2026. április 5. vasárnap
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

London 7/7: fogyatékos gyerekekkel foglalkozott az egyik merénylő

Sipos Zoltán 2005. július 15. 16:59, utolsó frissítés: 16:54

Egyikük mecset felé se nézett, a másik lányok miatt verekedett, a harmadik az utcán lógott.





A 22 éves Shahzad Tanweer helyi „aranyifjú” volt Leeds egy munkásnegyedében: Pakisztánból bevándorolt családja története igazi beilleszkedési sikersztori. A ‘60-as években érkezett apjuk gyorsétterme és más vállalkozásai kényelmes megélhetést biztosítanak a családnak. Tágas házuk előtt két Mercedes parkol.

A környezetük – úgy tűnik – a vallási tolerancia és sokszínűség megtestesítője: Holbeck és Beeston leedsi negyedekben a világ minden tájáról érkeznek bevándorlók. Élnek ott pakisztániak, koszovóiak, jamaikaiak és ugandaiak is.

A közösségek közötti konfliktusokat, úgy tűnik, nem a vallási, hanem inkább a gazdasági helyzet generálja: egyes tudósítások szerint




a fehér helyieket zavarja,

hogy a boltok nagy része az ázsiaiak tulajdonában van, és ez annak idején kisebb összecsapásokhoz is vezetett. A viszony még feszültebbé vált, amikor dél-ázsiai tinédzserek leszúrtak egy fehér fiatalt.

A 18 éves Hasib Husszein is a közelben lakott: ő visszaemlékezések szerint könnyen befolyásolható, sármos fiatalember volt, aki a tinédzserek nemtörődöm életét élte, míg – a családja nagy megelégedésére – az iszlám vallás fele fordult.



Közepes tanuló volt az iskolában és kezelhető gyerek hírében állt kivéve, amikor provokálták: ilyenkor erőszakossá vált. Egy vagány pakisztáni társasághoz csapódott – olyanokkal, akik a fehér srácokkal verekedtek a lányok miatt.

Aztán körülbelül másfél éve Szaúd-Arábiába látogatott: alapvetően megváltozott, agresszivitása eltűnt és élénken kezdett érdeklődni a vallás iránt. Mecseteket látogatott és néha a


hagyományos pakisztáni viseletben járt.

Egyszercsak azzal állt elő, hogy elmegy pár napra Londonba bulizni a barátaival. Mikor azonban a támadások után semmilyen életjelet nem adott, szülei bejelentették eltűnését a rendőrségen.

A hatóságok jogosítványa és bankkártyája mellett fejét is megtalálták London belvárosában, a Tavistock Square-n felrobbant autóbusz roncsai közt, ami az izraeli hadsereg tapasztalatai szerint egyértelműen öngyilkos merénylőre utal.

A harmadik gyanúsított, a 30 éves Mohamed Sadique Khan a közelmúltban költözött a Beestonhoz közeli Dewsburybe. Az Edgware Road-i metróállomáson elkövetett merénylet gyanúsítottja egy kis családi házban élt feleségével és nyolchónapos kislányukkal.

Khan Pakisztánban született, ám Leedsben nőtt fel és fogyatékos gyerekekkel foglalkozott. Szemlátomást távol állt tőle az ájtatosság: szomszédai nem emlékeznek rá, hogy látták volna valaha is a mecsetben. Sőt, családja is csak utólag tudta meg, hogy megházasodott.

A BBC TV és a Sky News szerint a jamaikai Lindsey Germaine a negyedik merénylő – valószínűleg ő követte el a King's Cross és a Russell Square megállók közötti merényletet. Róla csak annyit tudni, hogy akció közben meghalt. Úgy tűnik, a két fiatalabb gyanúsított


a külvárosi fiatalok életét élte

– értékrendjüket kevésbé a vallás, inkább a gyors autók, kisszerű bunyók és divatos ruhák határozták meg. Tanweer, a krikett-fanatikus egyetemi hallgatónak egy-két éve szokásává vált a rendszeres mecset-látogatás – pedig családja nem kötelezte erre. Sőt, tett egy néhány hetes pakisztáni utazást is.



Ez azonban a legkevésbé sem feltűnő: sok, Nagy-Britanniában élő pakisztáni család ápolja odafigyeléssel családi kötelékeit, a rokonlátogatások nagyon gyakoriak. Ráadásul elterjedt szokás, hogy miután a gyerek befejezi a tanulmányait a brit iskolákban, „hazaküldik”, hogy egy pakisztáni vallási intézményben egészítse ki tudását.

De Tanweer családja még így is meglepődött, amikor az egyetemista bejelentette: egy időre abbahagyja sport-tanulmányait a Leeds Metropolitan University-n, mert a közeli mecsetbeli barátokkal ellátogatna egy pakisztáni vallási iskolába.

Egyúttal alkalma lenne egy kis rokonlátogatásra is Faisalabadban, apja szülővárosában – érvelt. Szülei beleegyeztek az utazásba, remélve, hogy a pakisztáni vakáció alatt legalább nem lóg a környékbeli utcákon a havereivel.


– „Azt hittem, csak a kiejtését szeretné javítani”

mondta az újságíróknak Tanweer nagybácsija, a 65 éves üzletember Bashir Ahmed, aki meg van győződve arról, hogy a sportőrült srác pakisztáni útja során szélsőségesek kezébe került. „Tanweer szerette a hazáját. Azt hittem, egyedül a krikett érdekli. Nem volt különösebben vallásos.” – állította a nagybácsi.

Bár a pakisztáni hatóságok vehemensen tagadják, úgy tűnik, hogy az ország kevésbé ellenőrzött vidékein valóban működnek radikális kiképző-iskolák.

Ezek azonban már nem hasonlítanak a hírhedt al-Kaidás táborokra, ahol a külföldi rekruták százait tanították a robbanóanyagokkal és fegyverekkel való bánásmódra, illetve óraszám hallgatták Oszama bin Laden és egyéb terrorista vezérek beszédeit kazettáról.



„A mai táborok leginkább diákszállóra hasonlítanak” – mesélte a The Timesnak egy fiatal aktivista, aki Pakisztán déli részén járt ilyen intézményben.

A szervezők nem a kalasnyikov kezelésére tanítják a fiatalokat: az elmét alakítják, nem a testet edzik. Ahhoz a gondolathoz szoktatják hozzá a fiatalokat, hogy a célért életüket kell áldozniuk, közben a technikai okítás csupán arra szorítkozik, hogy


hogyan robbantsák fel

a testükre rögzített bombát. Egyes „osztályokat” britek tanítanak, akik gyakorlati tanácsokkal látják el a fiatalokat: Nagy-Britanniában ne látogassanak közismerten radikális, állandó rendőri felügyelet alatt álló mecseteket. Ne lépjenek be militáns irodalmat áruló könyvesboltokba, és amúgy éljenek a lehető legkevésbé feltűnő életet – számolt be a volt aktivista.

A merénylők, úgy tűnik, megfogadták a tanácsokat: divatos, bő nadrágban, sportcipőben és rövidre nyírt hajjal jártak, és még akkor is frissen voltak borotválva, ha péntekenként beállítottak a helyi mecsetbe. Így a brit hatóságok terror-ellenes adatbázisában egyikük sem szerepelt.

Szinte lehetetlen volt lépéseiket előrelátni, hiszen Tanweer családja például nem emlékszik olyan esetre, amikor fiuk politikáról vitatkozott volna. Hasib Husszeinnek – rokonai szerint – nem voltak agresszív nézetei arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene viselkedniük a brit muzulmánoknak.

Szakértők szerint értelmetlen megpróbálni beazonosítani azokat a csoportosulásokat, melyek a mecsetek körül ólálkodva fiatal briteket szerveznek be, mivel őrült gyorsasággal váltogatják neveiket és weboldalaikat: az egyik ilyen szervezet két év alatt ötször cserélt cégért.

A hatóságok számára további nehézséget okoz, hogy a fiatal brit muzulmánok közül annyian utaznak családlátogatásra Pakisztánba, hogy lehetetlen feladat mindenkit megfigyelni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS