Beültethetők-e az emlékek, és miért nagyobb az inkompetensek önbizalma?
2014. január 29. 08:56, utolsó frissítés: 15:42A rövid távú memória tényleg nagyon rövid, a szelektív hallás létezik, a formális logika pedig legtöbbünknek nem logikus. Tíz pszichológiai tanulmány, amit mindenkinek ismernie kellene.
Ötven évvel ezelőtt a kognitív pszichológia forradalma megváltoztatta a módot, ahogy az elméről gondolkodunk. A kognitivizmus arra ihlette a pszichológusokat, hogy az emberi elmét “áthatolhatatlan fekete doboz” helyett egyfajta organikus számítógépként fogják föl. A metafora segített feltérképezni azt a “szoftvert”, ami mindennapi működésünket vezérli, és elméleteket kidolgozni arról, hogyan gondolkodunk, tanulunk, emlékezünk és használjuk a nyelvet. Íme tíz kognitív pszichológiai tanulmány, amit mindenkinek ismernie kellene.
1. Hogyan gondolkodnak a szakértők?
Chi és tsai (1981) kutatása feltárták, egy szakterület hozzáértői miben gondolkodnak másképp, és mi magyarázza sikerességüket. Kezdőknek és szakértőknek fizikafeladatokat adtak; előbbiek leragadtak a problémák felszínénél, bizonyos részproblémáknál, míg a szakértők, ismerve a háttérben működő fizikai törvényeket, a problémáknak egy mélyebb, absztraktabb megértéséből közelítettek a feladatokhoz, és tudták megoldani azokat.
2. A rövid távú memória 15-30 másodperc
Lloyd és Margaret Peterson (Peterson & Peterson, 1959) kimutatta, a rövid távú memória sokkal rövidebb, mint gondolnánk: csupán 15-30 másodperc. Kutatásuk résztvevőit hárombetűs kombinációk megjegyzésére kérték. Az alanyok 3 másodperc múlva a betűsorokat csak 80%-ban tudták felidézni, 18 másodperc múlva pedig csupán 10%.-át.
3. A formális logika “logikátlan”
Az emberek rendkívül nehéznek tartják a formális logika megértését és alkalmazását, és ez “normális”. Egy kutatás során (Wason, 1968) a következő feladatot adták az alanyoknak: négy kártyalap fekszik az asztalon, mindegyiknek egyik felén egy szám található, a másik fele színes. Az alany egy 3, 8, piros és barna kártyát lát. A kérdés az, melyike(ke)t kell megfordítania, hogy tesztelje a következő hipotézis igazságtartalmát: ha egy kártyának páros szám van az egyik oldalán, a színes oldala piros. A helyes válasz: nézd meg a 8-as hátát, illetve csekkold a barna kártyán a számot. Az alanyoknak kevesebb mint tíz százaléka oldotta meg helyesen a problémát, és miután a megoldást elmondták nekik, azután sem igazán akarták elfogadni annak helyességét.
4. A megközelítésmód fontossága
Egy probléma megfogalmazási módja hihetetlen hatással lehet arra, ahogyan az emberek felfogják azt. Az emberek nem szeretnek választani, döntéseket hozni, a rizikót kerülik, ám ha megfelelőképpen tálalják számukra, mégis megteszik.
Kahneman és Tversky (1981) kísérletében az alanyokat arra kérték, képzeljék el, 600 embert halálos betegség sújtott, amelyre van ugyan egy kísérleti kezelés, de roppant rizikós: 33% esély van arra, hogy mindenki meggyógyul, 66%-os lehetősége van annak, hogy senkit nem lehet megmenteni. A probléma e megközelítésében az alanyok 72%-a úgy gondolta, érdemes megpróbálni a kezelést. Ám amikor a következőképpen tálalták a problémát: “33%-os esély van arra, hogy senki ne haljon meg, és 66%-os valószínűséggel mind a 600 ember meghal”, csak 22% ment volna bele a kezelés kipróbálásába. Gondolkodásmódunkat erőteljesen befolyásolja az, hogy milyen fogalmakat használunk – vonták le a következtetést.
5. A fókuszált figyelemről
Valójában két szempárunk van, az egyik “valódi”, amivel ide-oda nézünk, a másik virtuális, amely a látómezőnket pásztázza, és kiválasztja, mire figyeljünk oda. Ez utóbbit is állandóan használjuk: pl. nem kell egyenesen odanézzünk, ha egy vonzó idegen közeledik felénk, elég, ha “a szemünk sarkából” megpillantottuk. Ezt nevezik a figyelem fókuszának, “reflektorfényének”, és kutatások során meg is mérték ennek mozgását. A fókuszált figyelem azt jelenti, egy másodperc töredéke alatt képesek vagyunk észrevenni dolgokat, mielőtt a szemünk egyáltalán ráfókuszálna.
6. A koktélparti-effektus
Nemcsak a látásnak van ilyenfajta jellemzője, hanem a hallásunk is finomra hangolt, állítható fókuszú: mint mikor egy koktélpartin ki tudod szűrni a háttérzajokat és csak arra figyelni, amit a beszélgetőpartnered mond. Vagy fordítva: “lehalkítod” a szavait, és közben egy távolabbi, ám érdekesebb beszélgetésre figyelsz. Ezt Cherry (1953) kutatása bizonyította: alanyai akkor is szét tudták választani az őket érdeklő, elhangzott dolgot a számukra kevésbé érdekestől, ha ugyanaz a hang, egy időben olvasta fel a két üzenetet.
7. Hol a kacsa?
Ha egy egyéves gyereknek játékkacsát mutatsz, majd eldugod egy párna alá és kiveszed a kezed, a gyerek leggyakrabban a kezedet nézi, nem keresi a kacsát a párna alatt. Ebben a korban úgy viselkedik az ember, mintha azt gondolná, azok a dolgok, amiket nem lát, nem léteznek. Jean Piaget gyermekpszichológus szerint a gyermek univerzuma képek totalitása, amelyek a semmiből tűnnek elő és oda is térnek vissza azonnal, amint a velük kapcsolatos cselekvés lezárul. Mégis, csupán fél évvel később a gyerek már tipikusan a párna alatt fogja keresni a kacsáját, mivel megtanulta, hogy az elrejtett dolgok “a háttérben” tovább léteznek azután is, hogy nem látja őket. (Magyar kutatók nemrég igazolták, hogy a kutyák is a csecsemőkhöz hasonlóan hibáznak.)
8. A McGurk-effektus
Agyunk az összes érzékünk révén birtokába került információt felhasználja ahhoz, hogy megkonstruálja azt, amit tapasztalatnak nevezünk. Ezt a McGurk-effektus (McGurk & MacDonald, 1976) mutatja meg a legszebben. Nézd meg a következő BBC-dokfilmecskét:
9. Az emlékek “beültethetők”
Az emlékek megváltoztathatóak, sőt akár hamis emlékek is “beültethetőek” az elménkbe – ezt a riasztó következtetést lehet levonni Elizabeth Loftus kutatásának eredményeiből. Egyes alanyok elméjébe sikeresen beépítette azt az emléket, miszerint gyerekkorukban elvesztek a bevásárlóközpontban – és bár utólag az alanyok családja igazolta, hogy soha semmi hasonló nem történt velük, a kísérletben résztvevők felének továbbra is megmaradt ez a hamis emlék.
10. Miért nem tudja magáról az inkompetens, hogy inkompetens?
Elménkben számos kognitív csapda működik, az egyik ilyen a Dunning-Kruger effektus, ami megmagyarázza, miért nem tudja magáról az inkompetens, hogy inkompetens. David Dunning és Justin Kruger kutatásai igazolták, a legrosszabbul teljesítő személyek voltak a legkevésbé tudatában saját hiányosságaiknak, mivel kevésbé voltak hajlamosak a saját hibáikból tanulni. Ezzel szemben a legjobban teljesítő személyeknek voltak a legtöbb kételyei a saját teljesítményükkel kapcsolatban, mivel ők voltak képesek felismerni leginkább hibáikat és tanulni azokból.
Forrás: PsyBlog: How Thinking Works: 10 Brilliant Cognitive Psychology Studies Everyone Should Know
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
