Mozizva tanulhatnak a diákok a TIFF-en, már ha egyáltalán akarnak
G. L. 2013. június 05. 10:22, utolsó frissítés: 13:05Az EducaTIFF vetítésen teljesen megtelt a Győzelem mozi terme, és vastaps fogadta a kerekesszékes spanyol srác történetét, de a filmről szóló beszélgetésen már nehezebb volt szóra bírni a kamaszokat.
Már megint sor volt a Győzelem mozi jegypénztára előtt, gyakorlatilag nem vetítenek ott olyan filmet, amelynek a kezdése előtt negyed órával nem állnának hosszú sorban az emberek. A pénztáros is már csak úgy ad jegyet, hogy előtte figyelmeztet, hivatalosan nincs több ülőhely, legfeljebb a földön tudok lekuporodni. De ez csak részletkérdés, végül is azért jöttem, hogy megtapasztaljam:
miként nevel a TIFF?
Épp a végére értem oda a bejelentésnek, hogy a film után beszélgetés is lesz róla. A legelső dolog, ami feltűnt, hogy jeltolmács is fordított a főleg középiskolás kamaszokból álló közönségnek. Különben pattogatottkukorica-szag és halk zsibongás fogad, egyelőre úgy néz ki, nem nagyon sikerült lekötni a kamaszok figyelmét. De rögtön kezdődik a mozi.
A Mundo pequeño (Kicsi világ) c. spanyol dokfilmet vetítik, amely egyébként simán megállná a helyét az idén nagyon erős dokumentumfilmes szekcióban is. A tavaly bemutatott film már egy sor dokumentumfilmes elismerést besöpört.
Albert Casals egy 20 húsz éves, kék hajú, kerekesszékes srác,
aki imád utazni. Elhatározza, hogy megvalósítja legnagyobb álmát: autóstoppal, gyakorlatilag pénz nélkül, minimális csomaggal meglátogatja a Barcelonától a lehető legtávolabb lévő szárazföldi helyet, felkeres egy világítótornyot Új-Zélandon. Ezt az utat mutatja be a film. A nyolc hónapos kalandozás során Annán, a barátnőjén kívül csak egy kamera „kíséri el”, saját maguk készítenek felvételeket az útjukról. Ahogy haladnak az úton, egyre több információt tudunk meg róluk, beszél az édesapja, a nevelőanyja, a nagymamája, a barátai, sőt még az orvosa is.
Albertnél ötéves korában diagnosztizáltak leukémiát, és a kemoterápiás kezelés következtében szenvedett maradandó károsodást a lába. De ez nem akadály, legalábbis nem Albertnek, aki ha kell, több száz lépcsőt is képes fokról-fokra ülve megmászni azért, hogy megnézze a Kínai Nagyfalat vagy feljusson a világítótorony tetejébe. De a tűktől való félelmét is legyőzte, mára már négy tetkója is van, mindegyik jelképez valamit.
És annak ellenére, hogy a nagymamája nem gondolta volna, hogy valaha is kapcsolata lesz, Albertnek barátnője is van, akivel nagyon szeretik egymást. Szóval, ő egy nagyon bátor és életvidám srác – gyakorlatilag folyamatosan mosolyog, nevet és élvezi az életet –, aki megvalósítja az álmait. Vagyis itt van mindjárt egy pozitív példa, hogy így is lehet. És bár a diákok többségének tetszett a film, a kiértékelésnél
nem nagyon akartak kimozdulni a csendes komfortzónájukból.
A TIFF-en idén eddig nem tapasztalt vastapssal köszönte meg a kb. 300 fős közönség az élményt, aztán jött a rövid, de termékenynek egyáltalán nem mondható „beszélgetés”, amikor a moderátorok megpróbálták szóra bírni a diákokat. A filmről, a fogyatékosok helyzetéről is kérdezték őket, de a kézfelemeléses módszeren kívül nem nagyon lehetett véleménynyilvánításra bírni a 15-18 éves kamaszokat.
A 2009-ben elindított EducaTIFF-nek az ilyen mozizós változata gyakorlatilag három fejezetre osztható, ezek közül az első a filmnézés, amely alapfeltétele a továbbiaknak. Ezt követően a Szépművészeti Múzeumban a diákok a moderátorok irányításával alaposan megbeszélik a filmet, és annak tanulságait, majd legvégül, a filmből kiindulva, egy rövid esszét kell írjanak. Ezt természetesen életkor szerint kategorizálva külön értékelik, és díjazzák – magyarázta a Transidexnek Rus Fodor Dóra, a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum tanára, akivel a filmvetítés után a Győzelem mozi előtt találkoztam.
A magyar-angol szakos tanárnő elmondása szerint bár tele volt a moziterem, de a diákokat nagyon nehéz bármivel is motiválni, hogy részt vegyenek az ilyen jellegű eseményeken. A saját diákjait is legfeljebb csak a mozizás része érdekelte, a beszélgetős részbe már nem nagyon akarnak bekapcsolódni. Mivel az esszé leadásáig még egy hét van, arról egyelőre nem esett szó, de nem nagyon lelkesedtek a feladatért.
Szerinte a legtöbben azért jöttek, hogy kimozduljanak az iskolából, egy napig ne kelljen tanulni, helyette pedig Kolozsváron tölthessék az időt. Jó jeggyel előre nem kecsegtették az önkéntesen jelentkezőket, de ha dolgoznak, valószínűnek tartja, hogy azzal is megjutalmazzák őket az iskolában. „Igazság szerint én motiváltabb vagyok, mint ők” – magyarázta.
A tanárnő nem tartja problémának a nyelvi különbségeket, vagyis, hogy románul kellene a diákoknak megírniuk az esszét, szerinte vannak olyan diákok a csoportban, aki jobban beszélnek románul, mint magyarul. Különben a passzivitást én is megtapasztaltam a diákok részéről, már akkor elhúzódtak, amikor „elrettentő” kérdéseimmel feléjük közeledtem, így alig sikerült néhányat szóra bírni. Viszont akkor már nem sokat köntörfalaztak, simán kimondták, hogy leginkább azért jelentkeztek az EducaTIFF-re, mert akkor egy napra legálisan megszabadulnak a sulitól.
A Szépművészeti Múzeumban szervezett beszélgetésen már lényegesen kevesebben vettek részt, mint a moziban, körülbelül ötven diák. Igaz, ezúttal a beszélgetés is intenzívebb volt, mint a korábbi. Felvetődött a kérdés, hogy Albert mennyivel szerencsésebb, mint hasonló társai, de arról is szó esett, hogy egyszerűen csak bátrabb, és mer tenni az álmaiért, ami a diákok szerint a többségre nem jellemző. A beszélgetésnek azt a részét, amikor a saját sorsukat, jellemüket vetik össze az Albertével, épp csak érintették, de az eszében már annak is szerepelnie kell.
„Motivál, hogy láttam, hogy megcsinálja.
Akkor én egészségesen miért ne tudnék ilyet véghezvinni” – magyarázta az egyik beszélgetésben is résztvevő srác, aki szerint túl gyakran mondunk le az álmainkról azért, mert úgy gondoljuk, hogy nem engedik meg a körülmények. Amit akár egyszerűen pénznek is nevezhetnénk, olyan sokszor említették ezt a diákok.
Június 5-től egyébként már animációs műhelyekkel és szemináriumokkal várják az I-VIII. osztályos diákokat a Szépművészeti Múzeumban az EducaTIFF keretében. A június 9-ig tartó eseményen a diákok egy rövid animációt készítenek.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
