„A portré a mi kultúránkban intim szférát érint”
kérdezett: Gyöngyi Annamária 2005. november 09. 17:27, utolsó frissítés: 16:58A feketetói vásár résztvevőiről készít fotósorozatot két antropológus-fotográfus.
Miért éppen a kőrösfeketetói vásárt választottátok, miben különbözik ez más, romániai vásároktól? Mitől vált érdekessé számotokra antropológiai szempontból is?
Hajnal László Endre:– Mert olyan adottságokkal, olyan kulturális sokszínűséggel és eklektikával rendelkezik, amivel más hasonló események nem. Hosszú évek óta járunk ide Kiszely Krisztián fotóművész barátommal, folyamatosan gyarapítjuk ismereteinket és persze sokat fényképezünk. Emellett nagy rajongói és tisztelői vagyunk a tágabb térségnek is, fotóztunk Erdélyen kívül Moldvában és Olténiában.
Kőrösfeketetó mint találkozási pont vált fontossá számunkra, úgy szimbolikusan mint valóságosan. Szinte hihetetlen, hogy Budapesthez 350 kilométerre van egy hely, egy esemény ahol ennyiféle nemzet, etnikum, eltérő kultúrájú személy és csoport fordul elő, mutatja meg magát a másiknak.
Gondolok itt a bukaresti kereskedőkre, a magyarországi vásárlókra, a régiséges gábor cigányokra, a szőnyeges cigányokra, a kolozsvári értelmiségiekre, a kalotaszegi szőttesek eladóira, valamint a helybéli román lakosokra, az amerikai turistákra, a bécsi régiségkereskedőkre stb., stb. egyaránt.
A vásár alapjában eredeti funkciója szerint működik, de a több nap alatt az árucsere mellett lehetőség nyílik egymás megismerésére, információk cseréjére is. Az ilyen jellegű találkozási pontok hagyományos érdeklődési területei a kulturális antropológiának.
Évről-évre kijártok a vásárra fotózni. Mi a tapasztalatotok, milyen irányba alakul ez a rendezvény? Milyen a hangulata? Saját benyomásom, hogy mintha itt is egyre több lenne a bóvli, a kacat, használt ruha...
– Valóban egyre sokszínűbb a vásári árukínálat, egyre több például a régiség, a használt ruha és cipő. Zárójelben és röviden jegyzem meg, hogy ami neked és nekem bóvli és kacat, az másnak viselet, használati cikk, gyűjteményi darab. Ez csak nézőpont kérdése. Nyilván az kerül piacra, amire megvan a kereslet.
Sok a változás az évek során. Egyre több a látogató, egyre nagyobb területet foglal el az esemény, immáron évente kétszer rendezik meg. Mostanság már itt landol az osztrák lomtalanításokon összeszedett tárgyak jó része, válogatni lehet a segélyszervezetektől származó használt ruhákban, a romániai régiségkereskedők jelentős része is kipakolja kollekcióját.
Persze megmaradt a hagyományos funkció is, a környékbeliek még mindig ide járnak beszerezni a ruhát, az edényeket, a mezőgazdasági kéziszerszámokat és a télire való zöldséget.
Jelentős változás, hogy az utóbbi években a helybéliek egyre inkább felfedezik és ki is használják, hogy az erősödő turisztikai jelleg számukra jelentős bevételi forrás is lehet, hiszen a látogatóknak enni kell, szállásra van szükségük, stb. A vásár és a benne részt vevő emberek kiválóan alkalmazkodnak a tágabb térségben tapasztalható politikai, gazdasági változásokhoz.
Ki lehetne a vásár tipikus figurája, létezik ilyen?
– Szerintem nincs ilyen. Nagyon sok jellegzetes figurával találkozhatunk, nem lenne szerencsés egyet kiemelni közülük.
Volt már korábban is kiállításotok az ott készült fotókból?
– Nem állítottunk még ki ebből az anyagból és már régóta tervezzük a kiállítást a vásár területén. Viszont mostani próbálkozásunkat hagyományteremtőnek szántuk, jövőre szeretnénk újra kiállítani. Szeretnénk kapcsolatot teremteni a helyi önkormányzattal, sok megvalósításra váró ötletünk van. Jó lenne együttműködni hasonló területeken dolgozó romániai civil szervezetekkel, hasonló szellemben alkotó romániai fotósokkal.
Vizuális antropológia kísérletről beszéltek. Mit is fed ez?
– Vizuális antropológiai kísérletnek neveztük kiállításunkat, több szempontból is. Például, mert egy kortárs kulturális jelenség összefüggéseit próbáljuk meg belülről, kulturális antropológiai nézőpont szerint megismerni és értelmezni.
Kortárs kulturális jelenség alatt értem a feketetói vásárt és ezzel párhuzamosan a tágabb kontextust is a 21. század eleji Erdéllyel, Romániával, “közép-kelet-európaiság”-gal kapcsolatos jelenségeket, a politikai értelemben is vett európai integrációs kísérletekkel összefüggő reakciókat, átalakulásokat.
Úgy gondoljuk, hogy ez a lokális esemény erőteljesen és nem utolsósorban vizuális eszközökkel jól rögzíthető módon reprezentálja ezt a tágabb kontextust. A megismerés és értelmezés lépéseit dokumentáljuk, eredményeinket fotográfiákon és mozgó képeken próbáljuk az érdeklődők elé tárni. Persze inkább részeredmények ezek, végső állítások, határozott kijelentések nélkül.
Ha a fotográfia felől nézem munkánkat, akkor szubjektív dokumentarizmusnak nevezném, ha az antropológia felől, akkor vizuális antropológiának. Szeretnénk, ha produkcióink mindkét szakma képviselői számára értékelhetőek és élvezhetőek lennének. Krisztián fotóművészként érdeklődik társadalmi jelenségek iránt, én antropológusként tanultam és tanulom a fotós szakmát.
A vizuális antropológia előszeretettel használja ki a “feed back” lehetőségét, vagyis az elkészített vizuális anyagokat visszaviszi és szembesíti a tanulmányozott közösség tagjaival. Mi mintegy 90 darab 20x30-as méretű fotográfiát a vásár területén egy sátorban állítottuk ki, vagyis nyilvános térbe helyeztük őket. A képek válogatásának fő szempontja volt, hogy a képek portré jellegűek legyenek, lehetőleg olyanokról, akik tapasztalataink szerint rendszeresen részt vesznek az eseményen.
Leginkább a különféle kultúrákat képviselő emberek képekkel kapcsolatos reakciójára voltunk kíváncsiak. Nem veszélytelen kísérletezés ez, a portré, a képmás a mi kultúránkban is intim szférát érint, a vele való “manipuláció”, a “közszemlére tétel” következményei nem számíthatóak ki pontosan.
Hogyan zajlott le ez a kiállítás és milyen volt a fogadtatása az "érintettek" körében?
A kiállítás három napon át tartott, egy sátorban a többi árus sátrai között. A képeken szereplők, valamint a többi nagyszámú érdeklődő reflexióit igyekeztünk videofelvételen rögzíteni. Ennek az anyagnak a feldolgozása még folyamatban van, részletek hamarosan láthatóak lesznek weblapunkon. A fogadtatás egyértelműen pozitív volt.
Az elképzelésünk szerint aki felismerte magát, az a kiállítás végén ingyen elvihette a fotót. Körülbelül 20 képmás talált gazdára. Legtöbb esetben a portréját kezében tartó személyről újabb portré készült, ezek közül szintén látható már néhány a weboldalunkon.
Az interjút Hajnal László Endre és Kiszely Krisztián feketetói fotóival illusztráltuk
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
