Az erdélyi parasztasszony is tudja azt a szexről, amit egy tudós
G. L. 2014. február 07. 09:51, utolsó frissítés: 17:55"Nem is prűdek az erdélyiek." A csíkszentdomokosi öregek szexuális és szerelmi életét feldolgozó Szerelempatak c. film tudományos segítőjével, Balázs Lajossal beszélgettünk.
„Annyit nem imádkozunk, és egyéb dolgainkról sem beszélünk annyit, mint arról – idézi a szexualitásról az egyik csíkszentdomokosi megszólalót a Szerelempatak c. dokumentumfilm tudományos tanácsadója, Balázs Lajos. A film trailerje a múlt héten hasított a közösségi médiában, Sós Ágnes alkotását a magyarországi HBO február 13-án fogja vetíteni.
A dokumentumfilmben csíkszentdomokosi nyolcvan-kilencven éves férfiak és nők beszélnek a szexről, vagy inkább a szerelemről. Az Origo cikke szerint a film tanulsága, hogy amíg az ember bírja energiával, érdemes kihozni mindent a szexből, "mert idővel a kútból elfogy a víz, és összeszárad a gém is", és akkor már késő bepótolni, ami addig kimaradt. A bemutató szerint a szereplők hihetetlenül őszintén,
kitárulkozva beszélnek a szexuális életük jelenéről, és főleg a múltjáról.
Balázs szerint a paraszti nemi kultúráról megjelent monográfiáját felfedezve fordult a rendező figyelme Erdély, és azon belül éppen Csíkszentdomokos felé. „Valahol Budapesten fedezte fel a könyvem, és meglátta benne a lehetőséget, hogy arról a film nyelvén is érdekesen lehet beszélni.”
A kutató szerint a néprajzi kutatás nagyon keveset foglalkozott a nemiség témájával, így egyáltalán nem meglepő, hogy éppen az ő könyvét használták inspirációs forrásnak. „Negyven évig kutattam Csíkszentdomokoson, én ugyanis a vertikális kutatás híve vagyok, és nem a horizontálisé. Ilyet előttem nem csinált még senki”– magyarázata a Sapientia EMTE oktatójaként dolgozó Balázs.
Elmondása szerint ugyanakkor a székely magyarság, elsősorban a sorsfordító események szokásaival összefüggően (születés, hazásság, halál vagy éppen nemiség), az archaikus kultúrából egy olyan rítusrendszert őrzött meg, amire a magyarság többi része vagy egyáltalán, vagy csak halványan emlékszik.
„Az idősek olyan tudást mutatnak fel, amivel más nem rendelkezik”
– magyarázta a kutató, arra a kérdésünkre válaszolva, hogy vajon miért pont ezt a korosztályt választották. Tapasztalata szerint egy bizonyos kortól a nosztalgia tárgyát a gyermek, és az ifjúkor jelenti, társasági – zárt körben – pedig különösen a letűnt idő szerelmi élete, a nemiség maga.
„Az emlékek, megélt helyzetek újra és újra elbeszélése kerülnek más-más társasági környezetben, örömökre és bánatokra egyaránt reflektálnak. Azt tartják, hogy a paraszt ember prűd, szemérmes, és nem beszél. Nyilvánosság előtt ez valóban igaz, egymás között viszont a nemiség témája is előkerül, főleg egynemű körben. Aztán persze, amikor vidámra fordul a társaság - és függetlenül attól, hogy nők vagy férfiak vannak jelen -, sor kerül a nemiség témájára is. Felidéznek történeteket, majd nagyot kacagnak. Amikor már nem kell tartsanak attól, hogy az egyik megfélti a másikat, akkor elmondják: tudom, hogy közbe-közbe eljártál a komámasszonyhoz. Ez elég ahhoz, hogy egy szélesebb körű beszélgetést generáljon.”
„Egyféle beavatódás ebbe a témába az adatközlőim irányába már korábban megtörtént, elfogadtattam magam velük. Rengeteget beszélgettünk, embereket és helyzeteket ajánlhattam Sós Ágnesnek. Míg én az asztal körül töltöttem hosszú órákat velük, ő képbe fordította, és az interjúalanyokat kivitte a természet ölébe, ami tavasztól őszig amúgy is a paraszti nemiség egyik helyszíne”– magyarázta a kutató, akik szerint a film által a magyarság kultúráját nemcsak vizuális és auditív módon – például a néptánc által – ismerheti meg a világ, hanem lelki, érzelmi és spirituális módon is.
Az Origo cikkéhez írt kommnetekben vetődött fel, hogy az erdélyiek túl prűdek, és nem őket kellett volna megkérdezni ebben a témában. Balázs szerint az itteniek
nem visszafogottabbak, mint Magyarországon, vagy bárhol máshol.
Példának Gerevich József szexuálpszichológust hozta fel, aki a Nők Lapjában hetente ír arról, hogy jó lenne, ha a magyarországiak tudnának és mernének beszélni a szexuális életükről. „Nekem több mint 2000 kérdésemre válaszoltak a kutatásaim során. Többször tapasztaltam, hogy van az emberekben egy szereplési vágy” – nyilatkozta a kutató. Ugyanakkor szerinte az általuk használt metaforikus beszédmód tovább él, egy későn férjhez menő nőről pl. továbbra is azt mondják, hogy jól megérlelte a szilváját.
Véleménye szerint a parasztasszonyok jelentős része, nagyjából 75 százaléka "neuraszténiában" szenvedett, mert nemileg szinte soha nem élte ki, vagy élhette ki magát, és találhatott benne örömet. Ennek ellenére mégis megszépülve látják a múltat, többen fogalmaztak úgy, hogy életük legszebb pillanatai a szexualitáshoz kapcsolódnak. Innen a témával foglalkozó könyvének a címe is: Amikor az ember nincs es ezen a világon.
"Azt kérdeztem az egyik adatközlőmtől, hogy mondja meg, mi a közösülés? Az, amikor az ember nincs is ezen a világon. Ezt, egy olasz szexuálpszichológus, Julius Evola úgy fogalmazta meg, hogy az ember tudati állapotának a megszakadása. Gyakorlatilag ugyanazt mondja, amit a domokosi parasztasszony nyolc szóban összefoglalt” – emelte ki a kutató.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
