"Korcsitok", akik nem tudnak "igaz magyarul"?
Sipos Zoltán 2005. december 13. 19:00, utolsó frissítés: 17:49A katolikus vallás számukra fontosabb, mint a nemzettudat, a pap Isten földi helytartója. Csángó-riportunk második része.
Az eredeti terveink szerint busszal-stoppal jártunk volna be néhány csángó falut, de hamar kiderül: autó nélkül szinte lehetetlen a falvak közt közlekedni. Magyarfalu például Bákótól 70 kilométerre van, a főútról letérve körülbelül 35 kilométert kell zötykölődni a dombok közt.
Ide nem ért el Sechelariu befolyása: óriási gödrök tátonganak az aszfalton. Igaz, az útjavításnak nem lehet nagy értelme: a szemből jövő forgalom nulla, és mögöttünk se valami nagy a torlódás.
Ha havazik, az út hetekig járhatatlan. Az is kiderül, hogy mitől olyan festőien sáros Hegyeli Daciája: a faluba beérve az össze-vissza repedezett aszfalt is megszűnik. A sár különböző halmazállapotai következnek a dagonyától a majdnem szilárd, de ragadós fajtáig.
Magyarfalu lakossága körülbelül 2000 lélek, és az egész falu katolikus csángó – ezzel ellentétben a hivatalos verzió szerint a lakosság 95%-a román. Ennek megfelelően a helység román nevét a semleges Arini-ra változtatták Ungureni-ről, és most már a templom védőszentje sem Szent István. A román verziót a népszámlálási adatok támasztják alá.
Petőfiről nem hallottak
“A moldvai csángók identitás-tudata különbözik a mienktől” – magyaráz Hegyeli. “A félreértés abból adódik, hogy a 21. századi magyarság tudatállapotát átvisszük a csángókra.
Mi sem magyarnak születtünk, hanem magyarrá lettünk születésünk után akkor, amikor megtanultuk azt, ami a reformkorban, illetve '48-'49-ben alakult ki: hogy van egy magyar nemzet, és Soprontól Csíkszeredáig minden magyar kultúrában nevelkedett ember ennek a nemzetnek a része.
Mivel ezekben az időkben a csángók határon túli magyarok voltak, kimaradtak a magyar nemzet születésének korszakából: számukra Petőfi és Kossuth semmit nem jelent érzelmileg, a magyar himnuszt sem ismerik. A Kölcsey-féle nyelvújítás nem ért el ide, és a '48-as forradalom hatása sem.
Ők egy középkorias identitástudattal maradtak, melynek központi eleme a vallás: egy csángó általában azt tartja a legfontosabb közlendőnek magáról, hogy ő római katolikus vallású.
Míg Erdélyben házasságkötés esetén a fő szempont az, hogy mindkét fél magyar legyen, itt nem jelent dilemmát, ha egyikük egy teljesen asszimilálódott faluból származik, ahol senki nem beszél magyarul, a másik pedig olyan családból, ahol a kommunikáció nyelve a magyar. Viszont ha egyikük nem katolikus vallású, akkor családi és egyházi vonalon is beindul a tiltás.
A katolikus románok
A népszámlálásra visszatérve: a csángók nem tudják, mi a különbség a nemzetiség és az állampolgárság között. Amikor azt mondja, hogy 'én román vagyok', azzal valójában azt akarja kifejezni, hogy ő Romániában él, mivel annak idején az iskolában erre a francia nemzet-felfogásra tanították. Azonban ők nem tulajdonítanak különösebb fontosságot annak, hogy magyarok-e vagy románok.
A népszámlálási eredményekért részben az egyház is felelős. Ugyanis a papok népszámlálás előtt olyan kis csúsztatásokat engedtek meg maguknak, hogy kiprédikálták:
'a vallásotok nevében is benne van, hogy milyen nemzetiségűek vagytok' – mondták (a római katolikus vallás románul romano-catolic, ez pedig hangzásban hasonlít a român catolic-hoz. Ez szó szerint katolikus románt jelent – szerk. megj.).”
A középkori idők mentalitása a papi státuszban is meglátszik: a csángók szerint a pap Isten földi helytartója, a pappal szembeszállni majdnem olyan, mintha magával Istennel szállnának szembe – érzékelteti a papság hatalmát Hegyeli. A pap Isten 'ostoraként' látja önmagát, így nem foglalkoznak olyan modernkori finomságokkal, hogy a híveket reményre biztassák, vagy pozitív energiával töltsék fel: egy mise arról szól, hogy a pap szidja a híveket.
A garázs-suli
Egy pici épülethez érkezünk: a garázsból átalakított épület nem csak tanári lakásként, de osztályteremként is működik, a huszonéves, jelenleg a BBTE-n mesteriző tanítónő itt tartja az iskolán kívüli foglalkozásokat. Vécé a szomszéd kertben, folyóvíz nincsen, a fűtés fával történik (az udvarra ledobott rönköket saját kezűleg felaprítva, úgy).
Különösebb szocializációs lehetőség nincsen a faluban, de ha lenne, a tanárnőnek akkor sem lenne ideje rá: az iskolában 90 gyereket tanít heti 15 órában magyar nyelvre, ezenkívül naponta 35 gyerekkel foglalkozik iskolán kívül. A “műszak” reggel hat órakor kezdődik és este nyolc óra körül ér véget. Most különösen nagy a hajtás, mivel a sztrájk miatt elmaradt órákat pótolni kell.
A gyerekek a közvetlen sziával köszönnek ránk az utcán: kiderül, hogy a tanárok tegező viszonyban vannak a gyerekekkel. De ők ezt általánosították, és minden, a faluban megjelenő idegent egyszerűen lesziáznak, legyen az fiatal vagy tekintélyes, hetvenes éveiben járó professzor.
Az utcán középkorúakat nemigen látni (a faluból nyolcvanan Izraelben dolgoznak), az idősebbek nagyot néznek, mikor csókolommal próbálkozunk: ez a köszönési forma is a polgárosodási folyamat része, így nem ismerik.
Magyarul ért, de nem beszél
Román szót nemigen hallunk. “Csomó teljes mértékben magyar falu van, úgy, hogy a lakosok soha életükben nem jártak magyar iskolába. Szerintem ez önmagában egy csoda” – kommentál vezetőnk. A nagyszülők generációja még úgy magyar anyanyelvű, hogy a románnál szívesebben beszél magyarul. A szülők generációja viszont már jól megtanulta a leckét: aki nem tud románul, az nem érvényesül.
Így gyerekeiket elsősorban románul tanítják úgy, hogy a gyerekhez kizárólag románul szólnak – eközben a család tagjai egymás közt magyarul kommunikálnak. Ebből az a fura helyzet adódik, hogy a gyerek ugyan ért magyarul, de nem beszéli a nyelvet, mivel azt senki nem kéri tőle.
Itt jutnak szerephez a tanárok, akik ösztönözni próbálják a gyerekeket arra, hogy magyarul beszéljenek. Ez kisebb korban könnyen megy, hiszen a passzív tudás – szókincs, nyelvtani ismeretek – már megvannak.
“Amikor egy nyelv erodálódik, az értékéből is rengeteget veszít: az emberek lekicsinylik a saját anyanyelvüket. Ehhez hozzájárult a román tanári kar meg a papság, akik azt sulykolják a csángókba, hogy ez nemhogy nem magyar nyelv, de nem is nyelv. 'Madárnyelvnek' (limbă păsărească) és 'korcs nyelvnek' (limbă corcită) nevezik, ami a teljes értékű kommunikációra alkalmatlan.
“Mi korcsitok vagyunk”
Hogyha egy felnőttel kezdesz el beszélgetni, ő a második-harmadik mondat után fontosnak tartja elmondani, hogy 'lehet, hogy nem is érti, amit mondok, de mi korcsitok vagyunk, mik nem tudunk igaz magyarul'. Miközben az az archaikus nyelv-változat, amit beszél, nemhogy nem 'igaz magyar', de értékesebb, mint a mai magyar köznyelv” – magyaráz a néprajzos.
A kis, szemléltető eszközökkel teli szobába közben bezsúfolódnak a gyerekek: ottjártunkkor épp a karácsonyi ünnepélyre készültek énekekkel. A hangulat semmiben nem különbözik egy tetszőleges magyar általános iskola énekórájától.
Karácsony táján egyébként általában megugrik a magyarul tanulók száma, az ajándékok miatt, amiket az MCSMSZ oszt ki. Az oktatási-nevelési támogatás is hathatós érv amellett, hogy a csángó családok magyarórára járassák gyermekeiket.
Az MCSMSZ-nek folyamatosan gondot okoz az, hogy a tanárok meglehetősen gyorsan cserélődnek: a jelentkezők közül sokan nem bírják egy-két évnél hosszabb ideig. Az ok: “nincsen fürdőszoba. És meg kell szokni azt a gondolatot, hogy nem is lesz” – foglalja össze röviden Hegyeli (ezalatt az összes, városiak számára megszokott kényelmi berendezés értendő).
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
