2025. december 17. szerda
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Menjetek ti is egyetemet elfoglalni: nem rossz móka!

tudósító: Keresztes Barna 2006. április 05. 14:44, utolsó frissítés: 14:44

Elveszítjük az identitásunk, de egy egészen más jön a helyére. #b#Százezer ember vagyok.#/b# Képes tudósításunk a francia diáksztrájkról.










SZERDA, ÁPRILIS 5.
_______________________


Leesett állal olvasom az újságot: újra 3 millió ember az utcán. Nem tévedtem, Bordeaux-ban felül is licitáltuk: a múlt heti 100-ról 120 ezerre nőtt a résztvevők száma. Ennyien nem voltak a város utcáin, csak a 45-ös felszabaduláskor! Már a Bordeaux IV, egy hagyományosan jobboldali egyetem is teljesen blokázs alatt.

Délelött újra nagygyűlés nálunk is, a lelkesedés változatlan, 2500-3000 diák újra, csak a Bordeaux I egyetemről; két óra vita után, szerintem újra a blokázs fog nyerni. "Sztrájk a központban megzavarhatja a villamosok és buszok közlekedését" - jelzi az fényújság a megállókban. Mindez annak ellenére, hogy 10 fokot esett a hőmérséklet tegnap óta: csak csodálni tudom a franciák töretlen lelkesedését. Hajrá!




KEDD, ÁPRILIS 4.
_______________________

Újra hepaj itt Bordeaux városában. Fél óra késéssel érkezem, de még mindig úgy özönlik a nép, hogy egy dilettáns azt hinné, ez már a felvonulás. Gyorsan belevegyülök egy ilyen társaságba, mert akkora a tömeg, hogy egyedül nehezebben tudnám magam beverekedni a sűrűjébe. A mottójuk nagyon hamar megnyer:


Rève générale (általános álom – Gréve générale, azaz általános sztrájk helyett).

Minden civilizált, lökdösődés nincs. Időnként végigfut a tömegen a "hú"-zás, füttykoncert, majd elkezdik skandálni: Chirac, Villepin, Sarkozy, a próbaidőtök lejárt! (lásd hírünket: Már nem de Villepin irányítja Franciaországot?). Sűrű a tömeg, nem tudok jól mozogni fotózáshoz, de kit érdekel ez...

A hangulat magával sodor, kezdetben csoportokban álltak az emberek, de már mindenki elvegyült. Nem számít. Elveszítjük az identitásunk, de egy egészen más jön a helyére. Százezer ember vagyok.








A Victoire-tér felé kezd akadozni a menet, világos, hogy oda nem férünk el. Aztán balra kanyarodunk, a Quinconces felé. A tér kábé 140 ezer négyzetméteres, jut hely mindenkinek. Innen látható a hely is, ahonnan elindultunk: a menet vége még mindig ott mozog, pedig már másfél órája elindultunk. Besodródom a CFDT szakszervezeti tömörülés autója mögé. Meg van pakolva hangfalakkal, dübörög a zene, a társaság bulizik, felszabadult hangulat: a Love parade-et juttatja eszembe.

A Quinconces-on utolérem a Bordeaux I. egyetem menetét, a zenekar már játszik. Észreveszek egy partizán-lányt, Résistance táblával; a Mariane most otthon maradt.








Lassan én is távozom, ahogy a tömeg szétszéled. Este koncert, holnap újra nagygyűlés az egyetemen. Kíváncsi vagyok, még fenntartható-e a blokázs. Egyelőre úgy tűnik, Chirac elnöknek sikerült valamennyire lecsillapítani a kedélyeket, egy "nyugodjatok meg, majd foglalkozunk a problémával" típusú beszéddel.

Ezen kívül kibekkelte a képből a miniszterelnököt (aki az első számú közellenség volt), és megbízta Sarkozy belügyminisztert, hogy módosítsa a törvényt – ő egyelőre nyitottnak tűnik a párbeszédre, igaz, hogy öngyilkosság lenne tovább hergelni a népet. Ha jól emlékszem, '68-at is így sikerült lecsillapítani.









HÉTFŐ, ÁPRILIS 3.
_______________________

Hogyan látod a sztrájkot? – kérdezem Dominique Jeantet geológia-professzortól, a Bordeaux I egyetem tanárától, aki az összes oktatóhoz hasonlóan az egyetemi blokázs miatt nem tart órákat.

– Nagyon érdekes – válaszolja Jeantet – tele van eredeti elemekkel. Ez nem a megszokott általános sztrájk. Például a kommunisták elővették a zászlóikat, ami nagyon ritkán történik meg. Ez nem jelenti azt, hogy ki fog törni a kommunizmus, de az biztos, hogy nagy változások következnek.

Meg itt van Mariane. Ő köztudottan a francia forradalom jelképe. Még sose hallottam, hogy megjelent volna egy tüntetésen. A transzparensek közt is sok az eredeti. Aztán persze ott vannak a megszokott elemek, melyek nélkül sztrájk nem képzelhető el Franciaországban. A rigmusok jó részét már egy pár tucat miniszterünk hallotta az ő nevére átírva. (nevet)







Talán azért, mert a diákok vezetik a megmozdulást?

– Nem mondhatnám. Nem ez az egyetlen diáksztrájk. Nagyon érdekes viszont az egész folyamat megszervezése. Minden spontán, mégis tökéletesen működik. Nincsenek vezetők. Pedig szeretnek egyesek ilyenkor kiemelkedni – politikai karrier, satöbbi – '68 vezetője is politikus lett. Ez is bizonyítja különben az egész megmozdulás apolitikus jellegét.


Apropó, '68. Hogyan emlékszel vissza rá?

– Akkor még kicsi voltam, még szép, hogy nem engedtek el. Főleg, hogy apám rendőrfelügyelő volt... ültem otthon és kussoltam.


Hány éves voltál akkor?

– Tizennégy. De később még jöttek diáktüntetések... '72, '74. Persze akkor is megtiltották, hogy kimenjek, de nekem eszem ágában sem volt otthon maradni. A menet nem messze haladt el a házunktól, úgyhogy a kapunk előtt tele volt zsarukkal. Erre felvettem a legszebb "jókislány" ruhámat, előhalásztam a zongora alól egy pár Chopin- és Debussy-partitúrát, és elindultam.

"Kisasszony, nem megy sehová" – mordult rám egy zsaru. Én erre nyugodtan: "Nem mondta apukám, hogy zongoraórám van? Sajnos nincs telefonunk, hogy tudjam értesíteni a tanáromat, hogy nem jövök." "Rendben, kisasszony, de balra" – jobbra haladt a tömeg. "Ó, természetesen." Aztán persze, hogy az első kanyar után befordultam, és elvegyültem a tömegben.









Kedden nagy buli lesz. Nem megyünk Párizsba?

– Ne viccelj, meg kell írnom egy cikket. A konferenciák sajnos nem várnak. De neked se ajánlom, mert ilyenkor pokol a közlekedés. Én múlt héten voltam Párizsban egy megbeszélésen, de már hétfőn (egy nappal a sztrájk előtt – szerk. megj.) alig tudtam hazajönni. Nem elég, hogy a vasút sztrájkolni fog, a fiatalok is megszállják a síneket.


Pedig nagy fejhajtás lesz a Sorbonne-on.

– Ja, ez mifelénk már néphagyomány. (nevet) Ahányszor valami hepaj van, a diákok mindig összeverekednek a zsarukkal Sorbonne-on. Ott használták ellenük először a könnygázt is. Nem tudom, miért épp a tehenekkel hasonlítják a rendőröket... Ugye, "Mort aux vaches!" (Halál a tehenekre!) az egyik jelszó.

És valószínűleg a "Police partout, justice null part" (Rendőrség mindenütt, igazság sehol) rigmus is onnan ered.

– Igen, de ez valamivel újabb keletű.


Megítélésed szerint meddig fognak tartani a lázadások?

– Ezt nehéz megmondani. A helyzet már elég súlyos ahhoz, hogy ne hagyják abba a sztrájkot. Gondolj bele, már egy hónapja nincs tanítás az egyetemek nagy részén, és mindjárt be kellene fejeződjenek a kurzusok. Utána következik nálunk a szakmai gyakorlat és a külföldi cégeket nem érdekli, hogy miért késnek a francia diákok. Azokról nem is beszélve, akiknek államvizsgázniuk kell...








Hétfőn mindenütt kezdődnek ismét a megmozdulások. Délben a blokázst ellenzők vonultak fel a főépület elé: azzal demonstrálnak, hogy mindenkinek joga van a tanuláshoz. Művérrel festették be magukat, ami az áldozatot akarja szimbolizálni. Sajnálom őket, nem lehet kellemes államvizsgázni – főleg ilyenkor. A központban (Quinconces) délután újra tüntetés, nem jár a villamos.




SZOMBAT, ÁPRILIS 1.
_______________________

Nyugodt, hétvégi hangulat. Csodálkozom, hogy még tart a lelkesedés: az anti-CPE megmozdulás már két hónapja tart. Este még egyszer körbejárom a kampuszt. Annak ellenére, hogy már éjfél van, még van élet a megszállt épületekben.

A Bordeaux III nagy amfiteátrumának bejáratánál söröznek, odébb az egyetemi épületek közt lábteniszmeccs. Az egyetem fala egyetlen eklektikus kiállítás: plakátok, hirdetések (mikor, mi fog történni), egészen a fotókig. Nem is rosszak a képek, az egyetlen különbség, hogy nyomtatva vannak, felragasztva a falra. A kampuszon vagy három-négy tábortüzet számolok össze.





PÉNTEK, MÁRCIUS 31.
_______________________

A város üres. Végigbicikliztem, gondoltam, még lencsevégre kapom a sztrájkoló diákokat a Bordeaux I vagy II egyetemen, de sehol senki. Feszült, vihar előtti csend.

Este a francia barátaimmal kivonultunk vacsorázni az egyetem kávézója elé. Akkor jött a hír, hogy Chirac aláírta a törvényt – ez amúgy várható volt. A diákok rögtön gyülekezni kezdenek egy spontán megmozdulásra. Végigvonultunk a központon, egy csoport elfoglalja a Kereskedelmi és Iparkamarát, aztán úgy tíz perc múlva jönnek a zsaruk, és kiürítik az épületet. Mindez incidens nélkül zajlott. Vagyis: menjetek ti is egyetemet elfoglalni, nem rossz móka!



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS