2026. április 5. vasárnap
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Nehéz Trabantnak lenni Kiscsillagéknak

Pál Edit Éva 2006. november 09. 16:14, utolsó frissítés: 15:39

Lovasi András szabadidőzenekara, a „csúcs” sör meg pálinka oldja a gátlásokat a #b#14. AlterNative Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon#/b#.






Marosvásárhelyi Kultúrpalota nagyterme, a 14. AlterNative Nemzetközi Rövidfilmfesztivál: első este, a zenekar szerint „világhírű” Kiscsillag-koncert. Gyengébbek kedvéért a Kiscsillag Lovasi András Kispál és Borz-frontember „másik” zenekara, ahol volt és jelenlegi kispálosok szabadidejükben zenélnek. 2006 októberében megjelent első albumjuk, Greatest Hits vol 1. címmel.

>>Csáp Géza a Greatest Hits vol 1.-ről>>


23.30: a közönség a terem süppedős, esetenként lepottyanó székeiben szunyókál. A Kiscsillagék - saját bevallásuk szerint – tökölnek. Pontosabban hangszerelnek - minden hamis, semmi nem szól jól, de azért a koncert negyedórán belül elkezdődik.

Kiscsillagék késtek a ködnek (és a Wizzair-nek) köszönhetően, de azért jól érezzük magunkat. Még


az orgonasípok is megadják magukat,

és féltékenyen zajonganak néhányat a – már nem szomorkás, de azért kispálos hangulatú – zenére. A közönség felébred és ráz töményen, bár a süppedős székek nem épp a legmegfelelőbbek bulizásra.



Néhány „világszámot” hallunk (ezt szerényen ők konferálják így), közben kiderül, hogy nehéz Trabantnak lenni: András és a billentyűs bemutatják a kétütemű motort, azaz hengerekként úgy próbálnak ugrálni, hogy miközben egyikük felér a levegőbe, a másikuk épp lentről rugaszkodik el. Nos, a következtetés: –


nehéz Trabantnak lenni.

Gitáros Trabantnak is nehéz – láthatjuk pár számmal később, amikor egy kis furfanggal, egymásnak háttal állva (hogy ne zavarják össze magukat), próbálkoztak ismét, most már gitárral is bonyolítva. Teljes kudarc: sem mozgásban, sem hangzásban nem jött össze a kétütemű.

Bräutigam Gábor panaszkodik, hogy nem megy a konferálás, még gyakorolni kell. Mire Lovasi: –Hát annyira már tudsz konferálni, mint a pilóta, aki felszállás után azt mondja a mikrofonba: „azért megijedtünk, hogy le fogunk zuhanni!” Aztán elnézést kíván a késelekedésért, meg mindenért.

Sztorik, sztorik: nem is annyira a – Lovasi szerint hamis – zenén szórakozunk, hanem a történeteken, amit előadnak. És közben fogy a pálinka, amiből szükség esetére mindig tart magánál az együttes.


Angolul is nehéz beszélni, hát még románul!

Egy angol nyelvű szám után (amely előtt Lovasi bevallja, nem is tud angolul), megtudjuk hogy milyen alternatívákat talált ki a „Csíki”, „Ciuc” jelzőknek – az egyik kocsmában a román tudását fitogtatva sikerült Csúcs sört kérnie. Sőt, a jellegzetesen angolos felkiáltást is lefordítja - a Jávor Pál nóta után felkiált: IGEN! – halkan megjegyzi: „a magyar yeah”.



Country-szám következik ökrökkel, sok tehénszarral és egészséges nénikékkel, Bazdmeg szívem (Holding), aztán egy igazi igazságosztó dal jön Igazságos címmel, ami minden együttesnek van – tudjuk meg a felkonfból – ha meg nincs, akkor eljátszák a himnuszt.

Mol-kút: – Ez egy nagyon híres szám. Vagyis mi azt hisszük, nagyon híres lesz, mert


sok csúnya szó van benne

– így Kiscsillagék. A dal egy megesett történetről szól, a Petőfi-híd melletti Mol-kútnál történt meg a dolog egy nővel és egy benzinkutassal.

Lovasi szólózik, közben kíséri önmagát – ez sem egy könnyű mutatvány – magyarázza. Levente beszalad a színpadra, kicserél néhány gitárt, pittyegtet egyet az orgonán. A dobos kimegy, a zörgőket bekapcsolva hagyja, valami még mindig nagyon zúg. Potyognak az orgonasípok és a székekről az ülések, de mi felemeljük az énekessel együtt a kezünket, hogy érezzük: rock!

Fotók: Szabó Róbert Csaba

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS