Cigányoknak belépni tilos!!!
Sándor Boglárka 2001. október 25. 22:10, utolsó frissítés: 22:10A kolozsvári Iris telep Sinterom villamosmegállója mellett az ilyen helyeken megszokott üzletek és standok között áll egy igénytelen külsejű, fehér, két bejárattal rendelkező üzlet. Akár a többi hasonló -- egy apróság kivételével.
Az különbözteti meg a többi hasonló kereskedelmi egységtől, hogy mindkét ajtaján nyomtatott cédula hirdeti: Cigányoknak tilos a belépés (Accesul tiganilor este interzis). Aztán kiderült: a kitétel csak bizonyos romákra vonatkozik. És, hogy mennyire veszik komolyan ezt a fenyegetést, arra ottjártunkkor derült fény.
Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjának romaszakértője két roma fiatalemberrel, Dan Pavel Doghival és Radu Lacatussal (mindketten a Roma Közösségek Erőforrás-- Központjának képviselői) érkezett a helyszínre. Az üzlet élelmiszer-részlegében a két kiszolgáló hölgy mosolyog a belépőkre, eszükbe sem jut tiltakozni.
-- Az urak roma származásúak -- közli Ádám Gábor, az EKFK szakértõje -- de a kiszolgálónõknek nincs ellenvetésük. Elõkerül a bolt tulajdonosa. Elhadarja a nevét, és szemmel láthatóan nem zavarja, hogy nem értjük. Jó negyvenes, kétes eleganciával (fekete bõrdzseki, fekete szövetnadrág) felöltözött, fölényes modorú férfi.
-- Roma vagyok. Most kidob? -- kérdezi Dan, de a "főnök" nem jön zavarba. -- Nem látszik rajtad -- mondja, majd villámgyorsan felfogja, miről is van szó.
És akkor maguk megtérítik a kárt, amit nekem a cigányok okoztak? -- szegezi a kérdést Gábornak, aki időközben megkíséreli elmondani neki jövetelük célját. De a felbőszült tulajdonost nehéz túlbeszélni, érvek tucatját sorakoztatja fel könnyedén: -- A kitétel csak bizonyos cigányokra vonatkozik, nem mindegyikre. Csak azokra, akik loptak az üzletemből. Engem semmilyen törvény nem véd, én kellett megtaláljam a megoldást a saját problémámra. Ez a dolog bevált: a cigányok jól tudják, hogy kikről szól a felirat, és azok nem is jöttek többször.
-- Arra a közbeszólásra, hogy a felirat bizonyos emberi jogokat sért, fajgyűlöletről árulkodik, a tulajdonos csak legyint: -- Nekem sok cigány barátom van, mégis loptak tőlem. Honnan szedjem elő a hiányt? Vonjam le a lányok fizetéséből? Mondtam: a többieket kiszolgáljuk, csak azokat nem, akik lopnak.
Kiderül, a tulajdonos jól tudja, hogy kikről beszél, mert többször is lopáson érte őket a boltjában. Igaz, hogy román nemzetiségű tolvajt is fogott. Azt kell nézni, hogy egy adott népcsoport hány százaléka minősíthető tolvajnak. És ebben a tekintetben a tulajdonos szerint a cigányok ("vagy ahogy maguk nevezik őket: romák") vezetnek. -- Én különben soviniszta vagyok -- közli a tulajdonos. -- Én ugyan nem adnék semmit a magyaroknak. Úgy tennék velük, mint Amerikában szokás: tanulja meg mindenki az állam nyelvét, fogadja el azokat a szabályokat.
Amerikában mindenki angolul beszél. Ez természetes: itt élsz, akkor alkalmazkodj. Én nem adnék nekik magyar egyetemet, de még iskolát sem. Legyen elég a vallásuk. Különben én nyugodtan kimehetnék Amerikába, meglenne a vízumom is. Kint van a sógorom.
A kitérő alatt felhívják a figyelmét a klasszikus megoldásra: ha tetten éri a tolvajt, hívjon rendőrséget. A válasz újabb legyintés kíséretében érkezik: -- Ha a rendőr megtudja, hogy miről van szó, azt fogja mondani: egy üdítő miatt hívtál ki? De ha az én vevőim azt látják, hogy egy cigány elemeli a polcról a kenyeret, akkor többet nem vásárol nálam, én pedig elveszítem a vevőimet.
Akkor mit kéne tennem? Levehetem a táblát, de kiszolgálni akkor sem fogom őket. -- szögezi le a tulaj, majd hozzáteszi, több, más városbeli roma családdal van baráti viszonyban, akik, látván a tiltó intézkedést, elnevették magukat, majd megkérdezték: Ezt teszed velünk?
Újabb javaslat érkezik a tiltakozók részéről: összeírni mindazokat, akiket a tulajdonos már lopáson kapott, és az ő nevüket helyezni tiltólistára. De a tulajdonos nem méltányolja az ötletet. -- Az olyan lenne, mintha én megvádolnám őket -- mondja, nem fogva fel, hogy ellenkező esetben, tehát az eredeti cédula kitevésével nem pusztán néhány személyt, hanem egy teljes népcsoportot vádol meg.
A vita így folyik egy ideig, eredménytelenül. -- Mit szándékozik most tenni? -- teszik fel a kérdést a tulajdonosnak, aki mindenestől sötétebbnek tűnik, mint a két roma fiatalember. -- Semmit -- vonja meg a vállát -- Kint hagyom a papírt még legalább egy hétig. Addigra mindenki megtanulja, hogy hozzám nem jöhetnek be tolvajok.
Közben a hivatalos eljárás (per, hatóságok értesítése) lehetősége is felmerül, majd távozni készülünk. Ebben a pillanatban Dan egyik ismerőse (nem roma) bukkan fel a környéken. Az üzlet ajtajából int oda Dannak, aki közli vele: Nem mehetek be. Roma vagyok. -- Mész a francba! -- kommentálja a másik.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
