2026. május 2. szombat
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mátyás király válaszai

kérdeztek a disputázók 2003. február 27. 12:47, utolsó frissítés: 12:47

Nem annyira a kapcsolatfelvétel, mint inkább a motiváció megtalálása volt a nehéz, de végül is Mátyás, az igazságos #b#válaszolt#/b# olvasóink kérdéseinek legjavára, többek közt arra, hajlandó lenne-e újból uralkodni.





Hercule Poirot: Hol az igazság?

Mátyás király: Kedves Hercule, az igazság mozgásban van.

Norbi: Ki a fene fog válaszolni ön helyett?



M: Ezzel kapcsolatban legyen elég annyi, hogy már figyellek egy ideje, kedves Norbi.


károlyi: Kérem ismertesse azt a PR tevékenységet, amelynek köszönhetõen a meglehetõsen nehezen értelmezhetõ orra ilyen közkedvelt emblémává vált.

M: Az orr egyáltalán nem nehezen értelmezhetõ, minthogy az orr az orr. Ha a bantzelmi portrémra gondolsz, amely végül is másolatain keresztül híresült el, úgy vélem erõsen túlzó. Az én orrom tudniillik inkább hasonlít a Ghirlandaio által megörökített nagyapa-orrhoz, mint ehhez az ott ábrázolt bûbáj-pisze Nicole Kidman-féléhez.




károlyi: Nyugtasson meg, hogy a Nagy Orr az az eredeti magyar genotipus fenotipusához hozzátartozik.

M: Ide figyelj, fontos ez?


károlyi: Kérem, nagyon kérem, valljon a Nagy Nõi Orrokról.

M: Ha már ennyire rákattantál erre az orr témára, válaszolok. A nagy nõi orrokban sokkal könnyebb a paripák számára kockacukrot tartani, mint a kis nõi orrokban. Dixit.

a rendíthetetlen ólomkatona: Mit tart uralkodása legnagyobb sikerének? Hát legnagyobb kudarcának?

M: No, az ilyen kérdéseket már szeretem. Magyarországot én tettem ismét nagyhatalmi tényezõvé, megreguláztam mind a törököt, mind az osztrákot és módomban állt az udvart megtanítani arra, hogyan kell igényesen szórakozni. Ahogy lenni szokás, valódi kudarcaimról gyakorlatilag semmi nem maradt fenn, úgyhogy ezt ne is firtassuk. Azt vetik a szememre, hogy a magas hadi költségek okozták késõbbi II. Ulászló korának recesszióját. Maradjunk ennyiben.


a rendíthetetlen ólomkatona: Igaz, hogy Moldvabányán tulajdonképpen nem is szenvedett katonai vereséget, sõt a moldvai vajda nemsokára hûségesküt tett Önnek?

Hogy nem szenvedtem vereséget? Dehogynem. Meg is sebesültem. Az más lapra tartozik, hogy ennek ellenére úgy irányíthattam az események mozgását, hogy olyan szerzõdésrendszert alakíthattam ki, amelyben Stefan cel Mare-nak el kellett ismernie fennhatóságom, vagyis azt, hogy a hûbéresemmé tettem.


a rendíthetetlen ólomkatona: Mikor tesz ismét Mátyás igazságot a kolozsvári bíró ügyében?

M: Minthogy nem hittem a reinkarnációban, nem is tudok reinkarnálódni. Úgyhogy itt fogom meglepni azt a Micky Mócot, ahol most vagyok.


a rendíthetetlen ólomkatona: Hogyan vélekedik a magyar nemzet jelenlegi állapotáról? Milyen reformokat ültetne életbe a helyzet javítására?

M: A helyzet kulcsa, hogy ugyanolyan önbizalommal rendelkezzetek, mint az én kortársaim. Talán túl sokat sajnáltatjátok magatokat, sokat nyavalyogtok. El vagytok kényelmesedve. Csöppet sem hasonlítotok rám.


a rendíthetetlen ólomkatona: Milyen borokat kedvel?

M: A szerémségieket.


a rendíthetetlen ólomkatona: Mit gondol, meddig halasztják a kolozsvári Fõtéren álló szobrának restaurálását?

M: Hogy lenne Kolozsvár fõterén egy szobrom, azt többen mesélték már. Legutóbb valaki arról számolt be, hogy megmagasították, a lovakból hosszú kéményeket öntöttek és engem kucsmában ráraktak egy betonoszlop tetejére. Igaz ez? De hát ezek szerint már megtörtént a restaurálása, nem? Teljesen összezavartok.


12321: Asei cá esti de al nostru?

M: Én mindig a magam ura voltam, barátom.


Koborlo: Mikorra tervezi feltámadását és az elveszett (megveszett) igazság valamint a monarchia restitucióját?

M: Ezekben a dolgokban nem én döntök, macsókám.




szahuba

Meghal a jóember. Hova jut? A mennyekbe. Szent Péter fogadja , ki osztja az elsõ napi ételt, egy szelet kenyér húskonzerv. Kicsit rosszalja, mert lenez a pokolba s latja, hogy sültek, fõztek, vigadalom, pia satöbbi. Nem szol, jóember. Jön a második nap, egy szelet kenyér s húskonzerv. Azt mondja, hogy -- a franc egye meg, a seregben jobb volt, mindennap májkonzerv, de nem szól, jóember. A pokolban pedig vigadalom. Harmadik nap, egy szelet kenyér húskonzerv. Odalent ugyanaz. Odaáll Szent Péter elé, a azt mondja:

– Péter, hogy van ez, te! A pokolban mindenfele finomság, nekem, meg mindennap ugyanaz egy szelet kenyér-húskonzerv. Hát mért van ez így? Mire Péter:
– Hát miért fõzzek kettõnkre?

Felséges királyom, Ön jó ember volt itt a földön, mondja, csakugyan ez a sors var az alattvalóira is?


M: Ez már nem is számolom, hanyadik kérdés arról, hogy mi van odaát. Errõl nincs mandátumom beszélni. Annyit azért személyesen elmondok, akkor szívtok, ha nem éltek jól.


Aloiska: Felséges királyom, életem halálom kezedbe ajánlom, meg minden... mondd csak... èrted Te azt a Iorga idézetet ott a Szobrod talpazatán?

M: Te Aloiska, miért beszélsz úgy mintha most léptél volna ki valamelyik kosztümös filmbõl? Szerinted én nem tudom mi a trend, mi az establishment? Hát figyelj, teljesen up-to-date vagyok és mindig is az voltam. Ami a szöveget illeti, érteni nagyon jól értem, de Iorgát nem tettem volna meg udvari krónikásommá. Ahogy mondani szoktátok, alkati inkompatibilitás jellemezte volna viszonyunkat.


a sváb_: Tisztelt Hunyadi Mátyás Király Úr!
(sent to:king_matthias@tronterem.kingdom.hu) Kérem szépen alázattal, mi a személyes véleménye Petõfi Sándor Akasszátok föl a királyokat? címû versérõl? Eljárást kezdeményes a szerzõ ellen felségsértés vád alatt, avagy még túl korai lenne effajta eljárás? Alázattal, Hû Szolgája egy sováb jobbágy
( schwarzmueller@freemail.jobbagy.hu )


M: Hát én erre a Petõfire szakítottam volta egy kis idõt, az biztos.


eutrans: Felséges Királyom! Kérem nyilatkozzon nemzetiségi hovatartozásáról. Azt se bánom, ha román-magyar megbékélés érdekében vegyes nemzetiségûnek vallja magát. Ha megteheti (Önnek az idõutazás ugye nem jelent problémát), kérem utasítsa Dózsa György nevû alattvalóját ugyanilyen nyilatkozat megtételére!

M: Ez annak idején másképp volt, mint most. A magyarok, románok, tótok vagy szerbek mind hungarusoknak tartották magukat, ez volt a lényeges. Ami Dózsa Gyurit illeti, õ kisnemes volt, és akkor elsõsorban ez számított, és nem a nemzetisége.


Kukorica: Felséges királyom! Alázatos szolgája szolítja, udvarának ura és felséged volt piszkálója az udvari bolond. Úgy látszik felettem olyan rosszul rendelkezett , hogy úgy ide s tova 500 éve munkanélküli vagyok. De ne is bánja kend, mert manapság igen divatos szakmává alakult a munkanélküliség. Egyedüli dolog, ami meg boldogít, hogy a vigyor fenntartására még nem találtak fel egy viagrát. Ez csöpp remény éltet és várom, hogy méltoztassék visszavenni udvarába. PS Nincs szükségem agyonetetésre a maradék is megteszi, tudja az idõ...megváltoztam.

M: Kukorica, nem nagyon emlékszem rád. Te lennél az, aki miközben csatában voltam, rólam szóló pajzán epigrammákat irogattál udvarhölgyeim ülepére?


TeN: Tisztelt Mátyás Királyunk, felségednek állítólagos "román vére" sem volt akadály abban, hogy nagy magyar király legyen. Mit gondol, a mára újlatin többségû Kolozsvár intrikus újbírója helyett egy igazságos magyar is lehetne a következõ városi Elöljárója?


M: Lehetne. De nem lesz. Vannak helyek, ahol a dolgok annyira egyszerûek, hogy teljesen érthetetlenek. Tudsz követni?


TeN: Melyik volt a nehezebb harc; karddal az ellenséggel szemben, vagy a díszes és tartalmas könyvekkel az emberi butaság ellen?

M: Ti posztmodern emberek azt hiszitek, hogy a harc, legyen bármilyen is, nehéz. Boldogok akartok lenni mindenáron, számot vettek azzal, mi mennyibe kerül, mi milyen áldozattal jár. A harcidõ és békeidõ közötti különbség az kell legyen, hogy a békeidõ az a napi pár óra, amikor alszunk.


Schneider Alfréd: Kérdés Mátyás királyhoz:
Hajlandó lenne-e Felséged ujból uralkodni? Na nem feltétlen királyként, de esetleg Erdély fejedelmeként és egyben Kolozsvár polgármestereként, csak úgy két- háromszáz évig? Igenlõ válasz esetén, gondolom sok külföldre szakadt erdélyi gondolkodna a hazatérésen. Alattvalói alázattal


M: Alfréd, mindennek megvan a maga ideje, így az uralkodásnak is, a méltóságteljes visszavonulásnak is. Rövidre zárva, igen, miért is ne, persze, hogy uralkodnék!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS