Hogyan tartsunk hangyát háziállatnak?
Kovácsics Judit 2011. június 20. 11:36, utolsó frissítés: 13:35A legtöbb ember kétségbeesetten szalad rovarirtó szerért, ha felbukkan egy hangya a lakásában. Erős Kati épp az ellenkezőjét teszi: hazaviszi és mézes tonhallal eteti őket.
Ha feltűnnek a hangyák a lakásban, a legtöbben rémülten körbejárják a szomszédságot, vagy legalábbis az interneten keresnek megoldást a kiirtásukra. Kati viszont begyűjti és hazaviszi őket: de nem házi kedvencnek, de még csak nem is a lakásban szétszóródott morzsák összegyűjtésére.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem Szárazföldi és vízi ökológia szakán mesteriző lány érdeklődését pár évvel ezelőtt keltették fel ezek a rovarok, amikor tagja lett az egyetem hangyász klubjának, és nem mellesleg államvizsga-dolgozata témájául is a hangyákat választotta.
Annak érdekében, hogy állandóan figyelni tudja életműködésüket, egy ideig a kolozsvári albérletben, egy kisebb terráriumban tartotta őket. Bár külföldön már divat extrém háziállatként hangyát tartani, Kati elmondta, hogy sosem tudott elvonatkoztatni a kutatásoktól, és kizárólag megfigyelés tárgyaként tud rájuk nézni.
>> Erős Katalin cikkei a TOTB-n >>
Arra voltam kíváncsi, mit igényelhet mondjuk húsz-harminc egyed, egyáltalán hogyan kell gondozni őket, és hogyan teremthetnék optimális életkörülményeket nekik, ha mondjuk arra vetemednék, hogy otthon hangyát tartsak?
Először is kell nekik építeni egy “hangyabolyt” – fogott hozzá Kati – amit a legegyszerűbb gipszből kiönteni, vagy habtéglából kialakítani, különböző vájatokkal. Ezt üveggel födjük le, és ha látni is akarjuk a kedvenceinket, akkor ne tegyünk bele földet. Használhatunk egy szimpla áttetsző, piros fóliát – a hangyák ugyanis nem érzékelik a piros színt –, ami kevés fényt enged át, mi pedig ugyanúgy láthatjuk őket.
Nélkülözhetetlen számukra egy minimális nedvesség – amit természetes körülmények között a földből megkapnak –, ennek érdekében helyezzünk el egy kis szivacsot a mesterséges hangyaotthonban, amit időnként vizezzünk be.
És akkor irány a legközelebbi erdő, mező, mert valahonnan be is kell gyűjteni a hangyákat. Persze előtte nem árt egy kis dokumentálódás, a különböző fajok és lelőhelyük feltérképezésében. Hangyát gyűjthetünk földre lerakott almacsutka segítségével, mintegy csapdát állítva nekik – rövid időn belül garantáltan odagyűlnek. Enyhén szaporátlan megoldás, de működik – faágat, fűszálat, bármit a bolyba dugni, amire aztán felmásznak.
Vagy keresünk egy hangyabolyt, amit egész egyszerűen úgy, ahogy van összelapátolunk –ez kissé etikátlan megoldás. De létezik úgymond hangyabarátabb megoldás is, például ha egy kicsit megzavarjuk őket, feljönnek a felszínre, és egy bizonyos szippantóval, egyenként össze lehet gyűjteni pontosan annyi hangyát, amennyire szükségünk van. Ha nem akarjuk, hogy túlszaporodjanak, és “kinőjék” a hangyabolyt, akkor lehetőleg ne gyűjtsünk be királynőt/szárnyas hangyát.
Nos, ha már megvannak a hangyák is, innentől kezdve naponta egyszer etetni kell őket. Kati receptje szerint mézes tonhalat és mézes tojást felváltva lehet adni nekik, hogy a szervezetük elégséges fehérjéhez és szénhidráthoz jusson. Az élelmet a saját magunk szórakoztatása céljából érdemes a “boly” egy távolabbi sarkába tenni.
Remekül követhető a folyamat, ahogy egyikük rátalál, hazacipeli a “kóstolót” a többieknek, majd ahogy tömegesen visszatérnek, és hazaszállítják az eledelt. Kati kedvenc momentuma az, “amikor a hangya szól a többieknek, hogy kaja van, gyertek!”, ilyenkor szaknyelven csápolnak, azaz kommunikálnak. Amikor “csókolóznak”, olyankor valójában etetik egymást.
Ha engem kérdeztek, szerintem nagyon praktikus háziállatok. Nem kell attól félni, hogy esetleg megunod őket, mert amúgy sem élnek két-három hónapnál többet – persze, ez is faj függő. Hatalmas piros pont az is, hogy nem kell kitakarítani őket. A saját szememmel láthattam, ahogy a gipsz-boly egyik legtávolabbi részébe szállítják az ételmaradékot/ szemetet, vagy éppen a döglött egyedeket. Igaz a mese, amely a hangyák szorgalmáról szól, és itt nem csak az élelem szervezett hazaszállítására vagy a szemét otthontól való távoltartására gondolok, hanem egy olyan szociális rendszerre, egy olyan pontossággal “megszervezett” életmódra, ami lenyűgöző tud lenni, ha az ember mélyebbre ás a témában, és amely – minden cinizmus nélkül, bátran kijelenthetjük, hogy – bizonyos szinten példa is lehetne a mindennapos káoszban.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
