2026. október 24. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Repülőnap Kolozsváron: szeressük vagy ne?

Sipos Zoltán 2013. május 20. 17:46, utolsó frissítés: 17:46

Nem kockáztattak, nagypapás stílusban repülték végig a bemutatót a pilóták. Kis szervezői odafigyeléssel sok bosszantó hiányosságot el lehetett volna kerülni.


Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk: ez lehetne a hagyományos, a kolozsvári nemzetközi repülőterén megrendezett repülőnap mottója.

A rendezvénnyel valószínűleg elégedettek azok, akiknek nincs viszonyítási alapjuk, azonban azok, akik kicsit is közelebb állnak a repüléshez, jártak már sportrepülőtéren, hallgattak már viccelődő pilótákat vagy láttak bár egy műrepülő edzést, azok hiányérzettel indultak hazafele.

Ha röviden össze kellene foglalni, azt mondhatnám: hiába szervezik évek óta, jelenleg is ugyanolyan „pipáljuk ki”, „tudjuk le” rendezvénynek tűnik, mint évekkel ezelőtt. Igaz, sok tekintetben előrelépés tapasztalható: például az eseményt hetek óta hirdetik közterületeken. Ez nem magától értetődő, korábban voltak évek, amikor azért maradtam le, mert egyszerűen


nem tudtam arról, hogy van.



A kifejezetten bénára sikerült plakát ellenére, a megfelelő hirdetési csatornák megtették a hatásukat: annyian voltak kíváncsiak a bemutatóra, hogy szombat reggel a forgalom már a Mărăști téren akadozott, Apahida környékén pedig végképp bedugult. Parkolóhelyek nem lévén, ki-ki ott állt meg, ahol bírt – az út szélén, szomszédos gyártelepek udvarán vagy nemes egyszerűséggel a járdán, ami miatt a forgalom még inkább ellehetetlenült.



Tucatnyi csupa ideg sofőr közé beékelve van idő gondolkozni azon, hogy ha a szervezők tudták, hogy sokan jönnek majd, akkor miért nem sikerült valamilyen civilizált módszert találni a parkolásra? Hely elvileg lenne – a környéken sok többé-kevésbé üres telek is található, a repülőterek általában szellősen beépített területeken találhatók. Kijelölt, megfelelően jelzett parkolóhelyekkel valószínűleg a városból kifele tartó forgalom is gyorsabb, és a repülőtér betonjára betoppanók alaphangulata is más lett volna.

Aztán a beton. Tudni kell, hogy a nézőket egy kordonokkal elkerített placcra vezénylik, és az őrök külön vigyáznak arra, nehogy valaki átlépje azt. A szigorú rend


a nézők biztonsága miatt szükséges:

nem kell magyarázni, miért nem látnak szívesen kíváncsi gyermekeket a fel- és leszálló, motorokat melegítő repülőgépek környékén.



Azonban a betonplaccon sem árnyék, sem víz nem volt, és mobil vécéket sem sikerült felfedezni – mondjuk a nagy tömeg miatt ez utóbbi lehet, hogy elkerülte a figyelmemet. És mivel sokan gyermekekkel érkeztek – egy légibemutató amúgy zseniális családi program! –, talán érdemes lett volna valamilyen, szigorúan gyermekeknek fenntartott magaslatot is rendszeresíteni. Ennek hiányában aki látni akart valamit, az vagy ki kellett nyomuljon a kordonhoz, vagy pedig egy felnőtt nyakába kellett kéredzkedjen.

Azonban mindez kevéssé zavaró a szegényes, és a lehetőségekhez képest is


szűkre szabott programhoz képest.

Műrepült egy szál vitorlázórepülőgép (valószínűleg a dezméri sportrepülőklubból) valamint egy ultrakönnyű, láthattunk ejtőernyősöket, és jelen volt még két Zlin 143-as gyakorlórepülőgép. A rendőrség egy helikopterrel (Mi-8) képviselte magát, a fénypontot azonban az Országos Válogatott Műrepülő Keret Extra 330-asai, valamint az aranyoslónai katonai repülőtéren állomásozó Puma (IAR 330) helikopterek és Mig-21 Lancerek jelentették.



galeria_11232.JPG
Nem könnyű a repülőtérre eljutni
galeria_11233.JPG
Repülős bizbaszok vannak, víz nincsen
galeria_11234.JPG
Extra 330, rendeltetésszerű használatban
galeria_11235.JPG
A Zlin 143-asok felszállás előtt
galeria_11236.JPG
A biztonság szigorú, az őrök morcak, és ez rendben is van így
galeria_11237.JPG
Kötelékben fordulóztak a Zlinek

Nincsen rálátásom a szervezésre, nem tudni milyen utasítást kaptak a pilóták a program összeállításakor, azonban avatatlanok számára is egyértelmű volt, hogy mindenki bőven saját komforthatárán belül,


nagypapás stílusban röpködött.

A legnagyobb csalódást a világ legjobb műrepülőgépeiként számon tartott Extrák jelentették – a pilóták nem feszegették a technika határait, megmaradtak a gyémánt-alakzatnál és a klasszikus műrepülő-figurák bemutatásánál.

Összehasonlításképp érdemes megnézni a szintén Extra 300-assal repülő Besenyei Péter gyakorlatait:



A Mig 21-esek szintén nem kockáztattak: viszonylag egyszerű, de a hanghatás miatt emlékezetes kis magasságú áthúzásokkal és orsókkal szórakoztatták a közönséget, és kötelékben csak keveset repültek. Tény, a Mig 21-es, mivel nem túl fordulékony, nem alkalmas látványos műrepülésre, a szovjet pilóták azonban így repültek vele anno:



Az óvatosságra persze van magyarázat: az lehet a háttérben, hogy


a szervezők nem akarnak kockáztatni.

Néhány éve épp Kolozsváron, a repülőnap előtt zuhant le egy műrepülő repülőgép, a videomegosztók pedig tele vannak a légibemutatókon történt balesetekkel.

És bár erről kevés szó esik, tudni lehet, hogy például a hazai katonai pilóták nyugati kollégáikhoz képest tizedannyit repülnek, ráadásul több évtizedes, szedett-vedett technikával. Emiatt aztán a balesetek is eléggé gyakoriak, az óvatosság tehát érthető.



Repülőnapot szervezni nem olcsó, és a jelenlegi gazdasági helyzetben egyáltalán nem magától értetődő.


Nem kis dolog, hogy összejött ez a program,

az, hogy egy délelőttön keresztül Kolozsvár fölött forgolódott három katonai helikopter és több vadászgép (kíváncsi lennék, hogy hány havi kerozin-adagot palltak el erre az egy bemutatóra). Mégis valahogy hiányzott az a plusz, amitől szerethetővé és családiassá válik egy bemutató, a nézők számára pedig kiderül: a pilótakabinban is emberek ülnek.

Például évekkel ezelőtt, szintén a kolozsvári repülőtéren egy furán aszimmetrikus kötelék láttán a műsorvezető megjegyezte: a srác ott jobboldalt kevéssé tapasztalt, ezért nagyobb biztonsági távolságot tart.

Onnantól kezdve mindenki a kezdő srácnak drukkolt. Ilyen egyszerű ez.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS