2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Az öt legtutibb dolog Kézdivásárhelyen

Bakk-Dávid Tímea összeállította:Bakk-Dávid Tímea 2011. november 23. 12:16, utolsó frissítés: 16:01

Közel vannak az erdők, már amelyiket még nem irtották ki; a Vigadó, a Józsiás, a földalatti alagutak legendája is bekerültek szubjektív toplistánkba. És természetesen az udvarterek.


Mi az a néhány dolog, ami miatt az erdélyi városok lakói úgy érzik, érdemes éppen ott élniük? Ankétunkban korábban Nagyváradon, majd Székelyudvarhelyen kutakodtunk, most ugyanerre a kérdésre Kézdivásárhelyen kerestük a választ.

Ami elsőre eszünkbe jut, a főtér. A kézdivásárhelyiek hihetetlenül szerencséseknek érezhetik magukat, hogy a történelmi központ nagyrészt megúszta a kommunizmus városképrombolását.

>> Kézdivásárhely történelmi központja >>

Ahány embert, aki korábban nem járt itt, elviszek a főtérre, elámul, főleg esti kivilágításkor, amely jótékonyan eltakarja a repedéseket, omló vakolatot. Sajnos több épület rossz állapotban van, nincs felújítva, a Céhtörténeti Múzeum (volt városháza) épülete elé érkező turisták másodikként egyből a Tánczos-ház omladozó erkélyét kezdik fényképezni a sziámi macskával, amely bármelyik pillanatban leköltözhet erkélyestől.




Ankétunkban a válaszok nagy része ugyancsak az épített örökséget emeli ki, amely amúgy az idelátogató turistáknak is egyből szembetűnik. Ezért a toplistába inkább olyan dolgok kerültek, amit csak huzamosabb itt-tartózkodás során lehet felfedezni és kiélvezni.

5. Akár már 20 perc kerékpározás után kiérhetsz egy erdőbe

A medence közepén vagyunk, és kvázi bármelyik irányba indulunk el, előbb-utóbb eljuthatunk egy erdőbe (lehetőleg olyanba, amit még nem irtottak ki). Legközelebb a kézdiszentléleki Perkő erdeje található, és egy jó biciklivel, jó tempóban valóban nagyon gyorsan odaérhetünk.

4. A Vigadó Művelődési Ház

Kulturális és közösségi események fontos színtere. Ha valaki nem is jár színházba vagy kiállításokra, az Art Caféban biztos megfordul. A z’Árt, ahogy a helyiek nevezik, minden hibája ellenére valszeg a leg-leg kocsma továbbra is, nem a kiszolgálás, nem az árak, nem a kínálat miatt – hanem, talán nevezzük így, a hely szelleme teszi. Szidjuk, mégis odamegyünk, mert xy is odajár.



Sokan áradoztak a Vigadóról a válaszolók közül: „Patinás épület, gyönyörűen felújított színházteremmel. Első pincéjében korcsoma, földszintjén Nyugdíjas Klub, az udvaron műtermek a helyi képzőművészeknek, hátsó pincéjében edzőterem a bádibildingezőknek. Kosztándi Jenő bácsi “bagolyvára” az udvaron. Divatos szóval élve: van egy fílingje ennek az épületnek.” „Óvodástól nyugdíjasig mindenkinek otthont adó víg mikrokozmosz.”

3. A kötélpályás ereszkedő a Józsiásban

A Molnár Józsiás/Jósti több generáció kedvenc helye. Gyermekeknek hatalmas játszótér, amely nem korlátozódik csak magára a bekerített grundra. A Józsiásban bandáznak a fiatalok, bújkálnak a szerelmespárok, tolnak babakocsit a szülők, üldögélnek a padon a nyugdíjasok. Éjjelente pedig kipróbálhatod a „gyerekjátékokat”, amit napközben nyáladzva figyeltél: a legtutibb a kötélpályán ereszkedés a tányérhintával, főleg ha meg is lök valaki.

A Józsiás az egyedüli hely a városban, ahol az ember a természetben érezheti magát – írja egy válaszolónk. „Úgy gondolom, hogy a Millennium park (a város másik parkja – szerk. megj.) a tervezett méretei miatt még a gyerekeim számára se lesz parknak nevezhető s használható.”



2. Kisvárosi legendák

Az anekdotákat, régi történeteket nemcsak a helyiek mesélik szívesen, de írókat is megihlettek. „Az idő múlásával egyre színesebbé, tartalmasabbá és valószínűtlenebbé váló mesék, amik a fehér (kockás, pecsétes... stb.) abrosz mellett, baráti összejöveteleken, füstös kocsmákban elhangzanak. Mindenki ismeri, de szívesen hallgatja a legújabb, torzult változatot. Legendák az iparról, a fenegyerekekről, a város legjobb nőjéről, a mentősofőrök bravúrjairól, a város alatt levő alagútrendszerről.

Mesék nagyapáink idejéből, a kommunizmus időszakából és az újkeletű történetek. Ceausescu legendás látogatása: történet a zöldre festett parkírozóról, mese a fákra felkötözött almákról, a földre kihordott pityókáról, a lefertőtlentett, csírátalanított készruhagyári varrónőkről, akik a Kárpátok Géniuszával kezet ráztak és puszit kaptak.”

„Egyébiránt pedig a főtér, az udvarterek és a Vigadó olyan együttes, amelyre egy irodalmi rangú legendárium is építhető. Legyenek ehhez kézdi jó írók, mint ahogy erre kezdemény mutatkozik. A legendárium egyik mintája: Vári Attila marosvásárhelyi legendákból építkező, Középkori villamosjegy c. munkája.” Válaszolónk feltehetően Fekete Vince, Sántha Attila, Muszka Sándor írásaira gondolt. Ha kihagytunk volna hirtelen valakit, az csak azért van, mert itt nemcsak téma van sok, de az élő legendákból, izé, írókból sincs hiány.

1. Az udvarterek

Azt a turistának is elmondják az idegenvezetők, hogy Kézdivásárhelyen egyedi módon fennmaradt az udvarteres településszerkezet (ööö, tekergeti nyakát szegény nem-kézdivásárhelyi erre értetlenül). Megmutatják neki a főtérről sugár alakban induló kis utcácskákat, s azzal ennyi. Pedig ennél sokkal többről van szó. „Kopott, vakolásra és meszelésre megérett, kisebb-nagyobb házak, a szűk utcákra jellemző szaggal-illattal. Éjjel sötétek, nappal homályosak, és máshol nincs ilyen. Kukucskálásra serkentő ablakok, a napi híreket tárgyaló, xy-t kiosztó házipapucsos polgárok. Időutazás a múltba.”

Valószínűleg mindenkinek van kedvenc udvartere, és egyesek a régi neveket is tudják, nemcsak a számokat. Egy-egy utcácskában mintha megállt volna az idő: virágoskert a veranda előtt, a konyhaajtóból egyenesen ki lehet lépni a közös térbe, aprócska, tapasztott falú házak sorakoznak egymás mellett, mint egy mesebeli faluban – a magas, főtéri polgári házak mögött megbújva.


FUTOTTAK MÉG:

a Bujdosó (talán nincs egy olyan polgár a városban, aki életének legalább egy fontos eseménye ne ehhez a park melletti vendéglőhöz kötődne. Belengi a bankett vagy esküvő utáni hajnali részegségek emléke, szaga, megihlette a transzközép fenegyerekeit, és ha amúgy messziről el is kerüljük az esti mulatós-szintetizátoros repertoár miatt, vitathatatlanul: egy legenda).

>> Kézdivásárhelyi kocsmák a Bloodymary.ro-n >>

„Dédapáink idején két "polgári hely" volt Kézdin, a Bujdosó és a Pantallós. A Bujdosó lepattantságában is tovább vitt valamit ebből – kézdi Aufhebung –, mert meghonosított egy hagyományt, hogy ott kell érettségi találkozókat tartani. Ez nem vált egyeduralkodóvá, de akik ott kezdték, ott is akarják folytatni, tehát a polgári rangja a Bujdosónak elveszett, de "emlékezeti rangja" megmaradt. A Pantallós ezzel szemben teljesen meghalt” – nosztalgiázik egyik válaszolónk.

a Kanta, azaz a Kézdivásárhelyhez a 19. században csatolt faluról elnevezett történelmi városrész, ahol minorita rendház, templom és az egykori katolikus gimnázium, a Nagy Mózes Gimnázium található – a „katolikusok térfelén”. A főteret ugyanis a hatalmas református templom uralja.

(„Lesétálni a főtérről, tekinteteddel végigsimítani a szebb napokat is látott házak-otthonok falán. Az utcalámpa fénykörében állni, Rorátéra várni az érkező tanítványokat, s figyelni, amint gurulnak lefelé a friss porhóban a Szentháromság templom felé. Reggeli áhítat: becsengetés előtt pár perccel szem- és lélektorna az önmagából építkező Nagy Mózes magasba emelkedő jobbja mentén.”) Sokan a város széli, illetve a Kanta-beli utcákban falusi gazdaságot tartanak fenn: „Sajátos vonás még, hogy szezonban dalmátkutyabunda-szerű mintázatban szóródnak szét esténként a tehénlepények a város néhány utcáján. Helyi, sajátos és a miénk!”

a Kaszárnya, azaz „az egykori Székely Katonanevelde rideg, tekintélyes, málló homlokzatú épülete. Raktározásra használt gyomos udvarával, boltíves pincéjével és magas mennyezetű tágas termeivel. Természetesen az alagútrendszer részét képezi, össze van kötve a kantai templommal, a régi gyerekotthonnal, Bálványos várával, no meg a Perkővel is, hogy csak a fontosabbak említsük. Épp a melegséget biztosító élet hiányzik a falai közül, kár érte.”

a Céhtörténeti Múzeum, a Zsuzsi- és Andris-babák gyűjteményével; a helyi képzőművészek műtermei; a tönkrement régi üdülőhely a város határában: a Fortyogó; a sportcsarnok; a várost átszelő két patak; az, hogy a település kis mérete nem szükséges autóval közlekedni (más kérdés, hogy mindenki ezt teszi, emiatt tele van parkolva a főtér); az Erdély-, de talán Európa-szerte is ipartörténeti kuriózumnak számító Bogdán-napfényműterem a 40. Udvartérben („mint az a bizonyos kút a sivatagban, a látatlan, láthatatlan hozzáadott érték a főtér patinájához. Unokáink talán fogják látni is...”); egy finom, meleg kávé a Jazz Caféban.



Az emberek, városlakók, mentalitás témakörben volt, aki kiemelte, „hány értékes, kreatív embert adott Kézdi a nagyvilágnak (...) és ezekre az emberekre többé-kevésbé csak tőlünk függ, hogy mennyire számíthatunk abban rájuk, vegyenek részt a város fejlesztésében és jobbá tételében”. Másik válaszolónk így jellemezte a kézdi embereket: „Amolyan kisvárosi, időnként vaskalapos, de többnyire mégis melegszívű polgárok. Pletykálnak (a kisvárosi lét egyik fő tevékenysége), élnek, szeretnek, utálnak, sóhajtoznak a holnapon, merengenek a múlt szépségein. Ellöknek, majd felemelnek. Nehezen engednek közel, de akkor lehet rájuk számítani. Igazi székely-magyarok.”

Amúgy a kézdiek nagyon szeretnek a kézdiekről beszélni és szidni őket úgy általában, ez talán még egy fontos jellegzetesség, amely – ha nem keveredünk bele túlságosan – nagyon szórakoztató is lehet kívülállók számára.

Válaszoltak: Bakk Miklós, Bartos Lóránt, Ferencz Éva, Lázár Levente, Ráduly Attila, Tóth Csilla Enikő, Vizi Géza, Weisz István.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS