2026. november 11. szerda
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Biokertészet: nem csak gyomlálás, hanem életmód

Kérdezett: Sipos Zoltán 2011. október 24. 09:54, utolsó frissítés: 17:13

Hogyan lehet ismét ráérezni őseink sokszor lenézett mindennapjaira? Miképpen válik a kerti munka nyűgből életszervező elvvé? Interjú.


Tavasszal a frissen felásott földbe elültetsz egy magot. Türelmesen vársz, öntözöd és gyomlálod, majd néhány hónappal később, ha minden jól megy, a földből kikel valami. Persze lehet hogy nem, és az is előfordulhat, hogy valami egészen más születik.

A Bordás Szabolcs Nagyváradon élő biokertésszel készített interjú is nagyjából így szökkent szárba: a több napos messenger-egyeztetésből hetekig tartó e-mailezés lett, néha szünetekkel, máskor egy-egy telefonhívással fűszerezve. A kertészkedés alapjairól szóló beszélgetés fokozatosan a kertészkedés, mint életforma fele vette az irányt. Íme az eredmény.


Hogyan kezdődött? Valamilyen gyermekkori élmény hatására fedezted fel a kertészkedést?

Bordás Szabolcs: – Egy nagyobbacska faluban nőttem fel. Gyermekkori emlékeim az évek teltével idealizálttá váltak, de így is rémesek. Nem szerettem az iskolát, a háztáji munkákat. A 14. életévemből a konfirmálásra, a diszkóra és a kapálásra emlékszem. A munka számomra a nehézséget, kényelmetlenséget jelentette, a kényszert. Hiányzott belőle a lényeg: az élet.



A szüleim arra neveltek, hogy vagy dolgozni, vagy tanulni kell: így hamar elköltöztem városra. Az otthon nyűgétől megszabadulva azonban megváltozott valami. Minden évnek volt egy különleges napja, az, amikor tavasszal először mutatják meg erejüket a napsugarak.

Ilyenkor felmásztam a farakásra napozni, majd bementem a kertbe és összemorzsoltam egy göröngyöt. A látszólag jelentéktelen esemény számomra tele volt jelentéssel: a göröngyben életet találtam. Erre az élményre rakódtak rá a későbbi események, tapasztalatok.


Mekkora út vezetett a göröngy szétmorzsolásától az első kertészkedés-próbálkozásig?

– Sokkal hosszabb időbe telt rájönni mit akarok, mint megvalósítani. A kertészkedés egy életszemlélet része. Korábban túlságosan lekötötte a figyelmem az emberi viszonyok feltérképezése, a viselkedésük megértése. Tíz év telt el a testem sanyargatásával.

Aztán egy katartikus élmény hatására felértékelődött a fizikai világ, az ok-okozati viszonyokban erőteljes átjárást kezdtem felfedezni az emberi dimenziók között. Az addigi képlet megfordult: már nem az érdekelt hogy a szellemiségnek milyen hatása van az életre, hanem az, hogy hogyan hat a fizikai világ a mentális világra.

Gyakorlatias dolgok következtek: reformkonyha, sport, új hobbik, munkahely. Megváltozott az életem. És nem a többön volt a hangsúly, hanem a másképpen. Tudatosabbá váltam, sőt, bizonyos kérdésekben egészen fanatikus és előítéletes lettem. Mindenképp jó kezdetnek tűnt, a negatív konnotációk pedig nem érdekeltek. Úgy gondoltam, érdemes átesni a ló túloldalára, hiszen az erők majd kiegyenlítik egymást.


Ez így nagyon hajaz az egyre divatosabb "slow" életfilozófiára. Magadtól éreztél rá az "útra", vagy volt pár erről szóló olvasmány- és más élményed is?

– A sorrend élmény, döntés, közösség volt. Egy teljesen banális dolgon, egy üveg olívaolajon múlt az egész. A sztori lényegtelen, de hatására elkezdett derengeni, hogy az ételek körül valami nincs rendjén, így az interneten kezdtem kutatni.



Radikálisan változtattam az étkezési szokásaimon, de nem gasztronómushoz fordultam: a biokertészkedés mellett döntöttem. Megkerestem a téma egyik legjobb szakértőjét, a kolozsvári Agronómia (USAMV) egy tanárát, aki otthon reformkonyhát vezetett, és akivel azóta is nagyon jó barátságot ápolunk.

>> A slow-mozgalom honlapja itt >>

Nála voltam minden héten egy napig: ebéddel kezdtük, megbeszéltük hogy mit eszünk és hogyan készül, és lassan elkezdtem otthonosan mozogni a reformétkezés kultúrájában. És ez nem csak a mikroelemekről való cseverészést jelentette: nagyon tetszett, hogy sosem kaptunk be csak úgy valamit, mindennek volt egy rendje. Például evés közben nem telefonálhattam. Ebéd után kimentünk a kertbe, és növényekről tanultunk. Később elkezdtünk bridzsezni is – gyakori vendéggé váltam. Közben elkezdtem biogazdaságokat látogatni itthon és külföldön egyaránt.


Beszélgetés, az ételek lassú, nyugodt fogyasztása, kikapcsolt telefon, kertben való séta és társasjáték: nagyon normális, magától értetődő, egyszerű dolgoknak tűnnek, a hétköznapi rohanásba belefásult ember számára mégis különösek. Milyen más "szabályokat" fogadtál el?

– Elsősorban azok a tevékenységek tetszettek, amelyekben az élet tiszteletét éreztem. Szerettem amikor tanárom a régi időkről beszélt, a második világháború előtti gazdálkodásról, a családi életről, a régi Kolozsvárról.

Szerettem a napi kertészkedést is, azt, ahogy a természet élővilágát szolgáltuk. Falapokat terítettünk magunk elé, hogy ne lépjünk lábbal az ágyásra. A csigákat általában nem bántottuk: összeszedtük és kivittük őket a parkba. Néhányat szétmorzsoltunk a cirkálási csomópontokon: a csiga nem szereti az elhullott állattársa szagát.

Mindezt kivetítettem emberi kapcsolataimra – így nevel a kertészkedés, ezért nem mindegy, hogy hogyan csináljuk. Persze embert nem öltem.


És milyen leckéket kell megtanulni a kertészkedés iskolájában?

– Ez teljesen egyéni és akár szélsőséges is lehet. A növények nem hadakoznak: eltűrik sorsukat. Ha ápolják őket, hálásak érte, és terméssel szolgálják meg. Sosem mentegetőznek, nem magyarázzák, hogy mi miért van, vagy hogy kellene legyen.

Ha egy növényről eldöntjük hogy társnövény – ez a gaz a legújabb kori szóhasználatban –, csendben tűri pusztulását, bekerül a komposztba és táptalaj lesz belőle. A növények nagyon csendesek, mi, emberek pedig belevetítjük ítéleteinket ebbe a csendbe.



Néha úgy érzem, az élet dolgai hihetetlenül összetettek és kiszámíthatatlanok, máskor pedig ellenkezőleg: úgy látom, teljesen sematikusak. A növények hihetetlenül alázatosak, más értelmezésben ostobák. Megtanultam hogy nincs szükség vagylagosságra: ezek az ellentmondások más-más dimenziókban értelmezhetők, illetve sematizálhatók.

Azért is fontos számomra a kertészkedés, mert a többi tevékenységem döntő része emberközpontú. A kertészet a tudás megszerzésének egy formája, a tapasztalat pedig a befektetett energia mennyiségével arányos.


Naponta, hetente mennyi munka a kerted fenntartása?

– A legkönnyebb, ha egy havi átlagot mondok: 100 négyzetméterenként egy-másfél nap. Egy fiatal család zöldségigényét 2-300 négyzetméternyi területről biztosítani lehet. Megjegyzem, krumplit nem termesztek, illetve pince hiányában télire sem raktározok.

300 négyzetméteren 40-50 fajta zöldség is termeszthető, fajtánként átlagosan 10-20 folyóméter. Ez annyi zöldséget jelent a termés csúcsán, hogy a barátoknak is bőven jut. Általában 2 kg/négyzetméter termésátlaggal érdemes számolni.

Nincs saját kertem, ezért évelőkkel sokkal kevesebb a tapasztalatom. Ha valaki saját tulajdonú területen próbálkozik, idővel a kert bővülni fog: megjelennek a bokros gyümölcsök, a gyógy- és fűszernövények, évelők és fák, virágok.

A zöldségtermesztés hálás dolog, könnyű sikeresen végezni. Havonta 4-5 nap a kiskertben általában eredményhez vezet, annyira, hogy lesz mivel másoknak is kedveskedni. A havi munka legnagyobb része a gyomlálás. Fontos az öntözés is, ezért olyan földterületet kell választani, ahol van víz a közelben, lehetőleg eső- vagy állóvíz. A kert semmiképpen ne legyen túlságosan nagy, ha lehet, ásót vagy talajlazító villát használjunk: így a telelő zöldségek nem lesznek útban.


Mit ajánlanál egy teljesen kezdőnek: hol, mivel érdemes kezdeni? Mit kell elolvasni?

– Zöldségtermesztésben a legkönnyebb sikereket elérni, a legnehezebb területnek a fűszernövényeket tartom. De nem csak a kertészkedés hogyanja a fontos: aki eddig vegetát és leveskockát használt most pedig fűszer- és gyógynövényeket szeretne termeszteni, annak kulináris ismereteit is át kell értelmeznie, illetve fitoterápiás szakkönyvekbe kell belelapoznia.

Fontos még elgondolkozni azon, hogy mennyire vagyunk hajlandóak a környezetet terhelni tevékenységünkkel? Ettől függ, hogy milyen termesztési módszert alkalmazunk. A hagyományos gazdálkodásban a kemikáliákat kell jól ismerni, míg egy biokertben a megelőzésen van a hangsúly.

Nem tartom kritikusnak az elmélet és gyakorlat arányát: gyakorlat nélkül sok mindent meg lehet tanulni, illetve elmélet nélkül is sok mindent el lehet érni. Három fő csatornája van az információszerzésnek: a személyes kapcsolatok mellett internetről és könyvekből is sok mindent meg lehet tanulni.

Én a személyes kapcsolatból származó információkat tartom a legérdekesebbnek, mert ennek van a legnagyobb beláthatatlan hozadéka. A könyvek és az internet egyaránt jól használható. Interneten ott van a Zöldségtermesztők kézikönyve, sokat olvasom még Terebess Gábor honlapját, itt található egy kert és konyha aloldal. A könyvválaszték rendkívül széles körű, ha tudjuk mit akarunk, interneten és könyváruházakban is érdemes bóklászni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS