Patriarchális, konzervatív társadalom fele tart a Nyugat?
szerk. 2006. április 19. 14:00, utolsó frissítés: 13:38Kicsi a #b#genetikai örökség#/b#ük azoknak a liberális családoknak, akik egyáltalán nem, vagy csak egy gyereket vállalnak.
Világszerte egyre gyakoribbak az egy-gyermekes vagy gyermek nélküli családok. A kormányzatok kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megfordítsák ezeket a demográfiai tendenciákat, de persze képtelenek befolyásolni azt, ami a hálószobákban történik.
Kihalóban vannak emiatt egyes társadalmak? Nem valószínű – tartja a Foreign Policy külpolitikai szakportálon megjelent írásában Phillip Longman demográfus. Szerinte egy patriarchális, konzervatív társadalom újbóli eljövetelének lehetünk tanúi.
Az alábbiakban részleteket közlünk az írásból:
„Miután az utóbbi 200 évben a Földön élő emberek száma meghatszorozódott, a közfelfogásban az él, hogy attól függetlenül, hogy mennyire elhidegültek egymástól, a nők és férfiak mindig szaporítani fogják a népességet – legalábbis addig, amíg pestis vagy éhínség be nem üt.
Ennek ellenére most már több, mint egy generáció óta jóltáplált, egészséges és békés populációk túl kevés gyermeket szülnek ahhoz, hogy elkerüljék a hanyatlást. Ez annak ellenére érvényes, hogy a gyermek-elhalálozási arány látványosan javult az utóbbi időben, így a modern társadalmakban átlagosan minden nő 2,1 gyermeke elegendő lenne a népességfogyás megakadályozásához. (…) Bár az Egyesült Államokban
a születési arány megközelíti a helyettesítési szintet,
az országnak nem áll rendelkezésére annyi ember, amennyi birodalmi törekvéseihez elegendő lenne. Ugyanígy Nagy-Britannia is elveszítette a világuralmat, miután a 20. század elején a születési arány összeomlott. (…)
Napjaink számos gazdasági problémájának gyökere a csökkenő termékenységben keresendő: a társadalombiztosítási pénztárak, a magán-nyugdíj- és egészségügyi rendszerek hosszútávú finanszírozása kevéssé függ a megnövekedett várható élettartamtól. (…) Az adófizetők/nyugdíjasok aránya főleg a meg nem született munkaerő miatt romlik.
Az idős lakosság eltartását biztosítandó, a kormányzatok egyre nagyobb adóterheket rónak ki az apadó munkaképes lakosságra. Az adóterhek miatt fiatal párok arra a következtetésre juthatnak, hogy nem képesek gyermektartásra, és így a népesség elöregedésének újabb ciklusához járulnak hozzá. (...)
Az Egyesült Államokban például az 1930-as évek végén született nők körében 10% körüli volt azok aránya, akik nem szültek. Az 1950-es évek végére ez az arány 20%-ra nőtt. A jelenkori társadalom gyermektelen része – mely nagyrészt a ’60-as és ’70-es évek feminista és egyéb ellenkultúrájában nőtt fel –
nem hagy maga után genetikai örökséget.
(...) Az egy-gyermekes családok sem járulnak hozzá különösebben a jövő népességéhez: a második világáború utáni baby boom generáció egy-gyermekes nőinek a következő generáció alig 7,8%-a köszönhető. Ehhez képest baby-boom utáni generáció közel egynegyede négy vagy többgyermekes családból származik (bár ez a réteg alig 11%-át tette ki a baby-boom generációnak).
Ez egy új társadalom megjelenéséhez vezet, melyben felülreprezentáltak azok, akiknek szülei elutasították a gyermektelen-, illetve egyke-ideológiát. Az ilyen családok által elfogadott értékek közt megtalálható a tradicionális, patriarchális vallás-felfogás, illetve a nemzettel való azonosulás.
Ez a dinamika hozzásegíthet annak a megértéséhez, hogy miért csúszik el az amerikai kultúra
a világi individualizmustól a vallásos fundamentalizmus fele.
Ezt látszik bizonyítani, hogy 12%-kal magasabb a születési arány azon államokban, ahol a 2004-ben George W. Busht választották elnöknek, mint azokban az államokban, ahol John Kerry került ki győztesként. Ezzel magyarázható az egyre fokozódó EU-szkepticizmus: nagyon valószínű, hogy nincsen gyerekük azoknak az európaiak, akik „világpolgárként” határozzák meg magukat. (…)
Ez azt jelentené, hogy napjaink felvilágosult, de szaporátlan társadalmai kihalófélben vannak? Valószínűleg nem: kultúrájuk demográfiai okok miatt drámai módon megváltozik (…) és bár ezek az attitűdök sok család kihalásához vezetnek, a társadalom mint egész nem hal ki. Ehelyett kulturális evolúció során egy sor – nagyjából patriarchiaként leírható – érték jelenik meg.
A patriarchális társadalmaknak többféle változata és fokozata létezik. Általános jellemzői olyan szokások és attitűdök, melyek a termékenységet maximalizálják. Az egyik legfontosabb ilyen attitűd
a „nem legitim” gyermek stigmatizációja.
(...) Patriarchiális társadalomban a házasságon kívül született gyerekek és egyedülálló anyák nem tolerálhatóak, mivel így a következő generációban a férfi vérvonala nem él tovább.
A fattyúk nem viselik apjuk nevét, emiatt nem érez felelősséget irántuk. Ezzel ellentétben a törvényes gyerekek büszkeségére – vagy épp ellenkezőleg, szégyenére válnak az apának és annak családjának.
Semmilyen biológiai alapja nincsen annak a felfogásnak, miszerint a törvényes gyerekek az apa, és nem az anya családjához tartoznak – azonban ez erős érzelmi okot ad a férfiaknak arra, hogy gyermeket nemzzenek. (...)
Szintén kulcsfontosságú a patriarchiális berendezkedés evolúciós előnye szempontjából az, hogy büntetéssel sújtja azokat a nőket, akik nem házasodnak meg és nem szülnek gyereket. Egy patriarchális berendezésű társadalomban azzal ösztönzik a nőket házasságra és gyermekszülésre, hogy
nem hagynak kívánatos alternatívát.
Egy ilyen elvek szerint szervezett társadalom jó eséllyel degenerálódik, nőgyűlölővé és végül terméketlenné válik, mint ahogy az ókori Görögországban és Rómában történt. (...) Bár vitatható, hogy a gyermekek "minősége" [children of higher quality] jobb, mint más berendezkedésű társadalmakban, az biztos, hogy több gyerek születik és végső soron ez az, ami az evolúció szempontjából lényeges.
(...) Ma a patriarchiát a nők és gyerekek bántalmazásával, szegénységgel és csődös államokkal asszociáljuk. (...) Tálibok és nigériai muzulmán fanatikusok jutnak eszünkbe, amint egy házasságtörő nőt halálra köveznek. Ezek azonban olyan társadalmak, ahol a férfiak tirannusokká váltak, így nem szolgálhatnak példaként arra a patriarchális társadalomra, mely evolúciós előnyre tett szert a történelem folyamán. Jó oka van annak, hogy – bár evolúciós előnyt jelent –
egyetlen patriarchális társadalom sem maradt fenn.
Egyik ilyen ok az, hogy a férfiaknak egy idő után elegük lesz a patriarchia által rájuk rótt kötelezettségekből. A római arisztokráciának például annyira elege lett a családatyai kötelességekből, hogy Augustus császárnak borsos adót kellett kivetnie az agglegényekre.
A patriarchális berendezkedésnek megvannak az előnyei, melyek azonban megfakulnak egy gazdag társadalomban való agglegényélet örömei mellett – gondoljunk csak a kellemes, baráti csevegéssel töltött bankettekre, a szeretőkre, a kurtizánokra. (...) Sok esetben maguk a nők is megelégelik ezt a társadalmi rendszert, főleg akkor, ha a férfi már nem teljesíti atyai kötelességeit.
Sok esetben a patriarchális családok azon gondolat köré szerveződnek, hogy tagjai fenntartják a család becsületét és nemes vérvonalát. Azonban ahogy egy társadalom kozmopolitává válik, fejlődése felgyorsul és új gondolatok, emberek, luxustárgyak jelennek meg, a becsület és az ősökkel való kapcsolat fakulni kezd – ezzel párhuzamosan
a reprodukciós kedv is alábbhagy. (…)
Tetszik vagy sem, a fejlett társadalmak egyre patriarchálisabbá válnak. A társadalom konzervatív rétegeinek nagyobb szaporulata mellett tovább gyorsítja ezt a folyamatot a jóléti állam visszaszorulása az elöregedő lakosság miatt. (...) ahogy a kormányzatok ismét a családra testálják azokat a funkciókat, melyeket valamikor onnan sajátítottak ki (nevezetesen a lakosság öregkori támogatását), s az emberek rájönnek, hogy több gyerekre lesz szükségük a nyugodt öregkor biztosításához. (...)
Azok a napjainkban leginkább világi jellegű társadalmak, ahol a jóléti állam a legbőkezűbb, lesznek a leghajlamosabbak a vallásos újjászületésre. (...) Európa és Japán népessége abszolút számokban drámaian csökkenhet, azonban a megmaradó lakosság alkalmazkodik majd az új környezethez, ahol nem lehet bízni abban, hogy az állam helyettesíti a családot. (...)”
Fordította: Sipos Zoltán
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
