A helyesírás-ellenőrző hatékonyabb, mint az akadémikusok
kérdezett:Rácz Tímea 2012. november 26. 10:09, utolsó frissítés: 12:15Egy nyelv kihalása nemcsak a beszélők eltűnésével következik be, hanem a digitális közegből is kikophat. Azok a nyelvek lesznek előnyben, amelyen mindig jelennek meg friss hírek - mondja Németh Géza nyelvkutató.
Amikor nyelvek kihalásáról hallunk, azonnal emberekkel, egész népek eltűnésével társítjuk a fogalmat. Ehhez képest ma, amikor a kommunikáció jelentős része digitális közegben zajlik, a nyelvi pusztulás nemcsak maguk a beszélők eltűnésével következhet be, hanem azáltal is, hogy a nyelvet nem használjuk a digitális térben.
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete a napokban jelentetett meg kiadványt A magyar nyelv a digitális korban címmel, majd ugyanebben a témában kerekasztal-beszélgetést is szerveztek. A digitális kor nyelvéről, a beszédtechnológiáról és a nyelvművelésről Németh Gézával, a Budapesti Műszaki Egyetem docensével, a kiadvány egyik szerzőjével beszélgettünk.
A kiadvány és a konferencia egyik fő témája a nyelv digitális kihalása. Mit jelent ez?
- A digitális korban egyes nyelveket gyakrabban használunk, mint másokat. Ezt egyszerű mérni: meg lehet nézni, hogy a nyelvészek által ismert 7000 nyelv közül hányról készül Wikipédia, vagy mely nyelveken leveleznek elektronikusan, írnak blogokat, és ez az aktivitás milyen mértékű. És ha egy nyelvet nem használnak ebben a kontextusban, amely a kultúrát közvetítő fiatal korosztály sajátja, akkor valószínű, hogy ez a nyelv ki fog halni.
Ha magyar nyelven nem lehet például szakszöveget olvasni, a mérnökök csak angolul jutnak információhoz, vagy ad absurdum, csak a CNN-en olvasná a híreket mindenki a globalizáció eredményeként, akkor azt jelentené, hogy a magyar vagy más nyelvek, amelyeken nem jelennek meg ezek a tartalmak, azok ki fognak halni.
A konferencia visszhangjaiból nem egyértelmű, hogy végülis fenyegeti-e digitális kihalás a magyar nyelvet vagy sem. Mi a végkövetkeztetésük?
- Nincs egyetlen konklúzió, sokféle szempont érvényesül. Ez a kiadvány apropó volt arra, hogy a nyelv és beszédtechnológia mennyire fontos a mindennapi életben. Sokak számára ez abszurdnak tűnik, mert alapvetőbb dolgokkal küszködik.
Viszont mi szerettük volna felhívni a figyelmet arra, hogy egy paradigmaváltás kellős közepében vagyunk. A kommunikáció egyre nagyobb része zajlik digitálisan, gondoljunk csak arra, hogy nagyon sokan vannak, akik kézírással esetleg csak a nevüket írják már alá, mert különben laptopba, táblagépbe jegyzetelnek, mobiltelefonnal fölvesznek, és információt már nem a könyvtárban keresnek. Az egyetemi hallgatók között is már ritka, aki elmegy a könyvtárba irodalmat keresni, amit megtalál a Google, az létezik, amit nem, az nem létezik. Ez egyrészt azzal is jár, hogy azokról a nyelvi tartalmakról, amiket nem fed le a rendszer, neki nem lesz tudomása.
Másfelől az információkeresés már valamilyen szintű műszaki tudást, nyelvtechnológiát igényel: tudni kell, mit írjunk be, hogy ne legyen túl sok vagy túl kevés találat – erre önmagában komoly háttér van a keresőkben, de ennél bonyolultabb feladatok is lehetnek. Például milyen összetett tartalmakat kivonatoljunk: ha van egy ilyen eszköz, az abban is tud segíteni, hogy esetleg egy külföldi is rátaláljon ezekre a dolgokra. Vagy, ha mondjuk, utazni szeretnénk egy egzotikusabb helyre, mennyire jó az, ha az elektronikus kütyübe csak bemondjuk, mit keresünk, az azonnal lefordítja adott nyelvre és megtalálja például a szállodát, amit keresünk.
Jelenleg van egy projektötletünk: nemsokára megemlékezünk az első világháború 100. évfordulójáról, és arra gondoltunk, milyen jó lenne, ha a magyar általános iskolások az interneten keresztül kapcsolatba léphetnének olasz társaikkal. Például amikor Isonzóról tanulnak, akkor nem egy tolmács segítségével, hanem instant gépi fordítással társaloghatnának valamelyik környékbeli iskola diákjaival a témáról.
Mennyi időn belül jutunk el oda, hogy ez megvalósuljon?
- Szűk területen nagyjából most is működik, pl. utazáskisegítőként, de az, hogy a széles közönség számára kezelhető, spontán körülmények között jól fordító eszközt kidolgozzanak, még időbe telik. Csak rá kell nézni a webfordítás.hu-ra vagy a Google Translate-re, hogy milyen a fordítás minősége. Már nem is azt mondják, hogy tolmácsol, hanem „fordítást segítő szoftver”. Ha adott témakörre alkalmazzák, fejlesztik, akkor jól tud működni, de én úgy gondolom, az emberi tolmácsok munkaköre még hosszú ideig biztosítva van. Viszont ezek a különböző gépi eszközök hasznos segítők lehetnek.
Mi a Windows 8-ra kifejlesztettük az „Időjárás mindenkinek” nevű programot a metnet.hu adatai alapján. Ez már néha úgy olvassa fel az időjárást, mintha egy ember mondaná, néha meg rosszabbul. Már menetrendet is elég jól tudunk olvasni. Ez az úgynevezett korpusz alapú beszédkeltés.
Gondolkodunk egy olyan rendszeren is, amely RSS alapon híreket olvas: az ember beül az autóba, és munkába menet testre szabott híreket olvashat kedvenc portáljairól. Sőt, okostelefonra azt is lehetne, hogy az ébresztőórát is erre programozzuk: „jó reggelt kívánok, a friss hírek...” Ezek teljesen reális dolgok, nyilván nem lesz olyan kellemes hangja, mint egy rádióbemondónak, de ha nem ez a cél, hanem az, hogy érthetően elérhetővé tegyünk gyorsan, dinamikusan változó szövegtartalmakat, akkor nagyon hasznos. És természetesen azok a nyelvek világszerte előnyben lesznek, amelyeken ilyen technológiákat fejlesztenek.
De vannak egyszerűbb dolgok is, mint például a helyesírás-ellenőrző, amely már régi dolog. Prószéky Gábor (a MorphoLogic nyelvtechnológiai cég igazgatója - szerk.) szokta mondani, hogy a MorphoLogic nagyobb hatással van a nyelvre, mint sok nyelvművelő akadémikus. Nagyon sokan ezt a szoftvert használják, és ami átmegy rajta, azt helyesnek ítélik. A szoftver viszont nem ismeri a nyelvtani szabályokat, csak közelíteni próbálja, így nem helyettesíti az emberi nyelvtantanítást.
Az eszközöket az emberi igényekhez igazítjuk, de mi a helyzet a visszahatással, a digitális kommunikáció hatásával a beszélt nyelvre? Szükséges-e Ön szerint a nyelvművelés?
- Nem szeretem a szélsőséges harcokat, a nyelvművelésnek van értelme, tere, de az is igaz, hogy úgy kell csinálni, hogy az emberek érezzék, értük van. Évekkel ezelőtt, amikor felolvasószoftvert készítettünk, felhívtam a Nyelvtudományi Intézetet, és érdeklődtem, hogy létezik-e betűző táblázat, amely pl. az angolban szabványos. Kapcsoltak egy osztályvezetőt, aki azt mondta, hogy ő nem erőszakolja meg a nyelvet betűzési előírásokkal. Kiderült, hogy nincs, ezért mi magunk fejlesztettük ki, mert úgy gondoljuk, hogy a hiánya rontja a kommunikációt. Főleg keresztneveket használtunk. Szabvánnyá nem tudtuk emelni, tehát csak javaslat szintjén maradt. A „Magyar Beszéd” című könyvünkben megtalálható.
Az viszont továbbra sem mindegy, hogyan beszélünk. Jó, ha tanítjuk egymást a kifejező, érthető, kellemes beszédre, de a szavak, jelenségek is változnak. Vannak régi szóhasználati különbségek, jönnek új eszközök, és nem ártana, hogy aki éppen elkezd használni egy adott eszközt, megpróbálna értelmes magyar kifejezést kitalálni rá. Ennek van pozitív hagyománya, lásd a 18-19. századi újításokat. Persze ezt is a normális középúton kellene tartani.
Elhangzott, hogy például az Apple fokmérő lehet egy nyelv presztízsének megállapításában. Hogyan működik ez? Nem túl mesterséges beavatkozás a nyelvek „rangsorolásába”?
- Nyilván teljesen mesterséges, de a világ ilyen. A cég profitot akar, és azok a nyelvek, kultúrák, országok, ahol a nagyobb presztízsteremtő dolgok megjelennek, azok vonzóbbak, életképesebbek lesznek. Például ahol valamilyen széles körben értékelt autót gyártanak, azt az országot az emberek nagyobb presztízsűnek tekintik, vagy amelyik rendben tartja a műemlékeit, látnivalóit, oda többen látogatnak el, megnő a hírneve. Az Apple olyan szempontból példa, hogy egy kiváló marketinggel rendelkező cég, presztízst tud adni annak, hogy ha adott nyelven ad ki termékeket (operációs rendszer, nyelvtechnológiai eszközök), az igényesebb felhasználók azt veszik meg.
A magyar és a román is jó helyzetben van, mivel ott vannak az EU hivatalos nyelvei között, és a nagy cégek hajlanak afelé, hogy valamilyen szinten támogassák. Viszont még mindig nem a meghatározó piacok, szóval éppen csak elfogadható szinten tartják a fejlesztéseket. A CESAR projekt keretében a közép-európai régió számára gyűjtünk nyelv- és beszédtechnológiai adatbázisokat és elemző eszközöket.
Az egész informatikai világra jellemző különben, hogy éppen csak elfogadható minőséget gyártanak. A versenytársakat így lehet megölni, mert ha valami tűrhető, de ingyenes, akkor a felhasználók többsége nem fog pénzt adni a jobb minőségért. A veszély a mi számunkra is ebben áll: háttérbe szorulnak azok a kisebb-nagyobb cégek, kutatócsoportok, akik nyelv- és beszédtechnológiát fejlesztenek jó minőségben, amikor a multik megjelennek az olcsó, gyorsan előállítható, de alacsonyabb minőségű rendszereikkel.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
