Aki kamerát fog, kamera által vész el
szerk. 2003. április 15. 13:30, utolsó frissítés: 12:52Garaczi László-Toepler Zoltán szöveget dolgoztak fel a Babes-Bolyai színis végzõsei. Az eredmény nem meglepõ, hogy meglepõ.
Az elõadás helyszíne a kolozsvári Tranzit Ház. Hatvan nézõs, a közönség két oldalon, akár egy teniszmeccsen. Némi multimédia, a jelenetek között szól a dufta-dufta, a játékképlet enyhén feldarabolt, a történet minden posztmodern perspektíva-szaggatás ellenére alapvetõen jól kivehetõ ívû és hát romantikus: egy színész - nem a legsikeresebbek közül - belép egy olyan kandikamerás produkcióba, ami felemészti. Elmebeteget játszik, és wow!, maga is elmebeteggé válik. Közben egy nagyon közeli ismerõse a szó szoros értelmében felajánlja saját lelkét az õ lelke megmentésére (lélek-lélek, statisztikailag ugyanaz). A kamera közben pörög, veszi a dráma nem transzcendentális részeit. Akit kérdeztünk: Szilágyi-Palkó Csaba évfolyamvezetõ tanár, az elõadás dramaturg-rendezõje.
Transindex: Hogy néz ki az elõadáshoz képest az eredeti szöveg?
Sz. P. Cs.: – Azt eredeti szöveget kicsit módosítottuk, lévén, hogy a két szerzõ kérésünkre változtatásokat küldött. Ez a szöveg, ebben a formában tulajdonképpen csak az elõadásban van jelen. Eredetileg két darab volt, egy Toepler és egy Garaczi, ezt összeírták és a végén Garaczi hozzáírt egy rejtett kamerás motívumot. Toepler darabját már játszották Zsámbékon, ebbõl itt nagyrészt csak az õrület-jelenetek maradtak meg.
Ez egy ironikus játék?
– Ironikus játék is, groteszk is, de talán erõsebb az utóbbi. A legfontosabb, hogy jelenetrõl jelenetre változik a játék, a darab egészen eklektikus. Igazából a színészeknek sokkal nehezebb így játszani, mintha egy realista darabot játszanának, mert mindenki egyrészt játszik, másrészt reflektál is -- sok tekintetben el kell távolítania a szerepet önmagától. A próbákon az volt a cél, hogy megpróbáljuk kibontani azokat a játéklehetõségeket, amelyek amúgy a Garaczi-prózára is jellemzõk: amikor kezd összeállni a kódrendszer, az utolsó pillanatban a szerzõ betesz egy csavart, amivel kibillent bennünket a nézõi-olvasói egyensúlyból.
És ez OK?
– – Igen, nagyon rokonszenvens volt, hogy helyenként teljesen színpadiatlan...
A hagyományos színháztól eltérõ módon itt ad ugyan jeleket azért, hogy beinduljanak bizonyos folyamatok, de folyamatosan visszahúz, kizökkent. Nincs alvás, nem lehet elunni, nem lehet kényelmesen belesüppedni. Nyilván ezzel sokan perbe szállhatnak, mert a színház "nemcsak az agyhoz szól, hanem a lélekhez is", de azt hiszem, nem vagyunk túlságosan bõviben azoknak az elõadásoknak itt Erdélyben, amelyek ne a realista színházból indulnának ki. (Tisztelet a kivételeknek...)
A diákjaid számára milyen volt a próbafolyamat?
– Pozitívum volt, hogy a darab nagyon közel áll hozzájuk, mert most játszódik. A mindennapi valóság olyan elemeibõl építkezik, amely megszokott számunkra, igaz, meghökkentõ, ha a színpadon látjuk. A darabnak erõs médiakritikai része is van, amely ugyanakkor még saját nevetségességére is reflektál.
– Ami talán nehézség, de termékeny nehézség volt, hogy a realizmustól gyökeresen eltérõ stílusban kellett játszani, és más fogódzókat kellett találni, mint ami a hagyományos szerepépítés során történik. Sokkal intelligensebben, sokkal logikusabban kellett végiggondolni a szerepet.
A mérleg?
– Tény, hogy nem lett olyan, mint amilyen szerettem volna, eredetiben sokkal technicizáltabbnak terveztem, a látvány szempontjából sokkal inkább kellett volna szólnia a technikáról (is). Azt a manipulatív játékot, amit játszunk az elõadásban, és ami a technikáról szól, sokkal csavarosabbá lehetett volna tenni.
Erõs volt a zene...
– Itt nem lehet mondjuk Morricone-filmzenét betenni, emiatt néha erõszakos is a zene, nem átvezetõ szerepe van, hanem hat is. Ebben nagy segítségemre volt Tamaka (Héjja Tamás). Eredetiben úgy képzeltem el, hogy a dj végig a színpadon legyen; ez sajnos technikai meg egyéb akadályok miatt nem jöhetett létre.
További felvételek
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
