"Mi a fenétől mentsük meg a csángókat?"
Sipos Zoltán 2005. december 12. 19:15, utolsó frissítés: 19:05Az erdélyiek csak a lózungok szintjén törődnek a csángómagyarokkal – állítja Hegyeli Attila. Moldvai riportunk első része.
Körülbelül 9 óra vonatozás után Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) oktatási felelőse vár a bákói állomáson: az ő meghívására érkezünk Kolozsvárról Moldvába riportot készíteni a csángómagyarokról. Míg az MCSMSZ tömbház-lakásban berendezett székháza fele tartunk, meg is szabadulunk attól az előítélettől, hogy a Kárpátokon túl a sötétség honol.
A barátok-ismerősök történeteivel ellentétben Bákó semmivel nem rosszabb, mint bármely más romániai város. A gazdaság szemmel láthatóan virágzik, a tömbházak földszintjén egyre-másra nyíló boltokkal Bákó körülbelül úgy néz ki, mint egy túlméretezett kolozsvári Monostor-negyed, az utak Sechelariu PSD-s kiskirálynak köszönhetően tükörsimák.
A lakosság tekintélyes része Olaszországban dolgozik (nyaranta állítólag több az olasz rendszámú autó a városban, mint a hazai).
Hazaküldték a buszt
A környező falvakban élő csángók számára sincs a vendégmunkán kívül más pálya: a munkanélküliség körükben gyakorlatilag 100%-os. A családok kis, átlagosan egy hektár körüli földjüket művelik, készpénzt a jóformán csak az állami gyereknevelési segély jelent – tipikusnak mondható az, hogy nyolc osztály elvégzése után a fiatalok Olaszországban vagy Spanyolországban vállalnak munkát.
Olaszországban kis csángó-kolóniák is vannak, csángó papokkal és templomokkal, ahol románul miséznek – mesél Hegyeli. A legemlékezetesebb, már-már anekdotaszámba menő eset a Via Spei nevű csángó ifjúsági szervezet sztorija: ők elmentek Németországba táncfesztiválra, becsületesen helyt is álltak – majd hazaküldték a buszt üresen. A szervezet elnöke jelenleg Olaszországban él, azóta már kis céget is alapított magának.
“Sokáig azt hittem, hogy a csángók nem akarnak kint maradni” – mondja Hegyeli. Klézsén például a sok, vendégmunkás pénzből épült ház is ezt erősíti. Egy ideig az volt a tendencia, hogy a külföldön megkeresett pénzt itthon fektették be – most azonban a szülők tömegesen kezdik kivinni gyerekeiket Nyugatra.
A népességi szaporulat pozitív
Egyelőre azonban nem kell aggódni amiatt, hogy minden osztályból két-három gyerek Nyugatra költözik: nagyon magas a gyermekek száma. Statisztikák szerint az egész magyar nyelvterületen, a nyugati diaszpórákat is beleértve, ők az egyedüli népcsoport, ahol a népességi szaporulat pozitív.
A néprajzos Hegyeli – aki ma a csángók magyar oktatását koordinálja – ezelőtt hat évvel eredetileg kutatni jött a csángók közé. “Azt hittem, egyetemi munkát fogok itt végezni. Csakhogy feleségemmel, Melindával együtt rájöttünk arra, hogy kár lenne az életemből néhány évet arra pazarolni, hogy a 618 csángó tematikájú könyv mellé írjak egy újabbat” – meséli.
Ehelyett magyarórákat kezdtek tartani a gyerekeknek – ez abszolút újdonságnak számított, hiszen volt ugyan nyári oktatás, hétvégeken is próbálkoztak, de az okatás rendszeressé tétele akkor még nem volt téma. Gyorsan rájöttek, hogy a környéken legalább 45 olyan falu van, ahol érdemes valamilyen szintű oktatást elkezdeni, úgyhogy második évben megpróbálták a barátokat is beszervezni, illetve pályázni kezdtek, hogy minél több faluban elindulhasson az oktatás.
A helyi sajtó magyarellenes, de nem vészes a dolog
Jelenleg évi 5 milliárd lejes költségvetésből 13 faluban 26 tanár dolgozik – ez azonban még mindig kevés, még kellene legalább ennyi ember ahhoz, hogy a helyzet “normalizálódjon”. És akkor még szó sincs az oktatás kiterjesztéséről további falvakba.
Egy-egy falu “beindítására” már megvan a kidolgozott recept: az első évben iskolán kívül folyik az oktatás, majd a szülőknek kérvényezniük kell, hogy a gyerekek az iskolában is tanulhassanak magyarul – ezután a hivatalos és nem-hivatalos oktatás párhuzamosan fut tovább.
Az MCSMSZ-irodában vastag papírköteget tesz elénk Hegyeli: az utóbbi hónapban, helyi lapokban megjelent magyarellenes irodalom fénymásolatai; vannak itt történelmi jellegű írások, tudósítások illetve pamflet-szerű anyagok. Hegyelit ez azonban láthatóan nem zavarja különösebben: a cikkek mögött nyilvánvaló politikai szándék áll, a csángómagyar téma a bákóiak számára valójában nem ügy.
Ami a katolikus egyház magyar-ellenességét illeti, Hegyeli szerint ennek oka a kommunista időkben keresendő: ugyanis a diktatúra legsötétebb éveiben – amikor az ortodox egyházat is alig hagyták érvényesülni – nagyon sok katolikus templom épült Moldvában.
A római katolikusok maguk is hinni kezdték
A papok gyakran jártak Nyugatra, valuta-adományokból építkezhettek – miközben másutt egy templom kifestéséért Securitate-beidézés járt. Hegyeli értelmezésében alku lehetett a háttérben: a hatalom békén hagyta az egyházat, amennyiben az felvállalta a közösség román nyelvre térítését.
A jászvásári püspökség aztán annyira megtanulta a leckét, hogy saját maga is hinni kezdett abban, hogy a csángók román nemzetiségűek, és hogy a hívek számára az lesz a legjobb, ha elfelejtik azt a “korcs” nyelvet, amit egymás közt még mindig beszélnek.
Azonban nem kell túlozni: “a magyar újságírók folyton a konfliktust keresik: úgy áll jól, hogyha arról írunk, hogy a románok hogyan csesztetik a csángókat – ami nem feltétlenül van így. Nem csak konfliktusokból áll az életünk” – mondja Hegyeli.
Lózungok szintjén
Meséli, a legtöbben úgy tudósítanak, hogy telefonon felhívják, majd az 5-10 perces beszélgetésből megszületik a cikk. “Igazából mindenkit csak a lózungok szintjén érdekel: mentsük meg a csángókat! Mi a fenétől mentsük meg a csángókat? Őket senki sem kérdezte, hogy meg akarnak-e menekülni valamitől...”
A Legyen ön is keresztapa-program jól mutatja, hogy az erdélyi magyarságot mennyire nem érdekli a csángómagyarok sorsa. A program lényege, hogy át lehet vállalni egy-egy gyerek éves taníttatási költségeit – jelenleg a körülbelül 800 jelentkező közül több a svédországi támogató, mint az erdélyi.
“A magyarországiak messze többet foglalkoznak a csángókkal, mint az erdélyi tömbmagyarság. Ugyanazt a lekicsinylő és lerománozó magatartást látom nap mint nap a székelyek részéről, mint ami az anyaországiak magatartása az erdélyi magyarsággal szemben ”.
Az erdélyi magyarság 300 éve hanyagolja a kérdést: “nem küldtek papokat, tanítókat ide, ez az idő úgy telt el, hogy a közösségnek nem volt értelmisége. Nem tudom elfogadni azt a viszonyulást, hogy a csángók először is miért nem vallják magukat magyarnak, másodszor miért nem mennek tüntetni Bákó központjába a magyar miséért és iskoláért.
Hát azért nem, mert otthagytuk őket értelmiség, vezetők nélkül. Vajon magyarul köszönnének ma vissza az utcán a kolozsvári magyarok, hogyha 300 éve a városban nem lennének sem magyar tanítók, sem pedig magyar papok?”
(Folytatás következik)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
