Torda: szellemvárosból turistaparadicsom?
Sipos Zoltán 2011. április 18. 09:19, utolsó frissítés: 11:42A köztudatban az egyik leglepusztultabb, legdepressziósabb és egyben legidegesítőbb erdélyi városként élő település hamarosan az Aranyos vidék ékköve lehet.
Április elején, egy pénteki napon, úgy déltájt két fiatal bandukol a mezőn: egyik nyakában fotógép, a másik ütött-kopott jegyzetfüzetet markol. Fáradtan, de boldogan vigyorogva heherésznek a metsző április szélben. Félmondatokat dobálnak egymás fele: ű basszus, hát ez jobb, mint gondoltam! Hát nem igaz! Zseniális ez a hely! Érzed ezt a fílinget? Csak egy kicsit kell még dolgozni, és megvan! Visszajövünk két év múlva!
Ők mi vagyunk. A szélfútta mező pedig Torda határa, valahol az állatkert környékén.
Néhány éve Tordának még minden esélye megvolt arra, hogy dobogós helyen végezzen a leglepusztultabb, legdepressziósabb és egyben legidegesítőbb erdélyi városok között. Az E60-as nemzetközi út mentén fekvő település évekig nem volt több egy nagy, poros, forgalmas útakadálynál azok számára, akik épp Nagyvárad, vagy pedig Székelyföld és Bukarest fele igyekeztek.
Torda az örök stopposok városa, akik két faluval arrébb mennek, és két-három lejeket próbálnak az autósra tukmálni a fuvarért, ha akarja, ha nem. Ütött-kopott, lassan imbolygó kamionok, csiricsáré, igénytelen cégérek. Bádogtetők, termopán ablakok és filléres boltok mindenhol. Forgalmi dugók, reménytelen, besavanyodott arcok, lassan hámló vakolatok, lepusztult és elhagyatott gyártelepek.
Mocorog valami
Nos, ez a kép lassan a múlté. Örömmel jelentjük, hogy Tordán egy ideje mocorog valami. Lelki szemeink előtt már látjuk, hogy hamarosan Tordából egy kedves, laza családi hétvége eltöltésére ideális városka lesz. Egy gyalog bejárható, könnyen átlátható hely, ahonnan el lehet indulni kirándulni a Tordai-hasadékba, Torockóra vagy az Aranyos völgyébe, ahol a történelmi városközpontban el lehet költeni a vasárnapi ebédet, majd délután ki lehet sétálni a sóbányába, az állatkertbe vagy valamelyik sós tóhoz fürödni.
A polgármesteri hivatal előtt
Karácsonyfadísz. Legalább nem kell feltenni majd decemberben
Kultúrház. Valaki nagyot álmodott
A polgármesteri hivatal mögötti utca. Falu vagy város?
A sikerhez szerencse is kell
Alakul az utcakép
Nem kizárt, hogy hamarosan sok autós nem az aranyosgyéresi autópálya-letérőt választja a megspórolt perceknek örülve, hanem komótosan becsordogál Tordára, ahol egy hangulatos kávézóban megpihenhet, az unalmas benzinkutas szünetet kiváltandó. Sőt, lehet, hogy Torda hamarosan olyan lesz Kolozsvárnak, mint Brassónak Sepsiszentgyörgy – az a hely, ahol jó minőségű, nyugis lakáshoz, sőt, akár kertes házhoz lehet jutni olcsón, miközben pikk-pakk félóra alatt be lehet jutni a nagyvárosba pénzt keresni. Persze csak ha a munkaadó nem bólint rá a távmunkára.
Ellentmondások lépten-nyomon
Persze azért még van amit dolgozni. A Torda központjától pár száz méterre levő polgármesteri hivatal előtt leparkolva messze nem idilli látvány fogad. Egy hatalmas, befejezetlen, és most már valószínűleg befejezetlenségre ítélt épület tornyosul előttünk. Egy járókelő szerint kultúrotthonnak kezdték el építeni, és így már érthető is, hogy miért maradtak abba a munkálatok. Az épület akkora, hogy első pillantásra nemcsak kultúrotthont, hanem a város teljes adminisztrációját, plusz egy kisebb kórházat és mondjuk egy általános iskolát is be tudna fogadni.
A vasbeton- és téglakolosszus elhelyezése hihetetlenül szerencsétlen: a városvezetés számára kiemelt fontosságú helyen, közvetlenül a polgármesteri hivatal mellett áll, ott, ahol az összes, városba tévedő fontos ember biztosan megfordul legalább egyszer. És hiába látszik, hogy a polgármester megtesz minden tőle telhetőt – kis park lugassal és padokkal, nehezen emészthető, rozsdamentes acél-emlékművel, óriásbannerrel – nem lehet csak úgy elrejteni azt, hogy egyszer valaki betonba öntötte grandomániáját.
Muskátli, sétálóutca, szemetes belső udvarok
A történelmi belvárosban sétálva ismét nem lehet nem észrevenni, hogy itt adnak a rendezettségre. Persze ez még nem valamely németországi kisváros precíz, korhű és a legkisebb részletig újraépített belvárosa: itt még műemlék-gyanús épületeken is nagy sláger a hőszigetelő üvegezés, a fényreklám meg a „trendi” színekre festett homlokzat, mely rendszerint elhanyagolt, omladozó épületet és szemetes belső udvart rejt.
Római szemeteskukák...
... és a bádogtetejű közvécé intézménye
Kevesen látják meg a kis, kapualjban megbúvó terecske igazi rendeltetését. Ki találja ki?
De mégis, ez a belváros már nem az a szürke, lehangoló belváros, ahol pár éve még meg sem lehetett moccanni a többsávos forgalomtól, a szerteszét parkoló autóktól, és ahol lépten-nyomon bádogbódékban árulták a mindenféle apróságot. Széles sétálóutca, zöldövezet, szökőkút, hangulatos kovácsoltvas utcai világítótestek, az ablakokban, kovácsoltvas teraszokon pedig néhol már megjelennek a muskátlik. A tordaiak lassan felfedezhetik saját városukat, és a turisták sem rohannak világgá.
Így, a sétálóutcán forgolódva csak egy dolog zavar igazán: a világítótestekre kifüggesztett hangszórókból áradó zene, mely ráadásul a Clayderman-Enya-Vangelis vonalon mozog. Nem tudni, miért vannak meggyőződve arról a tordaiak, hogy városközpontjuk kevesebb, ha nem szól egy standard szupermarket-soundtrack a háttérben.
Elhagyatott műemlékek
A városközpontot az ótordai református templom tornya uralja; az épületen a nyolcvanas években végeztek felújítási munkálatokat – ezt pusztán csak azért érdemes megemlíteni, mert a Ceauşescu-diktatúra legsötétebb éveiben tilos volt mind a templomépítés, mind a felújítás. Sokat mond a helyi református közösségről, hogy a tilalom ellenére belevágtak a munkálatokba.
A templom udvarára belépő kíváncsiskodókat azonban lelombozza a református parókia műemlék-épülete. A ház látott már jobb napokat is: építkezési hulladék, szemét az udvaron, elhanyagolt falak, és ismét csak a termopán ablakok. (Előbbi mondatban tárgyi tévedés miatt javítást eszközöltünk - szerk. megj. 11:41, 18.04.2011)
A templom mögött található, restaurált és kibővített Fejedelmek Háza (jelenleg történelmi múzeum) épülete viszont igazán igényes munkának látszik – kár, hogy egyelőre nem látogatható. Az épület előtt kellemes parkban lehet sétálni, azonban itt is előjön a városra jellemző kettősség: a földbe süllyesztett közvécét fémesen csillogó bádoglemezzel fedték, amitől körülbelül úgy néz ki, mint egy dugiban felhúzott lakótelepi garázs – igaz, a hely legalább tiszta.
Torda történelmében kiemelkedő szerepet játszott a katolikus templom. A templomban jó ideig országgyűléseket tartott az erdélyi fejedelemség a 16. században. A város legjelentősebb eseménye az 1568. évi országgyűlés: itt a világon elsőként mondták ki a vallás és lelkiismeret szabadságát az unitáriusok, lutheránusok, reformátusok és katolikusok számára. Ottjártunkkor az épület kihalt volt: csak az előcsarnokba lehetett belépni, a főhajó ráccsal volt lezárva. Egyedüli látogató egy öregember volt, aki csendben üldögélt egy sarokban, kíváncsian pillantgatva felénk.
Helyi igények
A főtéren sétálva feltűnő, hogy nincsenek sem kávéházak, sem pedig vendéglők: a boltok is leginkább a helyieknek való árukat kínálnak – az egyedüli, turistákat megszólító létesítmény a polgármesteri hivatal által fenntartott információs központ. Itt sem lehet túl nagy a tolongás – a két alkalmazott rendesen zavarba is jött, amikor beléptünk. Viszont nagyon segítőkészek voltak, így egy perc alatt egész vaskos dokumentációt szereztünk a városról és a főbb látnivalókról.
A katolikus templom főhajója
Itt kiáltották ki a vallásszabadságot
Avram Iancu és az OTP bank
Szélfútta
Szerencse pár lejért
Jó az irány, minden visszásság ellenére
Strand: ahol a madár sem jár
Azt nem sikerül kideríteni, visz-e direkt buszjárat a sóbányához, az állatkerthez valamint a sós strandhoz – azért fontos ez, mert mindhárom látnivaló egymáshoz közel, de a kényelmes sétatávolságon kívül található. (A sóbányával külön anyagban foglalkozunk a közeljövőben – szerk. megj.)
Nem csoda, hogy a hideg áprilisi szélben senki nem merészkedik a sós strand közelébe sem – igaz, a létesítmény annyira elhanyagolt, hogy nyáron sem lehet túl népszerű fürdőhely. Leginkább borzongani lehet ide járni – igazi kommunista nosztalgiastrand ez, semmi nem változott itt a nyolcvanas évek óta.
A drótkerítéssel körbevett, de tárva-nyitva hagyott strandon a legutolsó deszkáig minden korhű aranykorszak – egyedüli kivételek a sörös és üdítős vitrinek meg a homokba vesző padlószőnyegek, melyeket szintén otthagytak telelni. A melegvíz például úgy készül, hogy a hideg csapvizet fekete hordóba vezetik. A zuhany csöve rozsdás, mindenhol építkezési törmelék, a falakról hámlik a vakolat. A fa ülőkék korhadtak és hiányosak, a zöldes vízzel teli medence pedig szintén nem túl bizalomgerjesztő.
Az állatkertet újraépítik
Ha a strand a nyolcvanas éveket idézi, akkor az állatkert – vagy legalábbis az, amit még nem bontottak le – az ötvenes évek fapadja. Egy épület volt nyitva, belépve akváriumok, kitömött állatok és agyarak, valamint iskolásrajzok fogadnak: gepárd, vaddisznó, különféle rágcsálók. A földön kukoricaszemek, némi szalma, lószerszám: a tér rég nem is hasonlít ahhoz, amit bárki állatkertnek, vagy akár elnéző mosollyal kisvárosi múzeumnak nevezhetne.
Strand
Retro-öko vízmelegítő
Zuhanyozó az Aranykorból
Öltözők
Azonban a könyvelői irodában hamarosan kiderül, az állatkert nem látogatható, az állatokat már elvitték szomszédos állatkertekbe, és az egész létesítmény le lesz dózerolva. A jelenlegi 2,7 hektáros területet megtoldják durván ugyanannyival, és egy modern állatkertet építenek fel 2012-ig, a Környezetvédelmi Minisztérium által kiutalt 2,3 millió euróból. A lovarda épülete már ottjártunkkor épülőfélben volt – itt például lovagolni lehet majd.
Fel vagyunk készülve a szokásos „nem nyilatkozhatok, kérem hívja az igazgatót” kezdetű lepattintásra, Naşcu Lucian, a könyvelő azonban nem csak a jelenlegi helyzetet vázolja, hanem előveszi az új állatkert látványterveit tartalmazó mappát, és szétteregeti előttünk. Lelkesen mesél arról, hogy az akváriumokban végre nem guppikat lehet majd látni, hanem igazi díszhalakat, hogy hamarosan elkezdik építeni a korszerű kifutókat, a madarakat pedig egy háló alá besétálva lehet majd megnézni, amint természetes környezetükben röpködnek.
Tordára figyelni kell
Mindent összevetve egyáltalán nem lepne meg, ha Torda tíz év múlva fellendülőben levő, a turisták által kedvelt kisvárossá válna – persze ennek feltétele, hogy azt az irányt, mely néhány éve elkezdődött, folytassák, és a terveket ne csak papíron meg is valósítsák. Mi már alig várjuk, hogy Tordára járjunk fagyizni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
