Melegnek lenni Erdélyben: nincs esély emberi életet élni
Gál László 2011. július 05. 16:26, utolsó frissítés: 2011. július 06. 09:46„Erdélynek még sok idő kell, hogy természetesen tudja kezelni a homoszexualitást. Ezt azzal lehet lerövidíteni, ha a melegek is természetesen kezelik a helyzetüket.” #b#[interjú]#/b#
Erdélyben „nincsenek” homoszexuálisok. Tabunak számít, nem beszélünk róla, ezzel is palástoljuk a tényt, hogy köztünk járnak. Aztán néha felbukkan egy-egy hír, hogy egy közszereplőnek homoerotikus kapcsolata van/volt: elszörnyülködünk, és gyorsan elfordítjuk a fejünk. Igyekszünk a lehető legkevesebbet beszélni, és leghamarabb el is terelni a szót az esetről.
A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2008-as felmérése szerint a magyar fiatalok kétharmada elutasítja a homoszexuálisokat, és nem szeretné, ha a családjában vagy a baráti körében előfordulna ilyen személy. Arányában ez megfelel a romák, az AIDS-szel fertőzöttek vagy a régebben drogfüggők elutasításának.
Egy romániai magyar homoszexuális fiúval beszélgettünk elfogadásról, normális életről, toleranciáról, sztereotípiákról.
Miért nem tudhatják az olvasók a személyazonosságodat?
A munkám miatt. Bár a szakmában ez egyáltalán nem jelent problémát, nem is a kollégáim előtt, hanem az emberek véleménye miatt szeretném titokban tartani. A munkámban nem azt kellene aláhúzni, hogy ki vagyok, hanem azt, amit belőlem kaphatnak az emberek. Nincs értelme, hogy tudják. A lényeg az: lássák, dolgozom. Ne azt értékeljék, hogy meleg vagyok. Nem szeretnék esélyt adni arra, hogy az embereknek a személyiségemmel kapcsolatos mellékvágány jusson eszükbe.
Nyilvánosan megéled a szexuális orientációdat?
Nem szoktam különben titkolózni, de azért nem csinálok ebből propagandát. Nem fogom megváltani a világot.
A szüleid vagy a barátaid tudják, hogy homoszexuális vagy?
A barátaim és a szüleim tudják, mert ezt tartom helyesnek, ellenben az embereket nem ez kellene foglalkoztassa.
Milyen motivációd volt, hogy elmondd?
A szüleimnek viccesen, hirtelen felindulásból mondtam el, egyszerűen csak szerelmi csalódottságomban, de velük amúgy is alapvetően megbeszélem a dolgaimat. A barátaimnak könnyebb volt elmondani, mert ők azok, akivel megbeszélem a problémáimat.
Milyen reakciókkal fogadták?
A barátaimmal nem volt gond, eleve nyitottabb, toleránsabb társaságban, környezetben nőttem fel, így könnyen elfogadtak. Édesanyám furcsán, de jól reagált. Felvetett pár alternatívát, például, hogy alapíthatnék családot és amellett is megélhetem szexualitásomat, de én nem szerettem volna annyira elrontani az életem. Édesapám egyszerűen elfogadta. Ha neked így jó, akkor egy szép életet kívánok – jelentette ki.
Beszéltek erről a szüleiddel a mindennapokban?
A szüleimmel nem erről beszélünk, fontosabb, hogy az életem hogyan alakul. Ebbe nem feltétlenül tartozik bele a magánélet. Számomra és számukra is fontosabb, hogy általában az életem jó irányba haladjon.
Milyennek látod a homoszexuálisok életét Erdélyben?
Szánalmasnak. Szánalmas az, hogy jelentős részük betegségként éli meg. Szánalmas, hogy egy másik része úgy gondolja, hogy csak úgy tud érvényesülni, ha erre soha nem derül fény, és belekényszeríti magát egy heteroszexuális kapcsolatba, sőt még gyereket is vállal.
Ennél viszont sokkal szánalmasabbak azok, akik tudatában vannak, hogy melegek, mégis megnősülnek és gyereket vállalnak, s emellett még kapcsolatot is tartanak fenn más férfiakkal, így megfelelve a társadalmi elvárásoknak. Az a réteg, amely felvállalná, az is csak egy korlátozott körön belül teszi ezt, mert fél az erőszaktól, a megaláztatástól és az ujjal mutogatástól. A legszánalmasabb réteg viszont azokból áll, akik tüntetően, öltözködésükkel és viselkedésükkel mindez ellen harcolni próbálnak.
Erdélynek még sok idő kell, hogy természetesen tudja kezelni a homoszexualitást. Saját tapasztalatom szerint ezt az időt azzal lehet lerövidíteni, ha a melegek is természetesen kezelik a helyzetüket, mert így mindenki más számára is természetessé válik a környezetükben, és nem ez a napi téma.
Milyen lehetőségei vannak szerinted egy homoszexuálisnak Erdélyben?
Pillanatnyilag semmilyen lehetőséget nem látok arra, hogy teljes értékű, emberi életet élhessenek. Mindenki egyéni/páros magányában megélheti. Ha tudják róla, még akkor sem köpik le. Annyira balkán azért nem vagyunk, hogy tettlegességig fajuljon a helyzet, vagy legalábbis kevés esetben.
Tudván a többség reakcióját, mi meghúzódva reagálunk. Rosszabb helyzetben vagyunk, mint a romák. Szerintem ahogy egy embert bőrszíne és etnikuma miatt nem lehet elítélni, ugyanúgy egy magzati génmutációval született embert sem, hiszen egyikük sem tehet arról, hogy ezzel az életét meghatározó különbséggel jött a világra.
Milyen tapasztalataid vannak külföldi közösségékről? Összehasonlítva a hazaival, erdélyivel.
Hatványozottan fejlettebb. A társadalmi tolerancia miatt jobb a nyugati melegek élete. Nem kérdés ott, hogy egy meleg házaspár kézen fogva jár az utcán, míg nálunk ez fel sem merülhet. Éjjel kuriózumként itthon is megkísérlik ezt a meleg párok, ha senki nem látja őket.
Hol tudtok ismerkedni?
Elsősorban társkereső oldalakon. Némely fejlettebb városban meleg szórakozóhelyeken. De alapvetően ott még nem tartunk, hogy napközben egy publikus helyen leszólítsuk egymást. Én már nagyon rég nem ismerkedem, az utóbbi időben annyira lefoglalja a munka az életemet. Bár nem élek párkapcsolatban, még eszembe sem jut annak lehetősége, hogy akár élhetnék is. Mikor ismerkedem, leginkább társkereső oldalakon teszem, ahol nagyobb a választék. Nem mindegy, hogy egy utcaszéli közértben vagy egy bevásárlóközpontban vásárol az ember.
Szerinted a homoszexuálisokkal szembeni sztereotípiák mennyiben igazak? Gondolok itt arra, hogy gyakran váltogatják a partnereiket, nem tudnak stabil kapcsolatot kialakítani stb.
Szerintem ez személyfüggő. Vannak ilyen melegek, de többségükre ez nem igaz. Legalábbis az én ismeretségi körömben forgók nem illenek bele ezekbe a sztereotípiákba, mert én egyszerűen nem bírom elviselni. Az allűrökkel kapcsolatosan tapasztaltam már, hogy egy heteroszexuális sokkal hisztisebb is lehet, mint egy meleg.
Hogyan képzeled el a családi életed?
Alapvetően szakmámtól függ, mert lehetséges, hogy meg sem engedhetem magamnak például a stabil párkapcsolatot, ez persze nem zárja ki, hogy legyen. Azt hiszem, minden férfi szeretné, hogy legyen gyereke, hogy a név, a vér tovább öröklődjön. Viszont számomra elég nehéz, mert mérlegelnem kell, hogy képes leszek-e melegként úgy elfogadtatni magam a gyerekem előtt, hogy őt ne érje szociális károsodás. Pont neki ne legyen ezzel baja. Nem tudom, hogy el tudnám-e neki ezt úgy mondani, hogy ne érje őt lelki sérülés, és ne legyenek neki még durvább előítéletei. Hogy ezek után is tudjon úgy tekinteni rám, mint apjára.
Sok akadálya van annak, hogy gyermeket nemzzek, de akaratom lenne rá. A lehetőség egy olyan nőtől függ, aki el tudja fogadni melegségem, és vállalna tőlem gyereket. Bevallom őszintén, sok ilyennel találkoztam.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
