2026. október 18. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Világszerte egyre több a szingli

2012. szeptember 14. 15:34, utolsó frissítés: 16:16

2020-ra 20%-kal nő majd az egyedül élők száma: ekkor a svéd háztartásoknak csaknem a fele egyszemélyes lesz, de a trend már a közel-keleti országokat is elérte.


A népszerű amerikai tévésorozat és film, a Szex és New York harmincas éveikben járó szingli főszereplői nem valószínű, hogy mintaként szolgálnának a közel-keleti nők számára. A mozifilm második részét részben Abu-Dzabiban forgat, de a hatóságok leállították a forgatást, és bemutatását is megtiltották. Ennek ellenére a szingli életforma a Perzsa-öböl vidékén is kezd teret nyerni.

Az Egyesült Arab Emírségek házassági alapja, a jegyespároknak anyagi támogatást nyújtó állami szerv legfrissebb statisztikája szerint az országban a 30 évnél idősebb nőknek mintegy 60%-a nincs férjnél, míg 1995-ben ez az arány még csak 20% volt. Szaid al-Kitbi kormányszóvivő "igen aggasztónak" nevezte ezt a trendet.




Az emírségek nincs egyedül ezzel a jelenséggel. Az egyedülállók száma a világon szinte mindenhol emelkedik. Az Euromonitor nevű kutató cég előrejelzése szerint 2020-ra 48 millióval, 20 százalékkal nő a világon az egyedül élők száma. Ez azt jelenti, hogy a világ legnagyobb részén ők alkotják a leggyorsabban gyarapodó létszám szerinti háztartási csoportot - írta a The Economist.




A trend a gazdag nyugaton a legegyértelműbb,

ahol már hosszabb ideje megfigyelhető. Az amerikai felnőtteknek például a fele nem házas, ami 22%-kal több, mint az 1950-es években. Csaknem 15 százalékuk, vagyis az 1950-ben mértnél 4%-kal több, egyedül él. Az egyedül élők száma azonban a feltörekvő gazdasági országokban is rohamosan nő, s ez átalakítja a fogyasztási szokásokat. Brazíliában az egyedülállók által leginkább kedvelt készételek éves eladása csaknem megduplázódott az utóbbi öt évben, és elérte az évi 1,2 milliárd dollárt. Ezen belül a levesek eladása a háromszorosára nőtt.

Bár a jelenség globális, a mögötte álló okok különbözőek. Dilma Rousseff, Brazília egyedülálló elnöke egy olyan országot irányít, ahol a gyors iparosítás együtt járt azzal, hogy a házasságok száma csökkent, az első házasságukat megkötők életkora pedig megemelkedett.

Japánban a nők nem hajlandók feláldozni a karrierjüket az anyasággal együtt járó kötelékért. Még a mohamedán Iránban is sok nő részesíti előnyben a tanulást a házassággal szemben, használja ki az új, enyhébb válási törvényeket, vagy használ hamis karikagyűrűt azért, hogy önállóan lakáshoz jusson.





Nyugtalanítóbb a kép Kínában és Indiában,

ahol a fiú csecsemők kiválasztásának trendje azt ígéri, hogy korlátolt házasodási lehetőséggel bíró férfiak egész nemzedéke nő fel. Ennek épp az ellenkezője igaz az afro-amerikaiakra. Az amerikai börtönrendszer a 19 és 34 év közötti fekete férfiak közül minden kilencediket elnyeli, és csökkenti a lehetőséget azon fekete nők számára, akik általában nem szívesen mennek hozzá faji csoportjukon kívüli férfihoz.

Három magyarázat azonban általános érvényűnek mondható. Az első az, hogy a nők szakmai lehetőségeik gyarapodásának köszönhetően általában később mennek férjhez. A második, hogy az élettartam megnövekedése miatt a magára maradt házastársak jelenleg hosszabb idővel élik túl a párjukat, mint korábban. És a harmadik: a változó társadalmi attitűd sok országban ahhoz vezet, hogy a házasság előnyei - pénzügyi biztonság, szexuális viszony, stabil kapcsolat - ma gyakran a hitvesi hálószobán kívül találhatók meg.


Az egyszemélyes háztartások hátrányai

Megvannak a hátrányai is annak, hogy nő az egyedülállók száma. Az egyszemélyes háztartások növelik a háztartási kiadásokat és nagyobb egy főre jutó szén-dioxid-szennyezést okoznak, mint a többtagúak. Az egyedül élőknek kevesebb gyerekük van, és ez egy személyre vetítve növeli azt a terhet, amely az idősek eltartása miatt a fiatalokra jut. És végül az egyedülállók sebezhetőbbek, és ezért potenciálisan költségesebbek is a társadalom számára, mint azok, akiknek van partnerük: számos tanulmány igazolta a stabil társas kapcsolat pszichológiai és egészségügyi előnyeit.

Lehetséges azonban, hogy ezek az aggodalmak túlzottak. A "magányos" kifejezés minden házasságon kívül élőt egy kosárba rak, megnehezítve a különbségtételt az igazi magányosok és azok között, akik házasságon kívül párkapcsolatban, netán a barátaikkal vagy a családjukkal élnek. Még az egyedül élők sem feltétlenül magányosak. "Egyedül élni, egyedül lenni és magányosnak éreznie magát az embernek három különböző szociális körülmény" - mondta Eric Klinenberg, a New York-i Egyetem szociológusa, egy magányosokról szóló nemrég megjelent könyv szerzője.

Klinenberg szerint szó sincs arról, hogy az egyedül élők magányosak lennének. Sokkal valószínűbb, hogy a barátaikkal és szomszédjaikkal töltik az idejüket, és társadalmi szerveződésekben vállalnak önkéntes munkát. Ez megmagyarázza, hogy miért élnek olyan sokan egyedül azokon a helyeken, ahol számos ilyen hálózat van. Például Skandinávia városaiban, ahol az erős szociális biztonsági háló felszabadítja az embereket, lehetővé teszi, hogy saját céljaikat kövessék. Az Euromonitor előrejelzése szerint 2020-ra a svéd háztartásoknak csaknem a fele egyszemélyes lesz.

A politikai döntéshozók korábban hajlamosak voltak figyelmen kívül hagyni az egyedül élőket, és az ő hibájukból alakult ki az, amit Bella DePaulo, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem társadalompszichológusa "singlism"-nek, vagyis az egyedüllét betegségének nevez. Az adókönnyítéstől a nyaralásokig a házaspárok és párkapcsolatban élők számos olyan előnnyel rendelkeznek, amilyennel az egyedül élők nem.


Kormányzati erőfeszítések a házasodási kedv elősegítésére

Néhány kormány megpróbálja útját állni a hullámnak. Az emírségek házassági alapja például 16 millió dollárt költött az idén ajándékokra, amelyekkel a boldogító igen kimondására igyekezett ösztönözni a párokat. Csoportos esküvőket is rendezett és rendszeresen kiad egy tájékoztató brosúrát A szenvedély újságja címmel.




Az Egyesült Államokban az Obama-kormányzat tovább finanszírozza az Egészséges Házasság Kezdeményezés nevű programot, amelyet George W. Bush indított el, és amely évi 150 millió dolláros költséggel arra biztatja a nem házas szülőket, hogy kössék össze hivatalosan is az életüket.

Lehetséges, hogy ezek az erőfeszítések hatástalanok maradnak, sőt az is, hogy visszaütnek, és a szándékolttal ellentétes hatást érnek el. A házasság elősegítésével kapcsolatos friss amerikai vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a tevékenység hatástalan, ha nem fehér vagy szegény családokat vesz célba, amelyek számára a pénzügyi biztonság fontosabb, mint az intim kapcsolat fejlesztése.

Szélesebb értelemben a házasságot ma bizonytalanabbá tevő dolgok egy része - a házasság önkéntessége és a nők fokozottabb elvárásai a partnerrel szemben - azt is megmagyarázza, hogy ha működnek, miért tisztességesebbek és intimebbek ma a házasságok, mint korábban - mutatott rá Stephanie Coontz, a Házasság: egy történet (Marriage: A History) című könyv szerzője.

Elképzelhető tehát, hogy kormányok intézkedései éppen fordítva sülnének el. A korai császárkori Rómában például, amikor Augustus császár adót vetett ki a cölibátusra, hogy ezzel ösztönözzön házasságra, szembe kellett néznie a kiskorúakkal történő eljegyzés valódi hullámával, szenátorai nyílt lázadásával és azzal, hogy a polgárok házasodási kedve még tovább csökkent.

forrás: MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS