2025. december 15. hétfő
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Magyar nap volt a Gay Filmek Fesztiválján

Gál László Gál László 2014. november 15. 10:31, utolsó frissítés: 16:41

A kolozsvári eseményén vetített dokumentumfilm a magyarországi leszbikusok rendszerváltás előtti történeteivel foglalkozik. Gulyás partit is tartottak a Delirióban, Tamás Gábor slágerrel.


Az LGBT közösség számára egy filmfesztivál nem pusztán olyan esemény kell legyen, ahol összegyűlnek, közösen moziznak, beszélgetnek, táncikálnak és buliznak. A Gay Filmek Fesztiválja egy olyan megjelenési lehetőség, amikor bemutathatják magukat a többséghez tartozó közösség tagjai előtt. Nos, ebben elég gyenge a kolozsvári esemény, úgy érzem, túlságosan gyakran játszi ki a minket nem szeretnek és diszkriminálnak-kártyát.

Arra, hogy a coming out felkészítőket, lelki tanácsadást, jogsegélyszolgálatot vagy közös filmnézéseket tartsanak, ott van az év 51 hete. Ezen az egy héten a többségi társadalomnak kellene eseményeket szervezni, őket kellene becsalogatni, és nekik megmutatni, hogy kik is ők. Ehhez a kolozsvári Gay Filmek Fesztiválja – hiába rendezik meg idén már tizedszer – túlságosan amatőrnek, belterjesnek tűnik. Nem tud olyan embereket megszólítani, akik amúgy is nem érdeklődnek a téma iránt. De ígérem, hogy többet nem szekálom őket.



Amikor néhány perccel az Eltitkolt évek vetítése előtt megérkezek a La Perne kávézóba, még alig van közönség, de amint helyet foglalok a párnákon, pár perc alatt megtelik az amúgy nem túl tágas tér, összegyűl nagyjából 30-40 ember, többségük nyilvánvalóan az LGBT közösséghez tartozik. Ha azt vesszük, hogy a pár évvel ezelőtti beszámolókban még azt írtuk, hogy még közeledni se nagyon mernek a melegek egymáshoz, akkor ez már annak a jele, hogy közelítünk a normalitáshoz. Nyilvánvalóan párkapcsolatban élő melegek és leszbikusok teljesen természetesen viselkednek, megölelik a párjukat, megfogják a kezét, talán még egy-egy puszi is elcsattant, igaz, konkrétan egyet sem láttam, hogy megtörtént volna, de legalább benne volt a levegőben a lehetőség. Felszabadult és jókedvűen csacsog a résztvevő közönség.


„Úgy volt én, ahogy voltam”

- mondja ez egyik szereplő Takács Mari még 2008-ben készített, Eltitkolt évek című filmjében, amiben 1956-tól mutatják be a leszbikusok életlehetőségeit, egészen a közösség számára traumatikus, kordonos és kődobálásos, 2008-as Meleg Büszkeség Napi felvonulásig. A rendező szerint azért, hogy megmutassák, milyen múltjuk van azoknak az embereknek, mit éltek át azok a leszbikusok, akiket akkor ott megdobáltak. A filmben összesen 11 leszbikus nő történetét dolgozza fel a leszbikusságuk felismerésétől a szülőknek való coming outon, a kényszerű párválasztáson, az álházasságokon, a gyerekvállaláson keresztül egészen az 1990-es évek elejéig, a Labrisz Leszbikus Egyesület megalakításáig, illetve a 2008-as eseményekig.

Érett és tapasztalt nők mesélnek. Teljesen különböző életutak bontakoznak ki a szemünk előtt, így szerencsére nem laposodik el a történet, pedig a több mint másfél órás játékidőbe bele lehetett volna rendesen unni. Mondjuk ebben valószínűleg a szereplők megfelelő kiválasztása is segített, mert talpraesett nők mesélnek jóízűen, és az átélt események ellenére is pozitívan. Az Eltitkolt évek a megrázó történetek ellenére is tele van jótékony humorral, a szereplők önreflexíven emlékeznek vissza a 30-40 évvel korábbi eseményekre. Arra, amikor még csak egyetlen helyen, az Egyetem Presszóban lehetett ismerkedni, ahová pofavizit után engedte be a lányokat Misike, akit ma tulajdonképpen biztonsági őrnek lehetne nevezni, de akkor mindenki csak Misikének hívta. Vagy arra, amikor a gruppen szex volt az egyik lehetőség egy másik nőnek a testének a felfedezésére, amikor újsághirdetésekben kellett keresni „a testi és lelki jóbarátnőt”. Igazából a rendszerváltás előtti időkről szóló sztorizgatás a dokfilm legerősebb része, ami már a mai harmincasoknak is távolinak és megfoghatatlannak tűnik.

Secret years 2 ntsc from Éclipse Film on Vimeo.


A kezdő, hogyan ismerted fel/be, hogy a nőkhöz vonzódsz rész inkább szükséges, mint érdekes, velük lesz kerek a történet, míg a befejező, rendszerváltás utáni évek valahogy már kevésbé egzotikusak, kevésbé érdekesek. De ettől eltekintve csak ajánlani tudom mindenkinek a filmet, azért is, mert teljesen pozitív a kicsengése, mindenki kimondhatja utána, hogy semmi sem reménytelen.

A filmezés után közönségtalálkozón többek között azt is megtudhattuk, hogy már az utómunkálatoknál tart a film pasis párja, amit ha minden jól alakul, akkor a jövő évi Gay Filmek Fesztiválján be is lehet mutatni.



Az este bónusz magyar partija a kolozsvári melegek, biszexuálisok, leszbikusok és transzneműek klubjában, a Delirióban inkább vicces volt, mint teljesen komolyan vehető. Egész őszintén nem emlékszem arra, hogy mikor hallottam bármiféle buliban az Az a szép, az a szép című népdalt vagy Tamás Gábor múlhatatlan A Donát úton nyílnak még az orgonák kezdetű slágerét. Igaz, ez a bulizókat nem igazán zavarta.

Akinek kedve van hozzá, szombaton és vasárnap még részt vehet a Gay Filmek Fesztiválján. A részletes program itt érhető el.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS