derülni. Esendő mivoltuk nem irodalomtörténeti, sem irodalomelméleti kategória. Aki azt gondolja, hogy egy értelmiségi/művész ab ovo egy szent ember, mert művelt, mert ihletett, az rémesen naiv. A doszáriáda nem az én harcom, nem az én generációmé, nem a nálam fiatalabbaké.
Szinte 15 éves voltam a rendszerváltáskor: ha minden maradt volna a régiben mi lettünk volna az “új emberek”. Mi már 14. szülinapra ajándékba kaptuk a KISZ tagsági könyvecskét a párttól, nem kérdezték kérjük-e, nem kérdeztük: minek? Olyan ügyes kis komcsik lettünk volna, mint a pinty. Viszont van egy generáció, az enyémnél tapasztaltabb, amely másképp élte meg, más fogalmai voltak a rendszerről. Az ők joguk, kötelességük a tisztázás, tisztán látás. A meghurcoltatásuk okán. És amit K.CS. blogja által véghezvisz, az épp ezért bámulatos. És borzasztó.
Stefano Bottoni
Aggasztónak tartom a dezinformációs vagy provokatív céllal elhelyezett bejegyzések növekedését a blogon. A témához visszakanyarodva:
1.) “Both Pál” ügynökkel magam is talákoztam Páskándi Géza megfigyelési dossziéjában. Az ügynök 1964-65 körül jó kapcsolatban van a börtönből nemrég szabadult P.-val, olyannyira, hogy kiadatlan kéziratait is megismerheti, azokról “tudosít”
2.) “Gyurca” minden bizonnyal az a “Gyurka János” fn. ügyök, aki már 1956-ban tudosít a Bolyai Egyetem magyar irodalom tanszékéről. Néhány fontosabb jelentést közzéadtuk az “Az 1956-os forradalom és a romániai magyarság” című dokumentumkötetben.
bij
Az Emberi Piramis című sorozatban Bányai Péter elmesélt egy olyan esetet, másutt, a Transindex is megírta, hogy a Szekuritáté olykor tényként kezelte a beszervezettséget olyan esetekben is, amikor ez nem történt meg. A blogbejegyzés nem reflektál ehhez hasonló esetekre. Nem vonom kétségbe az ügy relevanciáját, de nem túl kevés itt az információ? (Szerintem de.)
Tamás Gáspár Miklós
Rettenetes, persze. Csak annyit teszek hozzá, hogy Lászlóffy Aladár (a számomra fontos időszakban a kolozsvári írószövetség párttitkára) igyekezett segíteni a “bajba kerülteken”. Kapcsolata az állambiztonsági szervekkel “nyílt” volt, ő fordította pl. az egyik szekus főtiszt detektívregényét - saját nevén. Amikor elpanaszoltam Lászlóffynak a zaklatásokat (kihallgatásokat, önkényes - egyébként max. 10 órát tartó - őrizetbe vételeket stb.), azt mondta, erre szó szerint emlékszem: “majd beszélek velük, füttyentsék vissza a vérebeiket”. Ez ugyan nem sikerült neki, de a kihallgatóm gúnyosan megjegyezte, hogy “közbenjártak értem”, s erre ő fütyül. De ezek szerint megtette.
Pontosan tudom, hogy ez ma nem hangzik jól, de vegyétek tekintetbe, hogy sokan nem tettek semmit, sőt. Azt se kell elfelejteni, hogy Lászlóffy Aladár az akkori kulturális politikai küzdelmekben nem állt a rossz oldalon, soha nem volt “vonalas” vagy efféle. Mindez nem fölmentés, de szerintem árnyalnia kell a képet. Ez az igazság, disznóság lett volna el nem mondani.
Marius Tabacu
Most is állom azt, amit a Bíró Ferenc üggyel kapcsolatosan írtam: az elmúlt 18 év elegendő idő volt, hogy mindenki beismerje tévelyedéseit. Könczei Csilla következetesen nyilvánosságra hozza mindazt, amire az édesapja dossziéjában rábukkan. De ez esetben nincs egyetlen jelentés sem, amely Lászlóffy Aladárt megbélyegezné. Ezzel szemben a Transidexen megjelent cikket – és főleg annak a címe – elhamarkodottnak, sőt felületesnek tartom.
Két dologra emlékszem ezzel kapcsolatosan. Fiatalkoromban is a leszekusozás mámorában éltünk: aligha volt valaki, akiről ne röppent volna fel e vád. Többször próbáltam tiltakozni ez ellen, és a vége az lett, hogy engem is kezdtek gyanítani ezzel, mivel mi más okom lett volna védelmembe venni őket, mint a saját titkolt bűnöm. Kénytelen voltam hát abbahagyni, és pusztán arra szorítkozni, amit tehettem, mármint hogy soha senkiről ne állítsak ilyeneket. Azért volt veszélyes, hogy mindenki mindenkit leszekusozott, mert a Securitate sosem adott ki olyan bizonyítványt, ami szerint az illető nem volt az. Manapság is igen bonyolult ilyesmire szert tenni. (Az utóbbi két mondat utólag került bele Marius Tabacu hozzászólásába, ezért nem szerepel Könczei Csilla blogjában – szerk. megj.) Tudom, ez édes kevés volt, de mi mást tehettem.
A másik emlékem sokkal kézzelfoghatóbb. 1980-ban aláírásokat gyűjtöttünk Ion Lancran Cuvint despre Transilvania nyíltan sovén, gyűlölködő könyv ellen. Szőcs Gézával kerestünk fel egy pár, számunkra megbízhatónak vélt értelmiségit. Talán meg fogom írni valamikor sokak reakcióját, érvét, amivel útnak eresztettek, vagy egyszerűen aláírták. Lászlóffy Aladár volt egyike azoknak, akik előbb aláírtak a tiltakozó szöveget, és csak azután tettek egy pár helyénvaló megjegyzést. Bűn lenne részemről elhallgatni ezt a több mint korrekt magatartást. A többi mindenkinek lelkiismereti ügye.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
