Mi szükséges a vizuális nevelés reformjához?
Antik Sándor 2006. február 16. 10:25, utolsó frissítés: 10:19#i#A hagyományos iskolai rajzoktatás, képzőművészeti nevelés nem tud mit kezdeni #bi#a mozgóképpel#/bi# és a tömegkultúra képzuhatagával.#/i#
A statikus képre alapozott iskolai rajzoktatás gyakorlata és a közoktatás vizuális nevelés fogalma nálunk is megújulásra szorul. Az óvodáskori rajzolás és a kisiskolás rajzórák módozatai között alig van eltérés. Kevéssel változik valamit ez a rajzolás és a (ki)festés-gyakorlat az 5-8. osztályokban.
A gimnáziumi képzés első ciklusában (a 9-10. osztályokban) a második ciklus (11-12. osztály) specializálódásához igazodik. A művészeti szakközépiskolák első ciklusában megjelenik ugyan a művészeti nevelés tantárgy, amely elméleti szinten, nagyon kevés gyakorlattal kiegészítve alapinformációkat ad a tanulóknak a képzőművészeti vagy a zenei műveltség valamilyen szakterületéről.
Az elméleti profilú iskolák 9-10. osztályában az említett tantárgy (heti egy órában, összevont zenei és képzőművészeti nevelési jelleggel) szerepel. A gimnáziumi kerettantervben és program szerint – értsd: a tantárgyleosztás a specializáló képzés szempontjai szerint érvényesül – tehát vizuális nevelésben csak a szakosított művészeti iskolák (román szakkifejezéssel Şcoala de Artă şi Meserii) diákjai részesülnek.
A képzőművészeti képzés itt kibővül
az illető szaktantárgyakkal (lásd a romániai oktatási minisztérium honlapján a következő szaktantárgyak mintatervét: kompozíció, rajztanulmányok, színtanulmányok, vázlatozás, vetített perspektíva / geometrikus rajz). Ezek többé-kevésbé hagyományos tantárgyak, melyek szótára, módszertana és példatára a statikus képen alapuló oktatást szolgálják.
Szembeszökő viszont a minisztérium honlapján megjelenő tantárgylistán a már említett művészeti nevelés c. tantárgy mintaterve a 11-12. osztályok számára. Ennek tartalma: a helyi kulturális / művészeti hagyomány megismerése és a művészeti nyelv megismerése és használata.
Nem véletlen, hogy a „művészeti nevelés” megnevezés helyett a „vizuális nevelés” megnevezést használom. A vizuális nevelés modultantárgyak lehetőségét képezhetné, valamilyen specializálási kritérium szerint. Például az iskola valamilyen elméleti szakirányának megfelelően a művészettörténet + médiatörténet alkothatna egy interdiszciplináris modultantárgyat, vagy a tehetségképzés valamilyen szakirány profiljának megfelelően a
reklámgrafika + vizuális kommunikáció
új modultantárgy lehetne stb. De ez esetben már csak részben felelne meg az miniszteri honlap Művészeti nevelés mintatantárgyának, ehelyett inkább a Vizuális nevelés általános megnevezését ajánlanám.
Mára a hagyományosan értelmezett humán tárgyak és az általános műveltség egykori tantárgyai között ott kellene szerepelnie a vizuális nevelés sokkal általánosabb, aktuálisabb és interdiszciplinárisabb lehetőségének is. Sokak szerint a mi iskolai rendszerünk figyelmen kívül hagyja, hogy a vizuális nevelés legalább olyan fontos új terület és követelménye a közoktatásnak, mint a kommunikáció vagy az informatika.
A hagyományos iskolai rajzoktatás és képzőművészeti nevelés nem tud mit kezdeni a mozgóképpel és a tömegkultúra képzuhatagával. Ha ez igaz, akkor jogosnak érzem a felmerülő kérdésekre válaszokat keresni: Mit kellene kezdenie az iskolai vizuális nevelésnek a mozgóképpel? Miért nélkülözik az iskolai közoktatás vizuális nevelési programjai
a filmképet, illetve a filmes képzelet gyakorlatát?
Miként illeszthető a mozgóképi tapasztalat és nyelvezet a mi hagyományos vizuális nevelési tanterveinkbe? Hogy kéne viszonyulnia a közoktatásnak az audiovizuális médiatermékekhez és tömegkultúrához? Vannak-e eszközei a hagyományos rajztanításnak ahhoz, hogy a fiatal generációkat megfelelő mozgóképkultúra- és médiaismeretekkel lássa el?
A vizuális kommunikáció ismerete és gyakorlata mennyiben fontos része az iskolai oktatás tananyagának? Hogy jelenik meg mindez egy jövendő alaptantervben? Persze ezek a kérdések nemcsak a vizuális nevelés tárgyát, hanem oktatóinak mentalitását, a tantárgyak viszonyrendszerét, a szükséges új tananyagok és eszközök, programok bevezetését is érintik.
A pedagógus-közmegítélés sok helyen az iskolai rajzórát nemegyszer másodlagos tantárgyként kezeli, melyet akárki taníthat, akit az órahiány érint. Ajánlatos volna az iskolai vizuális nevelés tágabb fogalmát megalapozni, legalább elméletileg, és ennek formáját, szerepét, módszertanát egy korszerű vizuális nevelési rendszerben átgondolni.
Annál is inkább, mert a romániai magyar nyelvű iskolafejlesztés számára egy kész és már kipróbált modellként szolgálhat e téren a magyarországi Nemzeti Alaptanterv (NAT) Mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy bevezetése és pedagógiai fejlesztési programcsomagja. Időszerű volna a sokat emlegetett tanügyi reform kapcsán ezekről a pragmatikus résztervekről is beszélni.
MÉDIAOKTATÁS A MÉDIA MÁGIKUS IGÉZETÉBEN
A hazai köztudatban a médiának nagyjából kétféle képzete él: 1) a pejoratív értelmezés, ami többnyire a reklám, az imázsépítés, a hír-szenzáció, a politikai és az üzleti érdekeket kiszolgáló, bűvös tömegmanipulációs eszköz/termék képzeteihez kötődik.
2) Ugyanakkor határozott elvárásunk van a média szeriőz közszolgálati szerepével kapcsolatosan, mintha ez a társadalmi / ideológiai / politikai viták szószékének szerepét kellene betöltse (a magas-népi kultúra és a tömegtájékoztatás közreműködésével). Az is igaz, hogyha már elegünk van a saját médiánkból, jobb híján átváltunk egy idegen csatornára, és belefeledkezünk „a hitvány tömegkommunikációs termékek” fogyasztásába,
melyeknek káros hatásaitól gyerekeinket féltjük.
Médiatörténelmi szempontból rövid időnek tekinthető a fényképezőgépen, a rádión, a televízión, a számítógépen át az internetes hálózati kommunikációig tartó evolúciós periódus. Egy emberöltő viszont alig elég ahhoz, hogy az egymást gyorsan váltó kommunikációs és médiatechnikákat megszokjuk, birtokba vegyük.
Talán emiatt – vagy más okokból kifolyólag – médiaszemléletünket állandósult mágikus igézet határozza meg, és a médiaoktatás is megmarad ebben a káprázatban, a paradicsombeli kíváncsiság és félelem szintjén. A jó régi hagyomány szerint a médiaoktatásban is átöröklődik az egymástól külön oktatott képkultúra és szövegkultúra.
Mi a következmény? Egyfelől a művészeti egyetemek trendi szakjain tanulnak a képi világ új mesteremberei, a művészjelölt kezes-lábas videósok, fényképészek, számítógépes programozók, webdesignerek, akik képtelenek képi világukról verbálisan reflektálni.
Másfelől a média új típusú beszélő gépeinek szakemberjelöltjei, akik viszont neveltetésüknél fogva vizuális analfabéták, náluk a képolvasás és közlés inkább valami irodalmi, pszichológiai, szocio-pszichológiai vagy meta-szocio-pszichológiai fabuláció.
MOZGÓKÉPKULTÚRA ÉS MÉDIAISMERET SZÜKSÉGESSÉGE A KÖZOKTATÁSBAN
A Mozgóképkultúra és médiaismeret bevezetése a közoktatásba – és speciális szakirányainak megjelenése az egyetemi felsőoktatásban – az utóbbi évtized legdinamikusabb pedagógiai fejlesztése volt a szomszédos országokban. Nálunk mindennek még az eszmei megalapozása sem kezdődött el.
A jelenlegi romániai képzőművészeti felsőoktatáson belül működő pedagógusképzésnek nincs alapvető elképzelése e szakirány iskolai tantárgyasítását illetően. Hiányoznak az ilyen irányú átfogó, országosan egységes nevelésügyi intézkedések, fejlesztési tervek (szakosítás-szakirányok, tantárgyak, tananyagok, módszertan, tanszerek), hiányoznak a megfelelő rendeletek és a médiaoktatással kapcsolatos oktatáspolitikai alapállás, országos kerettanterv, tanárképzés, az említett tantárgy anyagait oktató pedagógus-továbbképzések és tanfolyamok.
És mindenekelőtt hiányzik az iskolai közoktatás valamilyen Sulinet-szerű digitális infrastruktúra-fejlesztése. Bár a mozgóképkultúra és médiaismeret egyes tantárgyai részlegesen szerepelnek a művészeti felsőoktatás speciális szakmai képzéseiben, ez a fejlesztés egyáltalán nem, vagy csak áttételesen érinti az általunk óhajtott pedagógusképzést.
E fejlesztési elmaradás miatt nincs biztosítva egy olyan pedagógusréteg színrelépése, amely meghonosíthatná a mozgóképkultúra-médiaismeret tárgyat az iskolai közoktatásban.
MODELLEK ÉS PARADIGMÁK A MÉDIAOKTATÁS GYAKORLATÁBAN
Az „esztétikai védőoltás” paradigmája azt a felfogást érvényesíti, miszerint a nevelésnek fel kell vérteznie a diákot a kultúra/művészet értékes alkotásainak ismeretével, miáltal immunitással rendelkezhet a tömegkommunikációs környezet manipulációs hatásaival szemben. Tehát ha valaki mondjuk Fellini, Bunuel, Bergman vagy esetleg a francia újhullám filmjeit ismeri és elemezni is tudja, akkor az illető sikeresen ellenálló lesz majd a tömegtermékek és -kommunikáció értékromboló hatásával szemben.
Az 1960-70-es években Magyarországon és más közép-európai országok kultúrájában a mozgóképkultúra (értsd a művészfilmek és játékfilmek műveltségterületét) az általános műveltség egyik jelentős szempontja lett, természetesen az irodalmi és hagyományos művészettörténeti kultúra után rangsorolva.
Nem véletlen,
hogy ebben a közép-európai kultúrközegben tartja magát a legerősebben a fent említett médiaellenes oktatási trend, esetenként kombinálva a skandináv országok vagy a brit médiaoktatás rendszerével, amely viszont a tömegkultúra kritikai-receptív befogadását szorgalmazza. A magyarországi iskolai médiaoktatás országosan bevezetett NAT Mozgóképkultúra és Médiaismeret tantárgya ezt a vegyített modellt alkalmazza.
A mozgóképkultúra és a médiaismeret oktatása nálunk (közép-európai gyakorlatot alkalmazva) a művészeti oktatás részterületeként jelenik meg. Ez a gyakorlat a művészeti oktatás aktuális rendszerében fogalmazza meg a médiaoktatás követelményeit, és a jelenleg előirányzott művészeti tantervekbe, tananyagokba beágyazva jelöli meg a médiaoktatás feladatrendszerét.
A műközpontú művészeti oktatásban a média specifikuma mellékes vagy kizárt, főleg akkor, ha az illető egyetem vagy oktatási egység szakirányait 50 évvel ezelőtt lefektetett normatívák szerint akkreditálják. Médiaoktatási szakemberek szerint a „védőoltás” a médiatermékek, a tömegkultúra és kommunikáció káros hatásai ellen ma már édeskevés, mára ezeknek társadalmi szerepe messze meghaladja az esztétikai szférát, így az e felfogásban megnyilvánuló naiv médiakritika önmagában nem elégséges.
A tömegkultúra paradigmája. Eszerint a közoktatás nem mellőzheti a tömegkultúra közegének, termékeinek megismerését és kritikai értékelését. Az iskolai nevelésnek meg kell ismertetnie a tanulókkal a tömegfilmek, a népszerű kultúra, a "limonádé" tévéműsorok jellegzetességeit, pszichológiai, befogadói közegét, hozzá kell szoktatni a tanulókat ahhoz, hogy értelmezniük kell ezeket a tömegtermékeket, és ugyanolyan elemzésnek kell alávetniük ezeket, mint ahogy azt a múzeumi műtárgyak és a művészfilmek elemzése esetében gyakorolják.
A fent említett befogadáselvű-kritikai
(vagy kritikai-recepciós) médiaoktatási trend az angolszász és skandináv médiaoktatás többéves tapasztalatára alapoz. Ennek a gyakorlata szerint a diákok megismerkednek a kommunikáció ágenseivel, vagyis azokkal, akik az üzenetet létrehozzák és továbbadják; megismerkednek a tömegkommunikációs eszközök technikájával-technológiájával; a média kategóriáival és műfajaival (médiumok, szövegfajták, médiastílusok stb.); a média nyelvével és közönségével, illetve a reprezentáció problematikájával.
Ez a modell – amelyet a posztszocialista országok egy része is követni készül – a médiaoktatást a hagyományos iskolai tantárgyakhoz hasonló órakerettel és követelményrendszer szerint építi be a közoktatásba.
A fent jelzett paradigmákon és modelleken túlmenően fontos, hogy milyen életkorban és milyen követelményrendszerben valósul meg a képzés. Ugyancsak a brit rendszerrel példálózunk.
Az alapfokú médiaoktatás bizonyos mértékig kötelező: minden tanulónak, 14 és 16 éves kor között több ún. médiamodul-anyagot kell elsajátítania és megvalósítania. Vagyis kötelezően be kell mutatnia egy öt-hat elemből álló portfóliót, mely tartalmazza az általa elkészített rövid esszéket, storyboard-okat, marketinggyakorlatokat, befogadás-vizsgálatokat - ritkábban médiaszövegeket (riport, hangkazetta, videofilm).
Azok a továbbtanuló diákok (30%), akiknek jövendőbeli egyetemi szakirányai kapcsán valamilyen közük lesz a médiához, gimnáziumi tanulmányaik során nagyobb óraszámban veszik fel a médiaismeret modultantárgyait, és ezekből másodfokú vizsgát tesznek. Nagyon általánosan a követelményrendszer: a nyomtatott és az elektronikus média megjelenési formáinak ismerete és a médiaszövegekkel és médiaintézményekkel kapcsolatos kritikai szemlélet, beleértve az analízis és az értékelés gyakorlati képességét.
A valóság médiareprezentációjának paradigmája. A nyolcvanas évektől a média oktatására szakosodott tanárok szemléletére már erősen hatott a szociológiai módszerekkel végzett közönségvizsgálatok sora és a filmek, tévéműsorok szemiotikai megközelítése.
Felismerték, hogy a média hatása egyrészt a formával és a szövegek konstrukciójával van összefüggésben, másrészt a fogyasztás, a befogadás módjával – egyszóval a valóság médiareprezentációjával. Ennek nyomán a tanuló jobban megismeri a tömegkultúrában és a médiában megjelenő agresszivitást, a médiaetika alapvető problémáit és a média működésének elengedhetetlen szabályrendszerét egy demokratikus társadalomban.
EGY PEDAGÓGIAI FEJLESZTÉSI PROGRAMCSOMAG ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI ERDÉLYBEN
A mozgóképkultúra és médiaismeret bevezetését a magyarországi közoktatás országos tantervébe évtizedes, összehangolt csoportkutatás és szervezési munka előzte meg. A NAT-ban szereplő pedagógiai fejlesztési programcsomagot egy cikk keretében lehetetlen bemutatatni, nehéz lenne felsorolni mindazoknak a szakembereknek a nevét, akik sikerre vitték az eredetileg pár ember által kezdeményezett programot.
Úgy gondolom, az alábbi programlista érzékelteti, miben áll egy ilyen csomag gyakorlatba ültetése, és milyen hatalmas szervezési munka szükséges, hogy egy ilyen tárgyat elfogadjon a pedagógustársadalom (a felsorolást lásd külön keretben).
E pedagógiai fejlesztési programcsomag – mára a magyarországi közoktatás alsó és felső tagozatán a 7-12. évfolyam tanprogramja – véleményem szerint sikeres modell is egyben. Ez a programcsomag megfelel az európai normáknak és az erdélyi magyar közoktatás és művészet szakoktatás pragmatikus szempontjainak. Persze, ha ezt valaki fontosnak tartja.
.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
