A tévénézők (el)csábításának szociológiája
Péter László 2001. augusztus 30. 18:43, utolsó frissítés: 18:43A romániai tévénézők az idei nyár folyamán egy hazai viszonylatban egyedülálló és újszerű műsort követhettek végig. A Pro TV által júliusban és augusztusban sugárzott Vara ispitelor című (szabad fordításban a Csábítások nyara) #i#happening#/i#re gondolok.
A versenyként definiált műsor szkriptje viszonylag egyszerű sémára épült: mindenre elszánt szerelmes párok tagjainak kellett a szíve választottjától külön-külön egy "csábítóval" eltöltenie egy hetet a Fekete-tengeren. A csábító feladata az volt, hogy a "lakótársa" engedjen a csábításnak, vagyis magyarán, a szerelmesek ezalatt lehetőleg vesszenek össze.
A szerelmespár tagjai nem találkozhattak egymással és nem is volt tudomásuk arról, mit tesz eközben a társuk, akit szintén mindenáron el akartak csábítani. Nem elhanyagolható szempont: a szereplőket állandóan filmezték, minden mozdulatukat tévékamerák rögzítették. A tét: ezer dollár nyeremény -- feltéve, ha a pár nem bomlik fel. A versenyműsort öt hétig sugározták rögtön a fő műsoridő után, 15 pár vett részt benne. A Csábítások nyara elvben hasonló a Nyugat Európában és az Egyesült Államokban sugárzott Big Brother vagy Survivor jellegű műsorokhoz, jelen esetben azonban nem a versenyzők fizikai állóképessége, a nehéz földrajzi környezethez és egymáshoz való alkalmazkodásuk a központi elem, hanem emberek egymás iránt érzett intim érzelmei, ezeknek szándékolt módosítása.
A műsor sok szempontból is újszerűnek nevezhető: teljes egészében hazai gyártásban készült, szereplői hétköznapi emberek voltak, interaktív jellege volt, kizárólag hazai közönségnek szánták, és nem utolsósorban a forgatókönyve, valamint az üzenete és jelentésrendszere komoly vitákat generált a sajtóban és a nézőkben egyaránt.
Maga a műsor és az a kontextus, amelyben létrejött és megnyilvánult, három különböző szinten elemezhető. Az első szint a gyártók szintje. Minden tévéműsor célja a minél magasabb nézőszám biztosítása. Ezt a racionálisan jól modellezhető célt a gyártók el is érték. A műsort úgy tervezték, hogy a néző a folyamat részese lehessen: ismerje meg a versenyző párokat, alkosson róluk véleményt, képzelje el magának a végkifejletet, azonosulhasson valamiképpen egyik-másik szereplővel. A hétköznapi szereplők biztosították ezt a mentális átjárást a látott események és a néző életvilága között.
A következő szint jóval bonyolultabb -- ettől lett igazán magas nézettségű a műsor. Ezen a szinten a következő elemek azonosíthatók be: a szereplők, a kísérleti, rendkívüli helyzet, és a feed-back a nézőktől -- a televoting által. A szereplők szintjén megkülönböztetjük az elvárásaikat, aspirációikat, magatartásaikat és konfliktusaikat saját magukkal, a párjukkal, a csábítójukkal és a személyes megszokott környezettel (szülők, barátok, stb.) valamint a tágabb környezetükkel (szomszédok, nézők stb.). A műsort éppen az tette izgalmassá, hogy a fentebbi elemek az idő múlásával dinamikusan kombinálódtak és változtatták nyomatékukat, vagyis a szereplők magatatása rendkívül gyorsan változott: mindig kérdéses volt ,mi lesz a párokkal -- össze fognak-e veszni vagy sem.
A főszereplők elvben ugyanazon okoktól vezérelve váltak "tévésztárokká". Leginkább az ezer dolláros nyeremény reményében, csak mellékesen a szerelmük teherbíró-képességének ellenőrzése végett. Azt gondolom, a szereplők nem tudták, minek teszik ki magukat és kapcsolatukat, alulbecsülték a veszélyeket és felülértékelték a saját tűrőképességüket. Ezt alátámasztani látszik az a tény, hogy kezdeti nyilatkozataikban nyoma sincs bármiféle kétkedésnek (utóbb többen nyilatkozták, ha előre tudták volna mi vár rájuk, nem mentek volna bele).
A racionális célt a versenyzők (az ezer dollárt) improvizált pszeudo-racionális eszközökkel kívánták elérni (" majd csak eltelik az a hét valahogyan", "bízom a szerelmemben", "hiszek a partneremnek") egy olyan helyzetben, amiről az azt hitték, hogy racionálisan ellenőrizhető, bár alapvetően nem volt az. A helyzet inkább laboratóriumi körülményekhez hasonlított: ismeretlen környezet, idegen és kétes szándékú "lakótárs", viszonylag szigorú szabályok és könyörtelen "társelvonás". De a versenyzők saját nyilatkozatai alapján -- egyébként várhatóan -- a legerősebb és a legnehezebben megemészthető külső hatást az orwelli 1984-hez hasonló állandó kamera-felügyelet tudata képezte, ami lényegében kitörölte az intimitás legutolsó nyomát és lehetőségét, mintegy kitárulkoztak a nézők előtt, de ugyanakkor semmit sem tudtak a partnerük viselkedéséről.
Ez a helyzet tovább fokozhatta a saját bizonytalanságukat, hiszen állapotuk az ún. fogolydilemmával modellezhető a legjobban. A dilemma lényege abban áll, hogy nem kiszámítható előre, mi a legkifizetődőbb cselekvés: érdemes-e vagy nem élni a felkínált lehetőséggel? Ha a partner hagyja magát elcsábítani (vagyis így is, úgy is szakítunk, függetlenül attól, hogy mit teszek), akkor érdemes-e ellenállni a csábításnak? A fentebb említett tényezők együttes hatásának kitett versenyzők nem voltak képesek konfliktusmegoldó stratégiákat rögtönözni, kidolgozni, így nem volt teljesen váratlan, hogy a párok mintegy harmada a verseny végére bejelentette: szakítanak egymással.
A harmadik szintet a verseny, show, happening, stb., kulturális beágyazottsága képezi. A verseny egy olyan kontextusban került szórásra, amelyben a kanonikus médiaüzenetek egy mitizál világképet sugallnak: minden jó lesz, a jó elnyeri jutalmát, a rossz megbűnhődik. A Csábítások nyara mindennek egy parabolájaként fogható fel -- olykor nyers és sokszor cinikus formában -- a maga realizmusával: a való életben minden megtörténhet, egymással eljegyzett, házasságkötés előtt álló szerelmes párok is szakíthatnak, a délibábkergetésnek gyakran csalódás a vége s a gyors változások bizony leteríthetik az embert. Mindent egybevetve a műsor üzenetrendszere gyökeres ellentétben áll a telenovelák hamis álomvilágával, s akár annak hideg alternatívájaként is felfoghatjuk.
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
