Csibi István: hol van a nagy maffiózó, akiről önök írtak?
2006. április 03. 16:59, utolsó frissítés: 16:24„#b#Kisebbrendűségi#/b# komplexus alakult ki bennem, ezért kellettek az őrök. Sokat adtam a látszatra, hogy milyen erős vagyok.” #b#Interjúnk.#/b#
Beszéljünk a kezdetekről. Filmekben van olyan, hogy árvaházi gyerekből Csíkszereda egyik leggazdagabb polgára lesz...
– Nagy anyaszeretet-hiány – ez az egyik első emlékem. Emlékszem, a gyerekotthonban volt egy Kálmánka nevű, kintlakó barátom. Együtt játszodtunk, és neki meséltem, milyen jó lenne, ha le tudnék betegedni, mert akkor mindenki figyelmes lenne velem. Elmondta ezt az édesanyjának, és Marika néni bejött, és kis szeretetet próbált adni nekem.
A másik emlékem az, hogy örökké éhes voltam. Az első osztálytól kezdve én tudtam azt, hogy be kell jutnom a főiskolára – ez ott volt a háttérben mindig, amikor tanultam, vagy éppen játszani mentem.
Jól tanult?
– Inkább magoltam. Én egyszerű ember vagyok, de nagy az akaraterőm; ha akarok valamit, akkor évekig kitartok mellette. Közben kisebbrendűségi komplexus is kialakult bennem Csíkszeredában: ezért van az, hogy megvettem azt a dombot ott a határban, a gyárakat, ezért kellettek az őrök. Sokat adtam a látszatra, hogy bebizonyítsam, milyen erős ember vagyok.
Hogy miért nem mentem el külföldre, miért nem szöktem meg, amikor a kommunizmus alatt hajóztam? Erre az utóbbi két évben jöttem rá: agrofóbiás vagyok, úgy érzem, hogy csak ezen a helyen tudok boldog lenni.
Szóval magoltam. Bemagoltam a matematikát, bemagoltam az elméleteket, mindent bemagoltam. Ezért csak úgy nagyjából emlékszem az egészre. De 18-nak jutottam be a konstancai tengerészeti akadémiára.
Tizenegy évig kereskedelmi hajókon szolgált, bejárta az egész világot. Miért hagyta abba?
– Ez jó kérdés. Azért, mert az életemben voltak különféle szellemi fázisok, amikor úgy éreztem, haladtam felfele. Én úgy gondolom, hogy a szellemem és egoizmusom, az énem és a magam közötti harcról szól az életem. Eljött az a fázis, amikor azt gondoltam, hogy meg fogok nősülni. Ez azonban nem fér össze azzal, hogy 8-12 hónapot úton vagyok, így ’92-ben leléptem a tengerészettől.
Akkor már megvolt a barátnője, aki aztán a felesége lett, vagy csak elviekben született meg ez a döntés?
– Akkor nem volt senki, aki hazavárt volna. Egyszer, ittasan az állomáson aludtam Csíkban. A pad alatt.
Mikor kezdett el vállalkozni?
– ‘92-ben. A hajózással 800 000 márkát gyűjtöttem össze, és úgy éreztem, hogy ezzel kell valamit csinálni. Az elején egyszerű tengerész voltam, nőztem, eldorbézoltam a pénzem. De később félretettem a pénzt, sőt alkalmi munkát is vállaltam: például Antwerpen kikötőjében egy szeméttelepet béreltem, gyümölcsöt, ruhafélét, üveget válogattunk.
Bankban tartotta a pénzét?
– Tudja, van egy ilyen közmondás, a szalmazsákban. Miután megérkeztem Csíkszeredába, megalapítottam a Neptun Impexet, a pénz egy részét befektettem a cégbe. Persze hagytam a szalmazsákban is, fekete napokra: nem hittem, hogy sikeresek lesznek a cégeim.
A cég neve honnan ered?
– Neptun a tengerészek istene nem is tudom, a görög vagy a római mitológiában. Eleinte szállítással, költöztetéssel, vámügyintézéssel foglalkoztam: tudják, akkoriban nagyon sok lány Magyarországra ment férjhez. A törvény alapján kivihetett egy kamion árut, bútort meg egyebeket.
Szeszgyártással ’94-ben kezdtem el foglalkozni. Akkor én voltam egy személyben az igazgató meg minden egyéb – csak napközben változtattam az öltözékem attól függően, hogy épp mit kellett csinálnom.
A családi szálon ott maradtunk el, hogy meg akart nősülni.
– Akkoriban már a barátaim mind megnősültek, férjhez mentek. Egyedül maradsz egy idő után. Én a Jehova Tanúinál szeretetet kaptam akkoriban. A gyülekezeten keresztül találkoztam a feleségemmel. Megbeszéltünk mindent érzelmi téren, és elvettem feleségül.
Ön is csatlakozott a Jehova Tanúi gyülekezethez?
– Most ne menjünk bele részletekbe.
Mi a legnagyobb vágya, amit egy-két mondatban meg tud fogalmazni?
– Hogy legyőzzem, és Istennek teljesen alárendeljem magam. Isten nem a Földön kívül van, mint ahogy Gagarin kiment az űrbe, és ott kereste. Isten bennünk van.
Konkrétabban?
– Konkrétabban a gyerekeim érdekelnek, mert úgy érzem, hogy minden gyerekben sokkal több Isten van, mint bennünk. Ahogy felnövünk, örökké győz a magam, jönnek az egoista hajlamok, a vágyak.
Hol vannak most a gyerekek?
– A gyerekeim külföldön vannak. Azóta, hogy Csibi Istvánból maffiózót csináltak maguk újságírók, anélkül hogy megkérdeztek volna és anélkül, hogy eljöttek volna, és megnézték volna, hogy itt százával dolgoznak nők, asszonyok. És azután is itt maradtak és dolgoztak, miután letartóztattak. Képzeljék el azt, hogy azzal vádoltak, hogy ütöm az alkalmazottaimat.
És ez nem igaz?
– Hát ezt mondtam az imént. Menjen, kérdezze meg. Az alkalmazás nem börtön, ha valakit megaláznak vagy ütnek, akkor elmegy.
Az csak kitaláció, hogy személyi titkára, Magyari Tibor azért ment el, mert baseball-ütővel rátámadt, és összeroncsolta az alkarját?
– Ez aljas kitaláció, az emberölési kísérlet súlyos vád. És ráfogni valakire, hogy maffiózó... hát... (fejét csóválja, lesüti a szemét és hallgat)
Mi a legnagyobb bűne Csibi Istvánnak? Van-e valami, amiért furdalja a lelkiismeret?
– Igen. Az, hogy két éve nem láttam a lányaim.
Milyen országban vannak?
– Ezt nem mondom meg, mert féltem őket.
Beszélt arról, hogy frusztrációi a gyerekkori szeretethiányból származnak. Volt-e pillanat, amikor ezt le tudta küzdeni?
– Ma már úgy érzem, hogy ez nincsen meg bennem.
A letartóztatását megelőzően, vagy azt követően szűnt ez meg?
– Képzelje el, hogy mi éreztem én akkor. Egy ártatlan emberre – mert én így érzem, de hagyjuk, döntse el a törvény ezt – rárontanak a kommandósok egy vendéglőben. Ugye látta a Velencei kurtizánt? No, mit szólna ahhoz, ha azt mondanák, hogy ön egy kurva, pedig tudja, hogy nem úgy van?
Meg is bolondulhattam volna ott benn… nem lett volna jogom szabadlábon védekezni? Két évig benn tartanak, és hol vannak a bizonyítékok? Hol van a nagy maffiózó, amit önök, az újságírók leírtak?
Az előző kérdésemben arra lettem volna kíváncsi, hogy ez a kiteljesülés a letartóztatás pillanatáig történt meg, vagy most jött el?
– Nem tudok erre válaszolni, ez nem köthető dátumhoz. De olvastam a Tao-ce-t meg a Lao-ce-t, és hiszek a sorsban, Istenben. Azt hiszem, kezdek megvilágosodni.
Ez a megvilágosodás mit fog hozni a hétköznapi életében?
– Lelki nyugalmat és békét.
Meg fog-e változni?
– Mondtam már, az a vágyam hogy minél több időt szenteljek a gyerekeimnek.
Jelenleg hány ügyben folyik a nyomozás?
– Hét ügyben történt vádemelés. Ugyanennyi külön dossziét állítottak ki – normális esetben egy dossziéba belefért volna minden –, a lényeg az volt, hogy tartsanak benn minél többet. Hogy tegyék tönkre a cégeimet.
Mindegyik vádpontban ártatlannak vallja magát?
– Én bárminek vallom magam, ők azzal vádolnak engem, hogy törvényt sértettem. Ebben csak a bíróság tud dönteni.
Elég nagy vagyona lehet, viszont nem került fel a Capital 100 legvagyonosabb emberének a toplistájára. Ez szándékos volt?
– Igen. Szándékos volt, láttam, hogy Kurkó felkerült, közben meg hallom a városban, hogy Kurkónak nincsen készpénze, valutásoktól vesz fel kölcsönöket, kamatra (Kurkó János György csíkszeredai vállalkozó, aki 2004 március végén arról nyilatkozott, hogy Csibi István lapja álcázott védelmi pénzeket követelt tőle, illetve arról, Neptunos emberek felgyújtották két autóját. Kurkó sértett félként a Csibi elleni perek egyik tanúja – szerk. megj.). Én nem vagyok egy szociábilis ember, egész időm a munkámmal foglaltam le.
De látják, a zárkózottságnak most már vége. Nyitott vagyok, és nyitott is leszek örökké. Ilyen szinten nyitottság kell, mert ha nem, legendák születnek: ki-ki magából indul ki, és azt mondja, hogy ha neki nem sikerült, akkor ez a Csibi biztosan valami törvénytelen dolgot csinál.
Így születtek a legendák kábítószerről, fegyver- és emberkereskedésről. És közben a vádiratok miről szólnak? Volt alkalmazottaim – négy volt munkatárs a több ezerből – tanúskodik ellenem. Hogy én ütöttem őket.
Meg tudná mondani, hogy mekkora lehet a vagyona?
– Több mint 1 millió dollár és kevesebb, mint 1 milliárd. Nem szeretek kérkedni.
Közéleti szerepet vállalna?
– Miért kellene közéleti szerepet vállalnom? Vagyonos ember vagyok, van két lányom, nekem nincsen szükségem hatalomra, arra, hogy a politika által érvényesüljek. Tehát erre nem is gondoltam soha, de ha mégis vállalnék valamilyen funkciót, akkor csakis az emberekért vállalnék. Úgy, ahogy a cégeimben is az emberekért dolgoztam.
Kurkóék csak azért vettek meg cégeket, hogy darabolják fel és tegyék tönkre. Hogy ócskavasnak adják el. De amit én megvettem, ott az emberek dolgoznak tovább!
Miért nem lehetnek meg békében egymás mellett a csíki vállalkozók? Végső soron különböző üzletágakban érdekeltek, útjuk sosem keresztezi egymást.
– Most ha önnek teszem fel lenne egy sörgyára és látná, hogy Csibinek nem volt elég a szeszgyár, építkezés, turizmus és látnám, hogy mindent ő nyer meg, pedig nem áll a háta mögött Markó – nem logikus, hogy ki akarjanak ütni a nyeregből, hogy elvehessenek tőlem mindent?
A vagyonos ember a legzsugoribb fajta. Látott olyat, hogy egy vagyonos ember szétossza a szegények közt a vagyonát?
És ön ilyen?
– Hát ha nekem ezek a gondolataim és beszélek róluk, akkor nekem ezek megszülettek a fejemben. Sőt, míg benn voltam a börtönben, szét akartam osztani a Hamerock részvényeit az alkalmazottak között.
Tény, hogy sokat segített a városon korábban. Óvodákat, iskolákat támogatott.
– Igen, belülről jött mindez. Mert sosem felejtettem el azt, hogy honnan indultam.
Apropó indulás: az OTv-s beszélgetés során mondta, hogy Kurkóval valamikor üzlettárs volt.
– Igen, volt egy cég, amit privatizáltak, és amibe beletartozott az Új Hargita, a Fenyő Szálló és az udvarhelyi Küküllő. Ezt a céget hárman vettük meg – Csibi István, Kurkó János és László János. Utólag ez politikai ügy lett, és mivel nekem nincsen politikai hátterem meg nem is értek a turizmushoz, kiszálltam.
Az OTv-ben viszont azt nyilatkozta, hogy ha pártot kellene választania, akkor a Nagy-Románia Pártot választaná.
– Igen, volt egy riporteri kérdés mely az RMDSZ-el való kapcsolatomat firtatta. Akkor hangzott el ez a kijelentés részemről, de ez csak egy vicc volt, hogy eltereljem a szót.
Nem gondolt soha arra, hogy ez a politikai háttér nem is olyan rossz dolog? Nem próbált valamelyik táborhoz hozzácsapódni?
– Úgy gondolom, a politikának egyszerű emberekért kellene harcolnia. De nem azt csinálják, a politikusok saját maguk érvényesüléséért harcolnak. A többi csak formaság. Hogyha én belépnék a politikába, egy polgármesteri szintre gondoltam. Ilyen szinten tehet az ember valamit azokért, akik megválasztották.
Persze, nem muszáj polgármester lenni, hogy Csíkszeredáért tegyen az ember valamit: épp most adtam be egy szándéknyilatkozatot a polgármesteri hivatalnál, hogy mi vagyonos emberek fogjunk össze és tegyük pontra Csíkszeredát. Én saját pénzemből állom a Virág utca megjavítását (mai nevén Kossuth Lajos utca, a város egyik főútvonala – szerk. megj.).
Hány személy van Csíkban, aki ezt meg tudná engedni magának?
– Hát van, például Benkő Sándor, Magyari Zoltán, Kurkó, Borsodi Zoltán. Nem nagy pénz, 8 milliárd fejenként. 250 000 euró, ennyit csak megengednek maguknak. Ahelyett, hogy vegyenek 10-15 autót...
Hány autója van jelenleg Csibi Istvánnak?
– Nem tudom, most már nem annyi, mint amennyi volt. Személyautóm kettő van, mindkettő sportkocsi.
Kedvenc autója?
– Mercedes kabriók.
Szabadidejében mit csinál?
– Szabadidőm nincsen. Dolgozom örökké.
A csíkiak által „kastélynak” nevezett házában lakik?
– Nem, az nem tudott elkészülni. Nem is laktam ott soha, és nem tudom eldönteni, hogy be akarom-e fejezni vagy sem. Mai fejemmel nem fognék hozzá. Annyi irigységet szült… akkoriban úgy gondoltam, hogy ez kell, mert én vagyok a legkeményebb. Most már… lehet, hogy befejezem, lehet nem. Az is lehet, hogy öregotthont csinálok belőle. Nem nagy házakban akarok élni, hanem otthonokban, ahol melegség van.
Barátai vannak?
– Vannak barátaim, de nem akarok mesélni róluk. Voltak emberek, akik a börtönévek során is kitartottak mellettem.
Ezalatt a két év alatt annyira megváltozott, hogy a testőrök, konvojok eltűnnek majd?
– Nekem nem voltak testőreim, vagy hogyha voltak is, akkor az imidzs miatt kellettek: ha üzleti találkozóra mentem, kinyitották az ajtót, satöbbi. Nekem nem voltak rendezetlen ügyeim, kifizetetlen számláim. Nem sumákoltam sem bankokkal, sem más cégekkel. Nekem nem voltak haragosaim.
A csíkszeredaiak beszélik, hogy ön sosem járt egyedül...
– Tévedtek, engem egyáltalán nem láthattak testőrökkel. Ez csak legenda. Egy képet, egy filmet mutassanak.
Dehát ön mondta, hogy üzleti találkozókra vitt magával testőröket...
– A sofőröm volt az, aki kinyitotta az ajtót, és aki testőrszerepet is vállalt. Most azért van valaki velem örökké, hogy legyen alibim, ha valami újabb vád merül fel.
Dorbézolás, szórakozóhelyek szétverése, Galacról hozott verőlegények… ezek egytől egyig kitalált történetek?
– Előfordul, hogy az ember eltöri a saját karját, és aztán kártérítést követel, úgy, ahogy Magyari tette. De ezt be kell bizonyítani. A törvényszéki orvos papírja csak magára az ütésre bizonyíték. Arra, hogy ki ütötte meg, nem bizonyíték. A tettet nem bizonyítja.
Figyeljen: én most feljelenthetném zsarolás miatt. Azt mondhatnám, hogy 400 eurót kért tőlem, mert ha nem, nem ír pozitív cikket rólam. Ön ezt tagadja, én viszont kitartok emellett. És jönnek is magáért a kommandósok a vendéglőbe, hogy tetszene?
Azt beszélik, hogy ön személyesen ütötte meg Izsák Lászlót, aki többek között szintén szesszel foglalkozik. Ez igaz?
– Ez is a törvényhozásra tartozik.
Ön csak tudja, hogy megütötte-e vagy sem.
– Nem ütöttem meg Izsákot.
Ezt tehát Izsák találta ki?
– Hát volt nála két alkalmazottam, vásárolni akartak valamit, és volt egy kis összetűzés. De én nem voltam ott.
És akkor mindez kitaláció?
– Szerintem Izsákot csak felhasználta ez a klikk, hogy tudjanak bezárni.
Hány személyből áll ez a klikk? Említettük Kurkót, Ráduly Róbert polgármestert...
– Kurkó nem tartozik ide, ő csak egy nyíl.
De akkor ki lehet benne?
– Erről nem nyilatkozom. Azért vannak állami szervek, hogy ezt kinyomozzák. Úgy érzem, ez a klikk nem tudott volna engem törvényellenesen lecsukatni, ha nem rendelkeznek politikai háttérrel. A háttérben Verestóy állt, úgy érzem. A Ziuában is olvastam, hogy Markó megegyezett Adrian Năstaséval.
Csibi úr, nagyon sok vagyonos vállalkozó él a világon nyugalomban, nem rebesgetnek róla semmit, senki nem akarja lecsukni őket. Nem gondolja, hogy elkövetett valamit, amivel rászolgált erre?
– Nem gondolom. Magyarországon is volt egy átmeneti szakasz ’95 és 2000 között, ekkor több vállalkozót is eltettek láb alól. Romániában ez a periódus jelenleg folyik, az erős vállalkozókat próbálják letartóztatni. Itt én voltam a legkeményebb, de mindenütt folyik a gazdag emberek lerendezése.
Néhány évvel ezelőtt Hargitafürdőn emberei egyszerű szilveszterezőket térdeltettek. Azt mondatták velük, „Éljen Csibi István!”. Szemtanúk szerint ön is ott volt.
– Nekem nincsenek embereim. Nekem barátaim vannak. És én megválogatom a barátaim, ők ilyent nem csinálnak. Egyébként minden ember 18 éves kora után felelősséggel tartozik tetteiért, és nem felelek azért, amit más csinált.
Tehát ilyen incidensre nem emlékszik?
– Nem volt ilyen incidens, ami engem és a barátaimat illet. Nem kétlem, hogy valakinek nem volt ilyen incidense, de hogy engem is belekevertek, az egy pletyka.
Meséljen a börtönbeli körülményekről.
– Az ellenségeimnek sem kívánom, hogy oda jussanak. A vásárhelyi celláról azt szeretném mesélni – és ha lesz időm meg energiám, akkor emberjogi szervezeteket is megkeresek ezügyben –, hogy a vásárhelyi ablaknélküli cellákat 2006-ban ne alkalmazzák. Egy ajtó, fölötte egy kis rés. Az ajtó folyosóra nyílik, innen jön a levegő.
Mire gondolt közben?
– Arra, hogy mindez azért van, mert próbáltak befolyásolni, hogy hamis nyilatkozatokat tegyek csíki közalkalmazottakról. Felajánlották, szabadlábra helyeznek, ha ezt megteszem. Azt akarták bebizonyítani Európának, hogy korrupciós ügyek vannak Romániában, és dolgoznak is ezeken.
Azt is mondják...
(Irritáltan) hagyjon már azzal, hogy mit mondanak. Hozzon neveket, képeket vagy filmet.
Hát senki nem hülye, hogy lefilmeztesse, amint odaadja a kocsikulcsot egy közhivatalnoknak mondjuk.
Ez nagy tévedés az ön részéről, mert mindent be kell bizonyítani. A korrupciós ügyeket in flagrant kell bebizonyítani.
A vád tanúi kezdik visszavonni, illetve megváltoztatni a vallomásukat. Mit gondol, ez minek köszönhető?
– Igen, 47 tanú mondta azt, hogy pénzt ígértek nekik és fenyegették, hogy börtönbe teszik. A tanúk azért vonják vissza a vádakat, mert félik Istent. Mert az ügyész előtt nem Bibliára esküdtek, a bíróságon viszont Bibliára kell esküdni.
Csibi úr, most nagyon nyugodt és kedélyes. Van olyan, hogy elveszti a türelmét?
– Hát ön nem veszti el soha a türelmét? Néha én is elvesztem a türelmem, elég stresszes életmódot élek, meg hát a 20. évszázad a gyorsaság évszázadának volt elnevezve. A gyorsaság stresszt produkál. Még a családunk és szeretteink közt is van olyan, hogy elveszítjük a türelmünket.
És ilyenkor hogyan nyilvánul meg?
– Hát imádkozom. És levegőt veszek, próbálok légzési gyakorlatot végezni. Türelem, alázatosság, ez mind a boldogságot hozza meg. Tehát megpróbálom kezelni az indulataimat, de azért megtörtént, hogy valamit a földhöz vertem.
Tányért, poharat?
– Sőt, egyszer az is előfordult, hogy számítógépet a földhöz csaptam. Nem jött be az üzlet, megfogtam és a földhöz csaptam. De nem látta senki.
Volt olyan, hogy dühében valakit megütött?
– Nem volt olyan.
Ez a számítógépes sztori volt a legsúlyosabb?
– Kapásból ez jut eszembe, őszintén. Persze, a gyerekotthonban verekedtünk, ez azonban egy egészen más korszak.
Kérdezett: Bálint B. Eszter, Sipos Zoltán
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
