Menjetek ti is egyetemet elfoglalni: nem rossz móka!
tudósító: Keresztes Barna 2006. április 05. 14:44, utolsó frissítés: 14:44Elveszítjük az identitásunk, de egy egészen más jön a helyére. #b#Százezer ember vagyok.#/b# Képes tudósításunk a francia diáksztrájkról.
SZERDA, ÁPRILIS 5.
_______________________
Leesett állal olvasom az újságot: újra 3 millió ember az utcán. Nem tévedtem, Bordeaux-ban felül is licitáltuk: a múlt heti 100-ról 120 ezerre nőtt a résztvevők száma. Ennyien nem voltak a város utcáin, csak a 45-ös felszabaduláskor! Már a Bordeaux IV, egy hagyományosan jobboldali egyetem is teljesen blokázs alatt.
Délelött újra nagygyűlés nálunk is, a lelkesedés változatlan, 2500-3000 diák újra, csak a Bordeaux I egyetemről; két óra vita után, szerintem újra a blokázs fog nyerni. "Sztrájk a központban megzavarhatja a villamosok és buszok közlekedését" - jelzi az fényújság a megállókban. Mindez annak ellenére, hogy 10 fokot esett a hőmérséklet tegnap óta: csak csodálni tudom a franciák töretlen lelkesedését. Hajrá!
KEDD, ÁPRILIS 4.
_______________________
Újra hepaj itt Bordeaux városában. Fél óra késéssel érkezem, de még mindig úgy özönlik a nép, hogy egy dilettáns azt hinné, ez már a felvonulás. Gyorsan belevegyülök egy ilyen társaságba, mert akkora a tömeg, hogy egyedül nehezebben tudnám magam beverekedni a sűrűjébe. A mottójuk nagyon hamar megnyer:
Rève générale (általános álom – Gréve générale, azaz általános sztrájk helyett).
Minden civilizált, lökdösődés nincs. Időnként végigfut a tömegen a "hú"-zás, füttykoncert, majd elkezdik skandálni: Chirac, Villepin, Sarkozy, a próbaidőtök lejárt! (lásd hírünket: Már nem de Villepin irányítja Franciaországot?). Sűrű a tömeg, nem tudok jól mozogni fotózáshoz, de kit érdekel ez...
A hangulat magával sodor, kezdetben csoportokban álltak az emberek, de már mindenki elvegyült. Nem számít. Elveszítjük az identitásunk, de egy egészen más jön a helyére. Százezer ember vagyok.
A Victoire-tér felé kezd akadozni a menet, világos, hogy oda nem férünk el. Aztán balra kanyarodunk, a Quinconces felé. A tér kábé 140 ezer négyzetméteres, jut hely mindenkinek. Innen látható a hely is, ahonnan elindultunk: a menet vége még mindig ott mozog, pedig már másfél órája elindultunk. Besodródom a CFDT szakszervezeti tömörülés autója mögé. Meg van pakolva hangfalakkal, dübörög a zene, a társaság bulizik, felszabadult hangulat: a Love parade-et juttatja eszembe.
A Quinconces-on utolérem a Bordeaux I. egyetem menetét, a zenekar már játszik. Észreveszek egy partizán-lányt, Résistance táblával; a Mariane most otthon maradt.
Lassan én is távozom, ahogy a tömeg szétszéled. Este koncert, holnap újra nagygyűlés az egyetemen. Kíváncsi vagyok, még fenntartható-e a blokázs. Egyelőre úgy tűnik, Chirac elnöknek sikerült valamennyire lecsillapítani a kedélyeket, egy "nyugodjatok meg, majd foglalkozunk a problémával" típusú beszéddel.
Ezen kívül kibekkelte a képből a miniszterelnököt (aki az első számú közellenség volt), és megbízta Sarkozy belügyminisztert, hogy módosítsa a törvényt – ő egyelőre nyitottnak tűnik a párbeszédre, igaz, hogy öngyilkosság lenne tovább hergelni a népet. Ha jól emlékszem, '68-at is így sikerült lecsillapítani.
HÉTFŐ, ÁPRILIS 3.
_______________________
Hogyan látod a sztrájkot? – kérdezem Dominique Jeantet geológia-professzortól, a Bordeaux I egyetem tanárától, aki az összes oktatóhoz hasonlóan az egyetemi blokázs miatt nem tart órákat.
– Nagyon érdekes – válaszolja Jeantet – tele van eredeti elemekkel. Ez nem a megszokott általános sztrájk. Például a kommunisták elővették a zászlóikat, ami nagyon ritkán történik meg. Ez nem jelenti azt, hogy ki fog törni a kommunizmus, de az biztos, hogy nagy változások következnek.
Meg itt van Mariane. Ő köztudottan a francia forradalom jelképe. Még sose hallottam, hogy megjelent volna egy tüntetésen. A transzparensek közt is sok az eredeti. Aztán persze ott vannak a megszokott elemek, melyek nélkül sztrájk nem képzelhető el Franciaországban. A rigmusok jó részét már egy pár tucat miniszterünk hallotta az ő nevére átírva. (nevet)
Talán azért, mert a diákok vezetik a megmozdulást?
– Nem mondhatnám. Nem ez az egyetlen diáksztrájk. Nagyon érdekes viszont az egész folyamat megszervezése. Minden spontán, mégis tökéletesen működik. Nincsenek vezetők. Pedig szeretnek egyesek ilyenkor kiemelkedni – politikai karrier, satöbbi – '68 vezetője is politikus lett. Ez is bizonyítja különben az egész megmozdulás apolitikus jellegét.
Apropó, '68. Hogyan emlékszel vissza rá?
– Akkor még kicsi voltam, még szép, hogy nem engedtek el. Főleg, hogy apám rendőrfelügyelő volt... ültem otthon és kussoltam.
Hány éves voltál akkor?
– Tizennégy. De később még jöttek diáktüntetések... '72, '74. Persze akkor is megtiltották, hogy kimenjek, de nekem eszem ágában sem volt otthon maradni. A menet nem messze haladt el a házunktól, úgyhogy a kapunk előtt tele volt zsarukkal. Erre felvettem a legszebb "jókislány" ruhámat, előhalásztam a zongora alól egy pár Chopin- és Debussy-partitúrát, és elindultam.
"Kisasszony, nem megy sehová" – mordult rám egy zsaru. Én erre nyugodtan: "Nem mondta apukám, hogy zongoraórám van? Sajnos nincs telefonunk, hogy tudjam értesíteni a tanáromat, hogy nem jövök." "Rendben, kisasszony, de balra" – jobbra haladt a tömeg. "Ó, természetesen." Aztán persze, hogy az első kanyar után befordultam, és elvegyültem a tömegben.
Kedden nagy buli lesz. Nem megyünk Párizsba?
– Ne viccelj, meg kell írnom egy cikket. A konferenciák sajnos nem várnak. De neked se ajánlom, mert ilyenkor pokol a közlekedés. Én múlt héten voltam Párizsban egy megbeszélésen, de már hétfőn (egy nappal a sztrájk előtt – szerk. megj.) alig tudtam hazajönni. Nem elég, hogy a vasút sztrájkolni fog, a fiatalok is megszállják a síneket.
Pedig nagy fejhajtás lesz a Sorbonne-on.
– Ja, ez mifelénk már néphagyomány. (nevet) Ahányszor valami hepaj van, a diákok mindig összeverekednek a zsarukkal Sorbonne-on. Ott használták ellenük először a könnygázt is. Nem tudom, miért épp a tehenekkel hasonlítják a rendőröket... Ugye, "Mort aux vaches!" (Halál a tehenekre!) az egyik jelszó.
És valószínűleg a "Police partout, justice null part" (Rendőrség mindenütt, igazság sehol) rigmus is onnan ered.
– Igen, de ez valamivel újabb keletű.
Megítélésed szerint meddig fognak tartani a lázadások?
– Ezt nehéz megmondani. A helyzet már elég súlyos ahhoz, hogy ne hagyják abba a sztrájkot. Gondolj bele, már egy hónapja nincs tanítás az egyetemek nagy részén, és mindjárt be kellene fejeződjenek a kurzusok. Utána következik nálunk a szakmai gyakorlat és a külföldi cégeket nem érdekli, hogy miért késnek a francia diákok. Azokról nem is beszélve, akiknek államvizsgázniuk kell...
Hétfőn mindenütt kezdődnek ismét a megmozdulások. Délben a blokázst ellenzők vonultak fel a főépület elé: azzal demonstrálnak, hogy mindenkinek joga van a tanuláshoz. Művérrel festették be magukat, ami az áldozatot akarja szimbolizálni. Sajnálom őket, nem lehet kellemes államvizsgázni – főleg ilyenkor. A központban (Quinconces) délután újra tüntetés, nem jár a villamos.
SZOMBAT, ÁPRILIS 1.
_______________________
Nyugodt, hétvégi hangulat. Csodálkozom, hogy még tart a lelkesedés: az anti-CPE megmozdulás már két hónapja tart. Este még egyszer körbejárom a kampuszt. Annak ellenére, hogy már éjfél van, még van élet a megszállt épületekben.
A Bordeaux III nagy amfiteátrumának bejáratánál söröznek, odébb az egyetemi épületek közt lábteniszmeccs. Az egyetem fala egyetlen eklektikus kiállítás: plakátok, hirdetések (mikor, mi fog történni), egészen a fotókig. Nem is rosszak a képek, az egyetlen különbség, hogy nyomtatva vannak, felragasztva a falra. A kampuszon vagy három-négy tábortüzet számolok össze.
PÉNTEK, MÁRCIUS 31.
_______________________
A város üres. Végigbicikliztem, gondoltam, még lencsevégre kapom a sztrájkoló diákokat a Bordeaux I vagy II egyetemen, de sehol senki. Feszült, vihar előtti csend.
Este a francia barátaimmal kivonultunk vacsorázni az egyetem kávézója elé. Akkor jött a hír, hogy Chirac aláírta a törvényt – ez amúgy várható volt. A diákok rögtön gyülekezni kezdenek egy spontán megmozdulásra. Végigvonultunk a központon, egy csoport elfoglalja a Kereskedelmi és Iparkamarát, aztán úgy tíz perc múlva jönnek a zsaruk, és kiürítik az épületet. Mindez incidens nélkül zajlott. Vagyis: menjetek ti is egyetemet elfoglalni, nem rossz móka!
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
