2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A köztér alakítása a cél

Balázsi-Pál Előd Lőrincz Ildikó -Balázsi-Pál Előd 2004. május 04. 16:38, utolsó frissítés: 16:14

Rejtélyes plakátokkal telt meg kilenc nagyváros a hét elején. A #b#MindBomb#/b# csoport online ötletbörzéjének eredményei kemény társadalmi üzeneteket közvetítenek – művészi színvonalon. Kósa Csilla főszervezőt kérdeztük.





A korrupció, az emberi kicsinyességek témakörét boncolgatja a Mindbomb 2004 akció, amely nem a "nagyhalak" közismert törvénytelenségeit helyezi előtérbe, hanem mindannyiunk apró hibáit: kenőpénzek adását és elfogadását, a szemetelést, a vallásos bigottságot. A csoport tagjai pedig nem arról híresek, hogy maguknak tartanák meg kifogásaikat: vasárnap éjszaka 1200 plakátot ragasztottak ki az ország kilenc nagyvárosában.

Az anti-reklámplakátok keletkezésében a legérdekesebb az alkotói folyamat volt: a rendezvény honlapján lehetett ötletekkel, tervekkel hozzájárulni a plakátok megszületéséhez. A csoport alkotói ezek felhasználásával készítették el a plakátok végleges változatát.

Kolozsvár volt az egyetlen város, ahol bónusz-plakát is megjelent. Az ál-választási kampányplakát hatalmas kavarodást váltott ki: valamennyi polgármester-jelölt apparátusa beindult, a Mindbomb plakátjainak jó részét lekaparták. A polgármesteri hivatal csak azután bocsátott meg a szervezőknek, hogy rájött: itt tulajdonképpen egy művészi projektről van szó; de még ekkor is sérelmezték, hogy "engedély nélküli ragasztóval" tették ki a több száz posztert.




------------------------------------------------------------------

A MindBomb plakát-projekt kapcsán az egyik ötletadót, az erdélyi származású, San Francisco-ban élő Kósa Csilla képzőművészt kérdeztük:

Amerikában élsz férjeddel együtt, mi az oka annak, hogy másodjára is visszatértek Kolozsvárra kiállítani?

Kósa Csilla: Szeretek itt lenni, és mindig is akartam valamit itt csinálni. Fontosnak tartom, hogy ne csak siránkozzunk, hanem tegyünk is valamit. Ugyanakkor a férjemnek is tetszett ez az ötlet. Ennek a projektnek San Francisko-hoz viszonyítva itt nagyobb értéke van. Ott nagyon sok kultúra találkozik, ott mindig történik valami, mindig előáll valaki valamivel, és nem tűnik fel annyira egy ilyen kezdeményezés, mint itt. Én úgy nőttem fel Romániában, hogy nem szabadott egy mukkot sem szólni, Amerikába kikerülve hirtelen mindent lehetett. Azt szeretnénk elérni, hogy itt is mindent lehessen, és kezdeményezésünk követőkre találjon.



Ti a köztéren próbáltok hatni. Mit jelent ez?

A köztér fogalma magyarázatra szorul. Amerikában a köztéren többnyire csupán fizetett reklám van. Ha valamit ki akarsz fejezni a köztéren, és megvan rá a pénzed, semmi akadálya. Itt a köztér nincs ennyire eladva, ám itt is engedély szükséges a köztér használatára, anélkül nem lehet. A köztéren való megnyilvánulás ugyanakkor világmozgalommá nőtte ki magát. Szükségessé vált annak újraértelmezése, hogy mi is a köztér.

Amerikában ennek kapcsán egész mozgalom bontakozott ki. Itt is szükség lenne arra, hogy jó értelemben újrafogalmazzuk milyen lehetőségeket rejt magában a köztér. Egy ilyen akció alternatívát kínál arra, hogy meghatározzuk azt is, hogy mi tartozik az elfogadott intézményi kultúra hatáskörébe, de ugyanakkor a régi értékeink is újraértékelésre szorulnak.

Sokat beszélnek ma arról, hogy elsekélyesedik a kultúra…

Véleményem szerint párhuzamosan halad két kultúra, az egyik a tömegkultúra, ennek az elsekélyesedéséről beszélnek általában. Létezik azonban az underground vonal, ami sosem szívódik fel a tömegkultúrában.

Ezt a kiállítást még hol mutatjátok be?

A kolozsvári és bukaresti bemutatkozást követően, terveink szerint fotók, beszámolók, szociálpolitikai és történelmi adat-kiegészítésekkel novemberben New Yorkban is kiállítjuk. Az előző MindBomb kiállítást Bécsben is bemutattuk, ahol a Public Art (köztéri művészet) műfajában ezzel a kiállítással szerepelt Románia.



Milyen hatása lehet egy ilyen akciónak?

A plakát-akció lényege, hogy több mint százan vettek részt benne. Ez nagyon fontos dolog volt, mert ha valaki egyedül próbál valami tenni, elfojtják, de ha többen akarnak cselekedni, így az általuk kifejtett energia is nagyobb, következésképpen az eredmény is számottevőbb. Amerikában a művészek folyamatosan próbálnak beleszólni a meglévő helyzetbe. Itt a tanáraim azt mondták, hogy ez nem művészet…

De maga a tény, hogy ennyi ember plakáttervvel jelentkezett és a kiállítás iránti érdeklődés is nagy volt – azt hiszem, hogy itt csináltunk valamit, aminek értéke van. Valamit szabadon kimondtunk: kinyilvánítottuk azt, ami nekünk nem tetszik, s amin változtatni szeretnénk. Egyébként a férjemet (Eric Triantafillon) ezelőtt két évvel az döbbentette meg, hogy az általunk kezdeményezett plakátakciónak az értékeire senki sem figyelt igazán fel, nem volt említésre méltó következménye. Ennek ellenére újra próbálkoztunk, mert fontosnak tartjuk, hogy egy csomó egymástól független fiatal összeálljon és felvállalja a felelősséget azért, amit kifejez, elmondja azt, amin változtatni szeretne, és a legfontosabb: nem mástól várja ezt. A legfontosabb része tehát az lenne ennek az akciónak, hogy kinyilvánítottuk azt, hogy képesek vagyunk beleszólni abba, hogy hogyan akarunk élni.
























Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS