2026. október 20. kedd
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Erős mondatok az erdélyi kastélyokról

Gy. A. 2015. augusztus 18. 15:09, utolsó frissítés: 2015. augusztus 19. 13:44

Sok-sok euróra, de még több fantáziára lenne szükségünk, hogy ismét életet leheljünk az erdélyi kastélyokba - így foglalhatnánk össze a Kastély Erdélyben konferenciát.


Ha kastélyokról van szó, a PONT Csoport már régi motorosnak számít: mi is rendszeresen végigkövettük a korábbi rendezvényeiket, versenyeiket, webes vetélkedőiket, amelyek mind ugyanazt a célt szolgálták: hogy ne csak a szűken vett szakma vitázzon egymással az erdélyi kastélyok kérdéséről, hanem hozzák vissza ismét a köztudatba. Az elején talán még őket is meglepte, mennyire receptívek erre az emberek, vagy milyen könnyű éppen a fiatalokat mozgósítani, ha a kastélyok megmentéséről van szó.



Vissza a körforgásba!

Ahogy Farkas András, a PONT Csoport alapítója és vezetője a Kolozsvári Magyar Napok keretében megszervezett Kastély Erdélyben konferenciája megnyitóján elmondta, 2009 óta próbálják ismét behozni a köztudatba a kastélyok helyzetének kérdését, ezt az „alapvetően nyakkendős témát rövidnadrágossá alakítani”. (A konferencia közönségén végignézve ezt a célt legalábbis elég jól sikerült teljesíteni.)


Elmondása szerint az ő szerepük ebben a történetben az, hogy megteremtsék az együttműködés feltételeit a szakemberek, döntéshozók, üzletemberek, civilek és helyi közösségek között, illetve különböző projektek és rendezvények révén konkrét lehetőségeket teremtsenek arra, hogy a kastélyok ismét élő épületekké váljanak.

Erdélyben a kúriákkal együtt megközelítőleg 600 ilyen műemléképület van, viszont a legtöbbjük jelenleg közel sem tekinthető élő, működő kastélynak. Természetesen egyre több pozitív példa akad arra, hogy ezeket helyreállítják, és olyan funkciót találnak nekik, ami valóban újra életet lehel a régi épületekbe. A cél egy olyan működő modellrendszer megalkotása lenne, amit aztán bárki hasznosíthat, és amivel minél több kastélyt vissza lehetne hozni a körforgásba.



Meg kell teremteni a kastélyok iráni igényt

Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke szerint újra meg kell teremteni a kastélyok iránti igényt: túl a nosztalgián, túl azon, hogy szeretjük őket, tennünk is kell valamit értük. Egy olyan funkciót kell találnunk a számukra, amiért ma is szükségünk lehet rájuk. A visszaszolgáltatásnak köszönhetően nagyon sok kastélyt visszakaptak a tulajdonosok, de ezek fenntartásához nem volt már meg a gazdasági háttér. Mint fogalmazott, sokáig úgy gondolta, hogy az önkormányzat nem jó gazdája a kastélyoknak, de vannak már jó példák is, mint pl. a Károlyi-kastély vagy a sepsiszentgyörgyi Oltszem-kastély: a lényeg, hogy olyan kezelője kell legyen ezeknek az épületeknek, aki tudja, hogy a gondoskodás és az átörökítés a következő generációkra a leglényegesebb.

Hegedüs szerint fontos, hogy ne féljünk innovatív megoldásokkal élni a műemlékeink hasznosításában. Példaként elmondta, hogy nagyon sokan bírálták őket, amikor a Bánffy-kastélyba beengedték az Electric Castle fesztivált. (Hegedüs akkor a kastélyt gondozó Transylvania Trust alapítvány ügyvezető igazgatója volt - szerk.). Sokan attól tartottak, hogy a kastély a kilencvenes évekbeli állapotát nyeri vissza, vagyis összedől majd. "De ma már több mint 120 ezer, 19–30 év közötti fiatal arról beszél, hogy Erdélyben, Kolozsvár mellett egy nagyon szép magyar kastély van, amelynek kapui nyitva állnak" - érvelt.



Akik beleszülettek és akik beletanultak a kastélyok szeretetébe

A megnyitón Bánffy Farkas örökös is jelen volt, aki mosolyogva mesélte, hogy nekik, tulajdonosoknak van egy kis vitájuk a szakmabeliekkel: véleményük szerint vannak olyan magánrészek a kastélyokban, ahol mindig is laktak és ma is laknak, és ez szerintük így is kellene maradjon. Ezek az örökös családok „beleszülettek a történtekbe, amelyek erről az életformáról szóltak”, beleszülettek a kastélyok szeretetébe: „mi nem magunkévá tettük, hanem egyből megkaptuk, hogy ez fontos”.



Rácz Attila, az olaszteleki Daniel-kastély tulajdonosa az elmúlt hét év tapasztalatairól beszélt, amikor is közgazdászként megvásárolta a kúriát, belefogtak a felújításába, és azóta is kastélyszállóként működtetik. Így utólag úgy látja, hogy jó döntés volt, és hozzáértők segítségével sikerült megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy bekerüljön a turisztikai körforgásba, és ma már több ember is megéljen ebből a vállalkozásból. Annak ellenére, hogy az épület kicsit talán félreeső helyen van, de a kastélyszálló jellegre fel lehetett építeni a marketingjét is.


Modern kastélykultusz

Bordás Beáta művészettörténész szerint nálunk valóban létezik a kastélyok modern kultusza. Erős érdeklődés tapasztalható, aminek legfontosabb eleme a nemzeti tényező, hiszen Erdélyben a kastélyok a magyar múltnak a részei. De létezik a bulváros elem is, a kíváncsiság, hogy hogyan néztek ki valamikor, kik lakták és hogyan éltek benne annak idején. És természetesen ott van az esztétikai szempont is: a bennük rejlő építészeti és művészettörténeti szépség.



Előadásában ugyanakkor az erdélyi kastélyok történetében azokat a töréspontokat mutatta be, amelyek a jelenlegi szomorú állapotokhoz vezettek. A folyamatos fejlődés időszaka után az egyik nagy törés az I. világháború után történt, amikor a tulajdonosoknak már nem volt meg a lehetőségük felújítani az épületeket. Az 1921-es földbirtoktörvény értelmében aztán elvették a területek jó részét, az ingatlanokat ugyan megtarthatták a tulajdonosok, de már nem volt meg a szükséges forrásuk a fenntartásukhoz. Ezért ebben az időszakban jelentős funckióváltás történt, és az épületek különböző intézmények székhelyévé váltak.

Az 1930-as évektől még nagyobb pusztulás következett be, nagyok sok kastély leégett vagy lebontották. Az 1945-ös agrártörvény pedig már csak legfeljebb 50 hektáros terület birtoklását engedte meg, ami tovább nehezítette a tulajdonosok helyzetét, míg 1949-ben bekövetkezett a teljes államosítás, amikor a tulajdonosokat kényszerlakhelyre küldték. Az új tulajdonos az állam lett, de igazából tulajdonos nélkül maradtak, és az épületek új, nagyon gyakran nem megfelelő funkciót kaptak, ami a pusztulásukhoz vezetett. Ugyanakkor a rendszerváltás utáni visszaszolgáltatás nem mindig hozta meg a kívánt eredményt: a tulajdonosoknak gyakran túlságosan megterhelő, nyűg az ingatlan fenntartása.



A kastélyoknak sem könnyű, de a kerteknek a legrosszabb

Henning Anna Imola tájépítész a kastélykertek felújítása kapcsán elmondta, hogy bár ezek mindig szerves részei voltak a kastélyoknak, az esetükben a legmostohább a helyzet, mert a többségük már nem létezik: teljesen felszámolták ezeket, vagy háttérbe szorultak, pedig jelentős tájformáló szerepük is volt. Esetükben az ideális a rekonstrukciós revitalizáció lenne, ami a teljes karakterbeli és hangulati megújítást jelentené, ehhez azonban gyakran hiányzik a szükséges dokumentáció, hogy az eredeti állapotot vissza tudják állítani.


Vonjuk be a közösséget!

A turizmusnak az a célja, hogy azoknak a közösségeknek a fejlődéséhez is hozzájáruljon, ahol a kastély megtalálható, hogy az értékeink tudatos hasznosítása révén az életminőség javulását is lehetővé tegye, fejtette ki Boda Szabolcs, az Élő Erdély Egyesület elnöke, aki a turizmus lehetőségeiről beszélt. Véleménye szerint egy kastély esetében igazából a lelkét kell megragadni, azt kell megtudni, hogy hogyan épülhet be újra a közösség életébe. Mivel az elmúlt 50-60 évben már rendszerint nem volt ilyen funkciójuk, az első lépésben újra meg kell találni a kapcsolódási pontokat. Nagyon fontos a hitelesség, az élmény biztosítása, hogy meglegyen a személyes indíttatás – erre van szükség ahhoz, hogy ne csak egy üres látványosság, egy múzeum jellegű épület legyen.


Merjünk, és 6 év múlva 30-40 felújított erdélyi műemlékről beszélhetünk!

Ilyés Szabolcs, a RegioConsult cég igazgatója a bevonható anyagi forrásokról beszélt, és nem várt módon ez volt az egyik legpozitívabb hangvételű előadás. A cég nevéhez fűződik a frissen felszentelt Farkas utcai templom vagy a széki református templom felújításához szükséges anyagi háttér megpályázása is.

Ilyés elmondása szerint a kastélyok felújítására szánt legfontosabb források az EU-források, ehhez képest a magyar vagy román kormányzati támogatások eltörpülnek, ezért rendkívül fontos ezek alapos ismerete és jó hasznosítása. Ha a számokat nézzük, a 2007-2013-as periódusban a Románia által lehívható 32 milliárd eurós forrásokból becslése szerint 6-8 milliárd bent fog maradni a közösben, aminek a rossz kezelés, dilettantizmus az oka – ezért fontos, hogy a következő, 2014-2020-as periódusban a rendelkezésre álló forrásokat maximálisan igénybe tudjuk venni. Ez Románia esetében összesen 42 milliárd EU-t jelent.

Kiemelte, hogy a B kategóriás műemlékek esetében létezik egy teljesen új pályázati lehetőség: országosan összesen 200 millió eurós keret pályázható, kastélyonként legtöbb 500 ezer euró, ami országosan 500 projektet jelenthet. Ráadásul az A kategóriás műemlékekre szánt támogatásokkal ellentétben itt lehetőség van arra is, hogy ha csak a szükséges összeg 80%-át pályázzák meg, akkor üzleti célokra is felhasználható legyen a felújított ingatlan. Ha az A és B kategóriás műemlékek felújítására országosan rendelkezésre álló több mint 500 millió eurónak a 40%-át Erdélynek sikerül lehívnia és kastélyokra használnia, akkor 5-6 év múlva 30-40 felújított műemlékről beszélhetünk majd – hangzott a optimista végszó.


Csak látszatintézkedések vannak

Veress Emőd jogász kicsit pesszimistábbnak mutatkozott, amihez biztos hozzájárult, hogy frissiben éppen a szentbenedeki Kornis-kastélyt látogatta meg, amely egy A típusú műemlék, és jelenleg nagyon leromlott állapotban van. Veress ezért úgy gondolja, hogy sajnos fel kell készülni arra is, hogy a múltnak egy része végleg el fog veszni. Kapcsolódva Ilyés előadásához, mondta, hogy igaz ugyan, hogy egy A típusú műemléknél nagy összeg pályázható, de már csak az előtanulmány elkészítése is 100 ezer euróra tehető, ami sokaknak hatalmas kockázatot jelenthet.



A jogi problémák között említette, hogy Romániában egy friss döntés értelmében a kastélytulajdonosoknak nem jár kártérítés arra az időre, amíg az állam elvette és használta az ingatlanjaikat, mivel egy nyakatekert jogi értelmezés szerint a kisajátítás idején igazából nem voltak tulajdonosok, így nem foszthatták meg a tulajdonjogtól őket. Így legjobb esetben is egy legfeljebb 4-5000 eurós erkölcsi kártérítésre számíthatnak.

Egy másik kiemelt jogi probléma, hogy bár elvileg létezik a lehetőség arra, hogy az állam közpénzekkel is segíthesse a tulajdonosokat, mivel nincsenek forrásai, ez is egy látszatrendelkezés marad. Az egyetlen kézzelfogható, de nem számottevő segítség, hogy a tulajdonosok adókedvezményt kapnak. Véleménye szerint ezért a turisztikai hasznosításban kell elsősorban gondolkodni, lehet pl. potenciál abban, hogy egy kastélyhálózatot UNESCO-listára javasolnak. Vagy egyedi esetenként egy-egy kastélynak lehet egy speciális rendeltetést találni, pl. Erdélyben nincs magyar szépművészeti múzeum, ez a projekt pedig megoldhatná egy kastély megmentését.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS