Sziget 2005 - forradalmi emlékszilánkok
Sipos Zoltán 2005. augusztus 16. 13:58, utolsó frissítés: 13:19Hogyan szervezzünk tömegben találkát, amihez abszolút mázli kell, és hogyan kölcsönözzünk BKV-ellenőrt.
Társadalmi center
„Szia, nem családi házra gyűjtök, hanem vörösborra” – szólítgatja le a Szigetre tartó embereket egy srác. „Bocsi, én viszont családi házra gyűjtök” – válaszol valaki a tömegből. Egyelőre egyébként meglehetősen kevesen csöveznek – valószínűleg a fesztivál vége felé sokasodnak meg azok, akik kéregetni kezdenek.
Óriási sikernek tűnik a roma-sátor, meg úgy általában minden cigányzenét játszó együttes. A szemlátomást középosztálybeli nézőközönség majd letapossa egymást a koncerteken. A szegény – és így társadalmilag kirekesztett csoportok – azonban hiányoznak a Szigetről.
A nagy számok logikája
szerint érdemes találkákat szervezni a Szigeten: ha 3-4 emberrel beszélsz meg találkát egy adott helyen, akkor valószínűleg megjelenik közülük egy-kettő. Hogyha téged várnak találkára, akkor – ha el is indulsz – nem biztos hogy megérkezel, mivel egy tipikus program így néz ki: nyolctól mondjuk eltervezed, hogy “benézel” a nagyszínpadi koncertre (eleve kilenc lesz mire a nagyszínpad közelébe érsz a forgalom, sorok és sörök miatt) de közben fél kilenctől találkozni kell, amit nyugodt lélekkel, egy SMS-el halasztasz, mert úgyis mindegy. Végül negyed tízre megérkezel a Sziget túlsó végén levő világzenei színpadra.
Szombat este – először a rendezvény történetében -- megtelt a Sziget: az infrastruktúra jelenleg hetvenezret bír, annyian bementek, kitették a „megtelt” táblát és kész. A keskeny aszfaltösvényeken keringő tömeg (valószínűleg ösztönösen) a KRESZ szabályai szerint kezdett közlekedni: az aszfaltcsík két sávra szakadt, a „menőkre” és a „jövőkre”, az ösvény melletti füves rész pedig előzősávként kezdett működni.
Szó szerint is lehengerlő, amikor 11 órakor, a nagyszínpadnál véget érő koncertekről egyszerre kezd kifele hömpölyögni a tömeg: ilyet valószínűleg forradalmakkor érez az ember, azt, hogy történik valami, amit nem lehet megállítani, és ami mindent eláraszt és elsodor. Ilyenkor egyébként néha-néha valaki felbéget vagy múúzik is, diszkrét utalásféleképpen.
Néha kitör a tömegpszichózis (vagy egyszerűen csak a jókedv, fene tudja), ilyenkor horpadásig verik a kukatetőket, és néha tényleg „ott van” a ritmus, áll a bál, meg néha valaki magasan feltart valamit – például egy szép szál virágot – és ordítva szaladni kezd, mire a közelében állók utánaerednek, egyre többen csatlakoznak és hozsannázó diadalmenet lesz az egészből.
A magyar nyelv furán működik:
mikor vajat kérsz a közértben, az eladó a hosszú sor miatt margarinra mutat. Ha megismétled, hogy nem margarinra, hanem egyszerű vajra gondoltál, akkor egy „teavaj” feliratú doboz fele irányít. „Nem teavajat, hanem vajat kérek” – mondod, ha kitartó vagy. Erre nagy méltatlankodással újból a jó öreg margarinhoz vezet, tessék választani.
A mázli meghatározása
Félórája állsz kinn Kolozsvár határában, tartod a kókadt „BP” feliratú táblát és – bár te magad sem hiszel a dologban – lazán lököd a stopp-élményeidről szóló dumákat a (szintén szkeptikus) útitársadnak. Épp azon bölcsködsz az elhúzó Daciákat nézegetve, hogy majd ha nagy leszel, akkor SAAB-od lesz, esetleg Volvód, és mindig veszel majd fel stopposokat, és soha nem kérsz majd pénzt tőlük. Ezt így mind elmondod, mire lehúz egy hatalmas Volvó és kiderül: elvisz Pestre.
Az Élő Könyv
talán a legzseniálisabb sátor a Civil Faluban. A lényege, hogy a „könyvtárazó” látogató végiglapozza a katalógust – amiben van például BKV-ellenőr, volt alkoholista, feminista, homoszexuális satöbbi – majd „kikölcsönözheti” őket egy beszélgetésre.
Állítólag megdőlt egy rekord
is a Szigeten: kirakták a világ eddigi legnagyobb piros szívét. A dolog – forrásaink szerint, mivel Transindex-tudósító nem volt jelen – úgy működött, hogy a hirdetésekre jelentkező, vöröspólós embereket beterelték egy, a nagyszínpad előtt körbeszalagozott, fentről nézve szív alakú karámszerűségbe. Ott kellett ácsingálniuk egy keveset, míg a dologról elég számú felvétel készült, aztán szóltak az embereknek, hogy akkor most már mehetnek dolgukra.
A Krisnások minden áldott este buliznak,
méghozzá mindig ugyanarra a számra (vagy legalábbis én nem bírok lényeges különbséget felfedezni). Az épp aktuális fellépő zenekar állandóan a „Hare Krisna Hare Hare” refrénű dalt nyomja, kemény metálos beütésekkel. Állítólag azért ilyen szűk a repertoár, mert ők úgy hiszik, hogy ez a tökéletes dalszöveg, és akkor minek másra pazarolni az időt és energiát. Ha jól értettem, akkor ők erre a zenére mantráznak, ami kísértetiesen emlékeztet a metál-bulikon megszokott head-bangelésre.
Az ingyen-konyhájuknak viszont óriási a sikere: ismerősöm meséli, hogy mióta a Szigeten szimbolikus adomány ellenében osztogatják az ételt, ez nagyban hozzájárult a semleges, ha nem is pozitív imidzsük kialakításához. Ugyanis a kezdet kezdetén a „szektásoknak” kijáró stigmát kellett viselniük, mára viszont már kedves, habókos társaságnak nézik őket.
fotók: sziget.hu
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
